Kreatív módszer a gyepi biodiverzitás helyreállítására - Új cikkünk a Restoration Ecology-ban

Megjelent Kiss Réka elsőszerzőségével új cikkünk, amiben a gyepi biodiverzitás helyreállítását célzó új módszert, a kolonizációs ablakok létrehozását mutatjuk be.

A közlemény szabadon hozzáférhető, ide kattintva letölthető.

A cikk hivatkozása (aláhúzva a kutatócsoportunk tagjai szerepelnek):

Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Zs., Radócz, Sz., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Švamberková, E., Valkó, O. (2020): Establishment gaps: biodiversity hotspots to support the colonization of target species in species-poor grasslands. Restoration Ecology doi: 10.1111/rec.13135 [IF2018: 2.826]

Mik is azok a kolonizációs ablakok, és mire jók? 

A kolonizációs ablakok létrehozása egy új, számos gyeptípusban alkalmazható módszer, amellyel növelhető a fajszegény gyepek biodiverzitása. Miért van erre szükség? Számos felhagyott, vagy nem megfelelően kezelt degradált gyepben a gyepi fajok fajgazdagságát csökkenti a propagulum- és a mikroélőhely limitáció. A propagulum limitáció oka a gyepi fajok általában kis sűrűségű magbankja, illetve az, hogy az ember által átalakított tájban egyre csökken a magforrásul szolgáló gyepi élőhelyek területe és fajgazdagsága, illetve a gyepállományokat összekötő magterjesztő vektorok (így a legelő állatok) egyedszáma. Mindezek miatt sokszor igen kis esély van arra, hogy egy degradált vagy regenerálódó gyepterületre a specialista fajok magjai spontán módon betelepüljenek. A mikroélőhely limitáció oka pedig általában a felhalmozódó élő és holt biomassza. Felhagyott gyepekben az avarfelhalmozódás oka a kezelés felhagyása (lásd erről szóló vizsgálatainkat itt, itt és itt). Magvetéses gyeprekonstrukciót követően is jellemző a mikroélőhely-limitáció, mert ilyenkor a vetett fűfajok egy olyan sűrű és zárt gyepet alkotnak, amelyben nincsenek a gyepi specialista fajok csírázásához szükséges nyílt mikroélőhelyek. A mikroélőhely és propagulum limitáció sokszor együtt hatnak, és nagyon megnehezítik a diverz gyepek kialakulását.

Fűmagvetéssel rekonstruált fajszegény gyep három évvel a vetést követően. A képen is látszik, hogy bár egy évelő fűfajokból álló zárt gyeptakaró alakult ki, más fajok megtelepedésére beavatkozás nélkül nem számíthatunk.

A kolonizációs ablakok alkalmasak mind a propagulum mind a mikroélőhely limitáció megszüntetésére. A módszert a Pro-Seed DBU Projekt keretében fejlesztettük ki 2013-ban, az első eredményekről itt írtunk.

Hogy készülnek a kolonizációs ablakok?

A mikroélőhely-limitáltság csökkentését a zárt gyeptakaró felnyitásával, a propagulum-limitáltság csökkentését pedig magkeverék vetéssel lehet elérni. A gyeptakaró felnyitásával azokat a természetes bolygatásokat (például tüzek, állatok taposása, vaddisznótúrások, hangyabolyok, kisemlősök várai, vakondtúrások) helyettesítjük, amelyek a gyepi specialista fajok számára megfelelő megtelepedési ablakokat jelentenek. Ezt követően a felnyitott foltokban a gyep diverzitását sokfajos magkeverék vetésével lehet növelni. A nagy fajszám azért is lényeges, mert minél több fajt és funkcionális csoportot vetünk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a fajok egy része sikeresen megtelepedjen. Nagy kiterjedésű terület egészének gyepesítése fajgazdag keverékekkel nagy költségű és igen munkaigényes feladat, ezért a sokfajos keveréket érdemes kisebb foltokban vetni. Az eddigi vizsgálatok többségében fajgazdag sávokat alakítottak ki a fajszegény vetett gyepeken belül. Azonban az így kialakított sávok tájképileg kevéssé természetes hatásúak. A kis foltokban nyitott kolonizációs ablakok természetesebb hatást keltenek és az így létrejött gyepi struktúra is jobban hasonlít a természetes gyepek foltosságára és növényzeti struktúrájára.

Első lépésben "kinyitjuk az ablakot": kis foltokban talajelőkészítést végzünk, vagyis felnyitjuk a zárt gyepet.

A felnyitott foltokba gyepi fajok diverz magkeverékét vetjük.

Az ablakokba az itt látható 35 fajos gyepi fajokból álló diverz magkeveréket vetettük.

Eredményeink alapján a kolonizációs ablakok alkalmasak a mikroélőhely- és propagulum-limitáltság csökkentésére és ezáltal a gyepesített területek fajgazdagságának növelésére. A talaj-előkészítés alkalmas volt a vázfajok dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitáltságot. A nyílt talajfelszín jelenléte és a lecsökkent kompetíció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vetett diverz magkeverék fajai sikeresen meg tudtak telepedni az ablakokban. A változatos összetételnek köszönhetően a magkeverék alkalmazhatósága szélesebbé válik: több területen és eltérő környezeti viszonyok között alkalmazva is számíthatunk arra, hogy az egyes helyszíneken nagy bizonyossággal lesznek olyan fajok, amelyek képesek megtelepedni. A vetett fajok visszaszorították a talajbolygatást követően felnövő gyomokat, így az ablakok nem jelentenek gyomosodási gócpontot.

 

Fajgazdag és virággazdag gyep a kolonizációs ablakban, a vetést követő harmadik évben.

Eredményeink alapján a megtelepedési ablakok biodiverzitási gócpontokként szolgálnak a fajszegény gyepekben. Ez önmagában is ígéretes eredmény, de a fajok sikeres megtelepedését követően fontos kérdés, hogy ezek a fajok képesek-e a környező gyepi mátrixban is elterjedni. A vetett fajok terjedését 2016 óta évente monitorozzuk a megtelepedési ablakok környezetében, minden ablak körül a négy fő égtáj irányába kijelölt 20 m hosszúságú, 1 m × 1 m-es kvadrátokból álló transzektekben. Eredményeink alapján a 35 vetett fajból 30 képes volt a kolonizációs ablakokból a környező gyepi mátrixba kiterjedni. A fajok terjedését a gyepi mátrixban a legelő állatok, másrészt egyéb állati eredetű bolygatások, mint például vaddisznótúrások, hangyabolyok, kisemlősök kotorékai is segíthetik.

Éltkép: a fajok kiterjedésének felmérése a kolonizációs ablakok körüli transzektekben. Ez évente összesen 1440 kvadrát felmérését jelenti.

Hol alkalmazható a módszer a gyakorlatban? A megtelepedési ablakok létrehozása egy a gyepek biodiverzitásának növelésére széles körben alkalmazható, ígéretes módszernek bizonyult. Alkalmazását egyrészt fajszegény vetett gyepekben, másrészt egyéb degradált és elszegényedett fajkészletű gyepterületeken javasoljuk. Olyan területeken érdemes a módszert alkalmazni, ahol nem számíthatunk a gyepi specialista fajok spontán megtelepedésére, mert nincsenek jelen a tájban a fajok propagulumai és a zárt gyeptakaró nem biztosít megfelelő feltételeket a megtelepedésükhöz. Az ablakok felnyitása nem igényel speciális gépeket, egyszerű kerti szerszámokkal el lehet végezni a munkát. A módszer leginkább költségigényes és nagy szakértelmet igénylő része a magkeverék összeállítása. Azonban mivel nem hektáros nagyságrendben kell a magkeverékeket elvetni, így a beszerzési költségek alacsonyak, illetve a szükséges magkeverék néhány nap alatt begyűjthető a megfelelő donor területekről. Amennyiben nem tudományos kutatási céllal vetjük, a magkeverék tisztítása sem igényel nagy precizitást. A megtelepedési ablakok fenntartása nem igényel külön odafigyelést a területkezelő részéről. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a módszer a természetvédelmi gyakorlatban minimális ráfordítással könnyen megvalósítható lehetőséget kínál a gyepek biodiverzitásának növelésére.