Deák Balázs és Valkó Orsolya blogja: Utazás és kutatástervezés egy csodálatos országban: Üzbegisztán

Az év elején emailben ismerkedtünk meg a Samarkand State University kutatóival, akikkel elkezdtük egy közös kutatás tervezését az üzbegisztáni túllegeltetett sztyeppék és félsivatagok restaurációs lehetőségeivel kapcsolatban. A virtuális tervezés után a következő lépés az volt, hogy júliusban tíz napot Üzbegisztánban töltöttünk, hogy bejárjuk a mintaterületeket a Karnap régióban és a Kyzyl-Kum sivatagban; és a terepi tapasztalatok alapján megtervezzük a jövőbeli kutatást. A Samarkandi Egyetem agrobiotechnológiai intézetének dékánja, Dr. Toshpulot Rajabov már évtizedek óta kutatja a legelők degradációjának a folyamatát. Közös kutatásunkban a tervek szerint két tanítványa, Abdubakir és Nodir Magyarországra jönnének PhD-zni és a degradált legelők restaurációs lehetőségeit kutatnák. Az Üzbegisztánban töltött idő felejthetetlen élmény volt, egy gyönyörű, érdekes országot és elképesztően kedves embereket ismertünk meg.

Üzbegisztán területének jelentős részét ehhez hasonló, száraz sztyeppék és félsivatagok borítják, ahol a fő megélhetési forma a legelő állattenyésztés. Nyárra a kiszáradt és lelegelt növényzetből már alig marad valami.

Fiatal pásztorok.

A nagy állatlétszám miatt jelentős mennyiségű kiegészítő takarmányra is szükség van.

Megbeszélés egy itatóhelyen.

A legeltetési rendszerek központja mindig az itatóhely, melynek környéke a leginkább degradált terület.

Lovak az itatónál.

Az itatóhely melletti 'feláldozott terület', kopár, jelentős taposásnak és trágyázásnak kitett zóna.

Gyönyörű, de elég sovány lovak.

Az itatóhelytől távolodva már nő a növényzet borítása.

Átmeneti zóna Karnap környékén, ahol a degradáció jelei már látszanak, de a természetes növényzet elemei is megvannak még.

Nagyrészt Artemisia diffusa alkotja ezt a legelőt, ami a legfőbb takarmányforrása az állatoknak.

Kecskék legelnek egy jó állapotú, ürmös legelőn.

Nyáron jelentősen csökken a legelhető biomassza mennyisége - legalábbis felülnézetből nagyon kopárnak tűnik a növényzet.

Ugyanez a terület lehasalva, kicsit más perspektívából: így már látszik, hogy jelentős takarmányforrást jelentenek ilyenkor a füvek és sások.

Agáma.

Fiatal pásztorok.

A túllegeltetés és degradáció egy fontos indikátor faja az Iris songarica. Tavasszal azért ennél szebben és jellegzetesebben néz ki :)

Egy óriási tevepók maradványa.

Tosh egy pásztort kérdez a terület történetéről.

Fiatal pásztorok.

Két hasonló ürömfaj: Artemisia diffusa és A. turanica. A különbség a szár színe.

Ez a kép szemléletesen mutatja a túllegeltetés hatásait...

A világ legeslegfinomabb dinnyéje itt terem Üzbegisztán félsivatagi vidékén. Nem is lehet a máshol termő dinnyékhez hasonlítani, mézédes csoda :)

Ez Üzbegisztán egyik legrégebbi, gyönyörűen megmaradt épülete Tim faluban.

Tim falu temetője egy óriási kurgán köré épült. Itt is gyakori, hogy a kurgánok az idők során másodlagos temetkezési funkciókat kapnak.

Egy ilyen szuper árnyékos pad és a hideg víz nagyon nagy öröm a 47 fokban :)

Alida és én ebben a csodálatos sátorban aludtunk a sivatagban. Ezer csillagos hotel :)

Bármerre jártunk, nagyon sok és nagyon nagy kurgánokat láttunk. Itt is temető van a halmon.

A szántóföld közepén egy sztyeppi sziget a kurgánon.

Nehéz kérdés, hogy vajon kurgánból vagy szalakótából van több Üzbegisztánban. Nagyon sok szalakótát láttunk, de sajnos úgy alakult, hogy csak ezt a távoli képet készítettük róluk. Itt ezeken a kopár oldalakon, üregekben költenek.

Ellátogattunk Samarkand mellett a Zerashan folyó menti nemzeti parkba. Itt él Üzbegisztán egyik utolsó gímszarvas állománya, amit nagyon komolyan őriznek, így csak messziről, kerítés mögül láttuk őket.