Kunhalmok élőhely-rekonstrukciójának tapasztalatai – Új cikkünk a Nature Conservation-ben

A kunhalmok az eurázsiai sztyeppék jellegzetes tájképi elemei és emellett az intenzíven használt agrártájakban a sztyepp vegetáció fontos menedékhelyei. Ezek az ősi temetkezési helyek jellegzetes alakjuk, meredek lejtőik és viszonylagos háborítatlanságuk miatt fontos természetvédelmi értéket képviselnek. Azonban a halmok növényzete sajnos sok esetben jelentősen degradálódott (Deák et al. 2016a) az intenzív mezőgazdasági művelés, a fásszárú növényzet előretörése illetve az emberi zavarások miatt (Deák et al. 2016b).

Célunk degradált növényzetű halmok élőhely-rekonstrukciója volt. Öt nagykunsági kunhalomra telepítettünk löszgyepi kísérőfajokat magvetéssel, palántázással, illetve veszélyeztetett populációkból való áttelepítéssel.

• Eredményeink alapján a magvetés a legolcsóbb módszer, azonban hatékonysága elmarad az áttelepítéses módszerekétől. Különösen a nagy magvú fajok esetében érdemes a magvetést alkalmazni. Nagyon fontos az aprómorzsás vetőágy kialakítása megfelelő talaj-előkészítéssel.

•  A palántázással jelentősen növelhetjük az áttelepítés sikerét. Eredményeink alapján azt tanácsoljuk, hogy a begyűjtött szaporítóanyag egy részéből érdemes palántákat nevelni, míg a magok másik részét érdemes magvetéssel bejuttatni a célterületre.

• A veszélyeztetett populációkból származó átültetett macskahere (Phlomis tuberosa), kék atracél (Anchusa barrelieri) és törpemandula (Amygdalus nana) egyedek sikeresen megtelepedtek a halmokon. Fontos, hogy nagy földlabdával és a lehető leggyorsabban szállítsuk át az egyedeket a célterületre a kiszáradást elkerülendő.

•  Mindhárom módszer esetében nagyon fontos a megfelelő utókezelés. Az áttelepített növényeket az első néhány hétben rendszeresen kell öntözni, és késő ősszel érdemes mulcsozással segíteni az áttelelésüket. Az eredmények fenntartásához fontos a helyes természetvédelmi kezelés fenntartása. A kaszálás alkalmas módszer a gyomok visszaszorítására, azonban kerülni kell a frissen áttelepített egyedek kaszálását, különösen a magérés előtt. Legeltetés alkalmazása esetén az első években csak mérsékelt legelési nyomást érdemes alkalmazni.

A cikk ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról, az absztrakt alább olvasható.

Valkó, O., Tóth, K., Kelemen, A., Miglécz, T., Sonkoly, J., Tóthmérész, B., Török, P., Deák, B. (2018): Cultural heritage and biodiversity conservation – Plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds. Nature Conservation 24: 65-80.

Abstract

Linking the conservation of cultural heritage and natural values provides a unique possibility for preserving traditional landscapes and receives an increased awareness from stakeholders and society. Ancient burial mounds are proper objects of such projects as they are iconic landscape elements of the Eurasian steppes and often act as refugia for grassland specialist species. Our aim was to reintroduce grassland plant species to burial mounds for representing them as cultural monuments with the associated biodiversity for the public. We tested the effectiveness of seed sowing, transplanting greenhouse-grown plants and individuals from threatened populations on burial mounds in Hortobágy National Park, Hungary. We answered the following questions: (1) Which method is the most effective for species introduction? (2) Which species can establish most successfully? (3) How does management affect the species establishment rates? We advise to use a combination of seed sowing and transplanting greenhouse-grown plants. We found that sowing was a cost-effective method for introducing large-seeded species, whilst introduction of greenhouse-grown transplants warranted higher establishment rates for a larger set of species. Transplanting adult individuals was more reliable regardless of management regimes, however this method is labour-intensive and expensive. Intensive management, like mowing with heavy machinery and intensive grazing should be avoided in the first few years after introduction. We highlighted that introducing characteristic grassland species on cultural monuments offers a great opportunity to link issues of landscape and biodiversity conservation. Our project demonstrated that by the revitalisation of cultural monuments cultural ecosystem services can also be restored.

Magról kelt virágzó sáfrányos imola (Centaurea solstitialis).

Kissé fáradtan, de jókedvűen, 2014-ben.

A Német-Osztrák-Svájci Ökológiai Társaság Díja

A belgiumi Ghentben megrendezett Ecology Across Borders konferencián adták át a Gesellschaft für Ökologie díját a Basic and Applied Ecology c. folyóiratban legtöbbet idézett review cikkért. Legnagyobb örömünkre a mi cikkünk (Valkó et al. 2014) volt a díjazott publikáció. A cikk témája a kontrollált égetés természetvédelmi alkalmazása, ami egy igen „forró téma” és az egyik fontos kutatási témánk, így külön örültünk, hogy ez a közlemény kapta ezt a rangos kitüntetést.

A cikkben elsőként tekintettük át a gyepek kontrollált égetésének európai alkalmazási lehetőségeit és korlátait, összevetve az Észak-Amerikai égetéses gyepkezelési gyakorlat tapasztalataival. Az Európából publikált tanulmányok többsége az eredmények alapján nem tartja megfelelő gyepkezelési módszernek a kontrollált égetést. Cikkünkben rámutattunk arra, hogy az európai kísérletekben sok éven keresztül ugyanazt a parcellát égették, ami egyáltalán nem modellezi a természetes tüzek gyakoriságát és érthető módon egy kedvezőtlen fajösszetétel kialakulását eredményezi. Rámutattunk, hogy az észak-amerikai tapasztalatok alapján a helyesen, az adott élőhely adottságaihoz adaptált kontrollált égetések jól alkalmazhatóak alternatív természetvédelmi kezelésként. Az észak-amerikai gyepekben a fajgazdagság fenntartásához két-három éves időközönkénti égetést javasolnak. Az európai gyepekben az eddig vizsgált, évente egyszeri rendszeres égetés helyett ezért gyeptípustól függően több mint három éves időközönkénti égetés hatását érdemes vizsgálni. Eredményeink alapján az égetés alkalmazása leginkább olyan gyepekben javasolt, ahol a tűz egy jellemző természetes zavarás vagy eleme a hagyományos; illetve ha az avar máshogy nem távolítható el.

A témáról egy részletesebb írás olvasható az MTA honlapján.

A közlemény ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról.

Valkó, O., Török, P., Deák, B., Tóthmérész, B. 2014: Prospects and limitations of prescribed burning as a management tool in European grasslands. Basic and Applied Ecology 15: 26-33.

Erdőssztyeppek Kazahsztánban és Magyarországon

Az erdőssztyep az eurázsiai lomboserdők és sztyeppék között húzódó átmeneti vegetációs zóna, ami számos védett növény- és állatfajnak nyújt élőhelyet. Erről az érdekes, és természetvédelmi szempontból igen jelentős élőhelyről szól a napokban a Biodiveristy and Conservation-ben megjelent cikkünk. A Bátori Zoltán és Tölgyesi Csaba által vezetett kutatásban kazahsztáni és magyarországi homoki erdőssztyeppeken vizsgáltuk az erdők, a sztyeppek és a szegélyek növényzetét. Mi a kazahsztáni terepi mintavételben vettünk részt, így erről osztunk meg az alábbiakban néhány képet.

A cikk hivatkozása és absztraktja az alábbiakban olvasható.

Bátori, Z., Erdős, L., Kelemen, A., Deák, B., Valkó, O., Gallé, R., Bragina, T. M., Kiss, P.J., Kröel-Dulay, G., Tölgyesi, C. (2017): Diversity patterns in sandy forest-steppes – a comparative study from the western and central Palaearctic. Biodiversity and Conservation doi: 10.1007/s10531-017-1477-7

Abstract

The Palearctic forest-steppe biome is a narrow vegetation zone between the temperate forest and steppe biomes, which provides important habitats for many endangered species and represents an important hotspot of biodiversity. Although the number of studies on forest–grassland mosaics is increasing, information currently available about the general compositional and structural patterns of Eurasian forest-steppes is scarce. Our study aimed to compare the habitat structure, species composition and diversity patterns of two distant sandy forest-steppes of Eurasia. We compared 72 relevés made in the main habitat components (forest, forest edge and grassland) of sandy forest-steppes in three Hungarian and three Kazakh sites. The size of the plots was 25 m2. Species number, Shannon diversity and species evenness values were calculated for each plot. Fidelity calculations and linear mixed effects models were used for the analyses. We found that the vegetation and diversity patterns of the two forest-steppes are similar and their components play important roles in maintaining landscape-scale diversity. Despite the higher species richness in Hungary, Shannon diversity was higher in Kazakhstan. The deciduous forest edges of both areas had significantly higher species richness than the neighbouring habitats (forests and grasslands); therefore they can be considered local biodiversity hotspots. Due to the special characteristics of this vegetation complex, we emphasize the high conservation value of all landscape components as a coherent system throughout the entire range of the Eurasian forest-steppe biome.

Bátori Zoli mintavétel közben.

Egyik leggyakoribb legelő állat a jávorszarvas.

Homoki erdőssztyepp a Naurzum Nemzeti Parkban.

Fajgazdag erdőszegély.