Yellowstone Nemzeti Park

Az IAVS konferencia után a Yellowstone Nemzeti Parkban tettünk egy rövid kirándulást. Az 1872-ben alapított nemzeti park a világ legelső, folyamatosan működő nemzeti parkja. A Park méltán világhírű, geológiai képződményei, valamint gazdag növény- és állatvilága miatt. Különlegessége, hogy óriási területeken az egykor jellemző természetes folyamatok, mint a tüzek és a nagytestű legelő állatok legelése alakítják a növényzetet. A terepi program során rengeteg szépséget, érdekességet láttunk, de sajnos közel sem volt mindenre idő. 

Hajnal a Yellowstone Lake partján.

Trout Lake.

A Trout Lake partja.

A konferencia kapcsán egyre inkább úgy látjuk, hogy az amerikai természetvédelem erősen erdő-központú. A Yellowstone-i kirándulás fő témája is az erdők vegetációdinamikája volt. A természetes tüzeknek egykor meghatározó szerepük volt a kontinens növényzeti arculatának kialakításában. Ezt az egykor jellemző természetes zavarást a Yellowstone-ban szeretnék fenntartani, így csak abban az esetben fékezik meg a természetes tüzek terjedését, ha az emberi létesítményeket, épületeket, településeket veszélyeztet. A domináns fafajok közül a csavarttűjű fenyő (Pinus contorta) fénykedvelő, így tüzet követően kiválóan újul. Tobozai közül vannak olyanok, amelyek csak a tűz után nyílnak fel. A tüzet követően a csemeték hamar növekedésnek indulnak, és mintegy 15 éves korukban már képesek magot érlelni. Azonban ha a következő tűz ennél hamarabb következik be, akkor nem képes a faj felújulni. A szukcesszió során a csavarttűjű fenyőt az árnyékot jobban tűrő Engelmann-luc (Picea engelmannii) és a sziklás-hegységi jegenyefenyő (Abies lasiocarpa) váltja fel.

Kilenc éve leégett Pinus contorta erdő. A fényigényes fenyőfaj kiválóan újul a tüzet követően.

Két éve leégett Pinus contorta erdő.

Elszenesedett Pinus contorta.

Az amerikai bölény (Bison bison) jelentős részben a Yellowstone Nemzeti Parknak köszönheti a fennmaradását. A bölényeket az elmúlt századokban olyan intenzíven vadászták, hogy állományuk töredékére csökkent. A Park megalapításakor mindössze néhány tucat bölény maradt a területen. A tartós védelemnek köszönhetően a bölények állománya napjainkra az 5000 példányhoz közelít, a populáció mérete pedig igen gyorsan nő. Ez a természetvédelem egyik sikertörténete, de sok kérdést is felvet. Ennyi bölény számára már nem elegendő a legelőterület a parkban, különösen télen. A csúcsragadozók, mint a farkas és a grizzly medve, csak ritkán fogyasztanak bölényt, mivel van bőven könnyebben elejthető zsákmány. A Park határain kívül viszont a bölényeket "nem látják szívesen" a helyi lakosok. Emiatt a bölényállomány kezelése sok vitát kavar, és talán a leginkább megnyugatató megoldást a célzott áttelepítési programok jelentenék.

Bölénycsorda legel a folyóvölgyben.

Magányos farkas (ööö... azaz bölény).

Villásszarvú antilop (Antilocapra americana).

A vapiti (Cervus canadensis) is gyakori nagyvad.

A ragadozók közül a prérifarkast (Canis latrans) sikerült lencsevégre kapnunk.

A csíkosmókusok (Tamius minimus) mindenütt ott voltak.

A nemzeti park leghíresebb geológiai képződményei a gejzírek és hőforrások, melyekből itt van a legtöbb a Földön. Összesen mintegy 10,000 gejzír van a parkban, közülük talán a leghíresebb az Öreg Hűséges (Old Faithful), amely hűségesen mintegy 88 percenként tör ki.

Az Öreg Hűséges (Old Faithful).

A gyönyörűséges Zafír medence (Zaphyr Pool).

Mustard Spring.

Morning Glory Pool.

Grotto Fountain.

South Scalloped Springs.

Grand Canyon of Yellowstone.