Az eurázsiai gyepek természetvédelmi kihívásai - áttekintő cikk és egy különszám a Biological Conservation-ben

Megjelent az eurázsiai gyepek természetvédelméről szóló új perspectives cikkünk a Biological Conservation folyóiratban.

A cikk nyílt hozzáférésű, és szabadon letölthető (a letöltéshez kattints ide).

Valkó, O., Kamp, J., Ancillotto, L., Dengler, J. (2026): Shaped by humans but increasingly threatened: pathways for the conservation of Palaearctic grasslands. Biological Conservation 324: 112126. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2026.112126

Cikkünkben az EDGG (Eurasian Dry Grassland Group) nemrég megjelent különszámát mutatjuk be, amely 18 tanulmányt gyűjt össze Eurázsia különböző tájairól. Nagy öröm volt olyan kollégákkal együtt dolgozni, akik hozzánk hasonlóan lelkesednek ezekért a változatos és gyönyörű élőhelyekért. :)

A különszám összes cikkét itt olvashatjátok.

Áttekintő cikkünkben összefoglaltuk a tanulmányok főbb eredményeit, és az eurázsiai gyepek természetvédelmi kérdéseinek tágabb összefüggéseibe helyeztük őket. A tanulmányok a gyepeket érintő kihívások mellett a lehetséges megoldásokat is bemutatják. A használat intenzívebbé válása, a kezelés felhagyása és a gyepek más célú hasznosítása továbbra is jelentős veszélyforrások, amelyek hatását gyakran az éghajlat és a vízellátottság változásai is befolyásolják. Fontos üzenet, hogy a biodiverzitás változásait könnyű szem elől téveszteni: a fajösszetétel akkor is átalakulhat, ha a fajok összesített száma alig változik.

Biztató példákat is találunk arra, hogyan segítheti a megfelelő legeltetés, kaszálás és más kezelési módok alkalmazása a gyepek élővilágának megőrzését. A védett területek sokat segíthetnek, de számos gyepi élőhely fennmaradásához folyamatos aktív természetvédelmi beavatkozásokra is szükség van. Ehhez támogatni kell a gyepeket kezelő gazdálkodókat és pásztorokat, ötvözni a hagyományos tudást a tudományos ismeretekkel, és lehetővé tenni, hogy a kezelés a helyi adottságokhoz igazodjon.

Számunkra az egyik legfontosabb üzenet, hogy a gyepek megőrzéséhez az emberekkel való kapcsolatukat is meg kell értenünk. Reméljük, hogy a különszám hasznos ötleteket ad mind a kutatáshoz, mind a gyakorlati természetvédelemhez.

Az eurázsiai gyepek és élőviláguk kiemelkedő változatosságát bemutató fotóválogatás. A) Tengerparti rét, B) ártéri kaszálórét, C) alvargyep és D) fás legelő Észtországban; E) szárazföldi homokdűne Lengyelországban; F) szőrfűgyep (Nardus stricta) Németországban; G) alpesi gyep havasi gyopárral (Leontopodium nivale) Svájcban; H) hegyi rét, I) cserjésedő gyep és J) félruderális gyep Olaszországban; K) rétsztyepp és L) szikes sztyepp szikes tómederrel Ausztriában; M) sztyeppvegetáció Ukrajnában; N) erdőssztyepp Szibériában, Oroszországban; O) hegyi sztyepp Örményországban; P) szarvasmarhalegelő a dél-koreai Jeju-szigeten; Q) sztyepp szajgaantilopokkal és házi lovakkal és R) árvalányhaj tenger Kazahsztánban. A fotókat készítették: L. Kasari-Toussiant (A), E. Kork (B), A. Helm (C, D), J. Dengler (E, G, J, M, N, O, P), N. Stanik (F), E. Granata (H, I), B. Kohler (K), G. Bieringer (L), J. Kamp (Q, R).

A cikk összefoglalója alább olvasható.

Abstract

Palaearctic grasslands are among the most species-rich ecosystems of the Northern Hemisphere, but their conservation depends on continued management that must be reconciled with agricultural production, rural livelihoods and other socio-economic demands. Introducing a special issue that brings together 18 contributions from across Eurasia, we synthesize the interacting pressures shaping these grasslands and identify pathways towards their effective conservation. The studies show that intensification, abandonment and land conversion remain dominant threats, while hydrological change, climate warming, biological invasions and institutional shortcomings create additional, often interacting pressures. Biodiversity decline takes multiple forms: long-term records reveal declines among common as well as rare plants and animals, and substantial shifts in community composition may occur before losses of species richness become apparent. At the same time, the contributions also highlight promising avenues for tackling these conservation issues. Shifting from intensive to extensive management can rapidly benefit plants, butterflies and birds in multiple grassland types. Protected areas can slow biodiversity loss but only when combined with appropriate management. Passive protection alone is rarely sufficient: grassland biodiversity depends on active, context-specific stewardship that maintains suitable disturbance regimes through grazing, mowing, shrub removal or prescribed burning. We argue that grassland conservation must therefore treat these ecosystems as socio-ecological systems by safeguarding old and continuous grasslands, supporting viable low-intensity farming and pastoralism, integrating traditional and scientific knowledge, and replacing rigid action-based subsidies with flexible, result-oriented support. Long-term monitoring, interdisciplinary research and stronger evaluation of policy implementation are essential for translating ecological knowledge into durable conservation outcomes.

A különszámban megjelent cikkek listája és elérhetőségük:

Arnold, I., Marchand, G., Hayoz-Andrey, A., Serres-Hänni, A., Arlettaz, R., Humbert, J.Y., 2025. Relaxation of management intensity promotes butterfly communities in mountain grasslands. Biol. Conserv. 304, 111027. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111027

Bieringer, G., Nemeth, E., Kohler, B., 2026. Anthropogenic water depletion outweighs climate change as a cause of wet grassland bird decline in Lake Neusiedl–Seewinkel National Park. Biol. Conserv. 313, 111632. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111632

Boch, S., Ecker, K. T., Pichon, N. A., Bedolla, A., Holderegger, R., Moser, T., Bergamini, A., 2026. Positive developments in low-intensive, protected grasslands in Switzerland suggest successful conservation measures. Biol. Conserv. 313, 111629. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111629

Buzhdygan, O., Baldauf, S., Tietjen, B., Iemelianova, S., Borovyk, D., Vynokurov, D., ... & Kuzemko, A., 2026. Drivers of plant invasions and their scale-dependency in grasslands. Biol. Conserv. 313, 111584. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111584

Czyżewski, S., Søndergaard, S. A., Molnár, Á. P., Kerr, M. R., Kristensen, J. A., Atkinson, J., ... & Svenning, J. C., 2026. Revisiting Europe's temperate forests: Palaeoecological evidence for an herbivory-driven woodland-grassland mosaic biome. Biol. Conserv. 316, 111749. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2026.111749

Danko, H., Gärtner, J., Kasper, F., Heinken, T., Dengler, J., Karrenberg, S., 2026. Vegetation change in dry grasslands in Northeast Germany over two decades: A resurvey. Biol. Conserv. 313, 111494. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111494

Franke, L., Stanik, N., Rosenthal, G., 2025. Prescribed burning in montane Nardus grasslands: Fire frequency is key to balance vegetation structure and diversity. Biol. Conserv. 308, 111208. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111208

Gómez-Catasús, J., Benítez-López, A., Díaz, M., del Portillo, D. G., Pérez-Granados, C., Alonso, J. C., ... & Bravo, C., 2025. Alarming conservation status of Western European steppe birds and their habitats: An expert-based review of current threats, traits and knowledge gaps. Biol. Conserv. 311, 111414. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111414

Granata, E., Assandri, G., Franzoi, A., Pedrini, P., Brambilla, M., 2025. Management, topography and landscape contribute to shape bird communities in Alpine semi-natural grasslands. Biol. Conserv. 311, 111409. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111409

Janišová, M., Škodová, I., Magnes, M., Iuga, A., Biro, A. S., Ivașcu, C. M., ... & Buzhdygan, O.Y., 2025. Role of livestock and traditional management practices in maintaining high nature value grasslands. Biol. Conserv. 309, 111301. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111301

Janišová, M., Sorescu-Marinković, A., Aćić, S., Hubáčková, B., Magnes, M., Opravil, Š., Širka, P., 2024. Exploring a grassland biodiversity hotspot in the Serbian Carpathians: Interdisciplinary perspectives and conservation implications. Biol. Conserv. 299, 110822. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2024.110822

Kasari-Toussaint, L., Trepp, R., Takkis, K., Helm, A., Holm, A., Holm, B., Reitalu, T., 2026. Challenges and solutions in managing semi-natural grasslands: Insights from Estonia. Biol. Conserv. 313, 111520. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111520

Koshkina, A., Smelansky, I., Tabelinova, A., Stephens, G., Jones, S., Salemgareev, A., Bowe, M., Devenish, A., 2026. Drivers of human-saiga antelope conflict in semi-arid rangelands of West Kazakhstan. Biol. Conserv. 313, 111631. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111631

Medrano-Vizcaino, P., Benítez-López, A., Traba, J., Arroyo, B., Bota, G., Morales, M.B., Mougeot, F., 2025. Spatial shifts in steppe bird hotspots over two decades: Assessing conservation priorities and the role of protected areas. Biol. Conserv. 305, 111068. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111068

Oyundelger, K., Jäschke, Y., Gonchigsumlaa, G., Batjav, B., Damdindorj, S., Munkhzul, O., ... Wesche, K., 2026. Pasture condition in the Mongolian steppe: Cross-validating traditional ecological knowledge and field-based ecological surveys. Biol. Conserv. 313, 111587. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111587

Riedel, S., Widmer, S., Dengler, J., Herzog, F., Schneider, M. K., Wohlgemuth, T., Kessler, M., 2025. Lasting legacies: Relicts of historical plant communities in Central European grasslands amid a century of biodiversity loss. Biol. Conserv. 312, 111500. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111500

Widmer, S., Riedel, S., Babbi, M., Herzog, F., Wohlgemuth, T., Kessler, M., Dengler, J., 2026. A century of change: Many losers vs. few winners among Swiss grassland plants. Biol. Conserv. 315, 111679. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111679

Wysocki, A., Malicki, M., Wojnarowicz, D., Jała, Z., Pielech, R., 2026. Old grasslands as conservation priority: Habitat continuity increases plant diversity and spatial heterogeneity in temperate grasslands. Biol. Conserv. 313, 111577. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2025.111577

Gyeptüzek utóélete: hogyan regenerálódnak a gyepek és a tűzpászták?

Legutóbb megjelent cikkünkben a tűz és a tűzpászták kialakítása utáni gyepregenerációt vizsgáltuk.

A cikk hivatkozása:

Deák B., Süveges K., Gőri Sz., Kapocsi I., Gál L. és Valkó O. (2026): Trade-offs between fire suppression and biodiversity: vegetation recovery in burnt grasslands and firebreaks under different restoration treatments. Fire Ecology, 22: 128.

A tanulmány ingyenesen elolvasható és letölthető innen.

A tűz történelmi idők óta része a Kárpát-medence gyepi ökoszisztémáinak. Az áradásokkal és a legelő állatokkal együtt alakította a tájat, és jelentősen hozzájárult a nyílt élőhelyek fennmaradásához. A klímaváltozás, a gyakoribb aszályok és a felhalmozódó száraz növényi anyag miatt azonban napjainkban növekszik a nagyobb és nehezebben kiszámítható tüzek kockázata. Ezek nemcsak a természeti értékeket veszélyeztethetik, hanem komoly biztonsági problémát is jelenthetnek, hiszen átterjedhetnek mezőgazdasági területekre, tanyákra és más emberi létesítményekre.

Tűz a Hortobágyon (Borza Sándor képe)

Gyeptűz (Borza Sándor képe)

A gyorsan terjedő tüzek megfékezéséhez szükség lehet tűzpászták kialakítására, amelyek megszakítják az éghető növényi anyag folytonosságát, és így lassíthatják vagy megállíthatják a lángok terjedését. A tűzpászták ezért fontos szerepet tölthetnek be a tűzvédelemben. Gyepekben történő kialakításuk ugyanakkor rendszerint talajbolygatással jár (sok esetben tárcsázással hozzák őket létre), ezért természetvédelmi területeken körültekintően kell megválasztani a helyüket és a létrehozásuk módját. Fontos továbbá annak megismerése, hogyan regenerálódik rajtuk a növényzet, és milyen kezelésekkel segíthető elő az eredeti növényzet helyreállása.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival közös kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogyan regenerálódik a növényzet egy 2022 nyarán bekövetkezett, nagy kiterjedésű de kis intenzitású gyeptűz után. A kutatásban ősi és korábban gyepvetéssel restaurált löszgyepeket vizsgáltunk. Három éven keresztül követtük a leégett területek, valamint a tűz megfékezése érdekében tárcsázással kialakított tűzpászták növényzetének változását, összevetve a le nem égett, kontroll területekkel.

A tűzpászták egy részét a tárcsázás után további beavatkozás nélkül hagytuk regenerálódni. Más részeken gyűrűshengerrel elegyengettük és tömörítettük a rögös talajfelszínt, egy harmadik kezelésben pedig a hengerezést követően helyi eredetű barázdált csenkesz (Festuca rupicola) magot vetettünk. Így összehasonlíthattuk a spontán regenerációt, a talajfelszín elegyengetésének hatását és az aktív gyepesítést.

A tűzpászta és a három kezelés

Eredményeink szerint a kis intenzitású tűz csak mérsékelt és átmeneti változásokat okozott a gyepek növényzetében. A gyepi fajok már az első évben jól regenerálódtak, és a leégett területeken hosszabb távon sem következett be számottevő gyomosodás. Ennek egyik oka, hogy a szárazgyepek számos évelő növénye jól alkalmazkodott az időnként jelentkező tüzekhez: föld feletti hajtásaik ugyan eléghetnek, föld alatti szerveik és tartalékaik segítségével azonban képesek újrasarjadni.

A tűzpásztákon szintén hamar megindult a regeneráció. A növényzet gyorsan záródni kezdett, és már az első évtől megjelentek rajtuk a gyepi fajok. Borításuk azonban még a harmadik évben sem érte el a környező gyepekben tapasztalt értékeket. A tárcsázás eltávolította az eredeti növényzetet, a talaj megbolygatása pedig elősegítette a talaj magbankjában jelen lévő gyom- és zavarástűrő fajok csírázását. Ennek következtében a spontán regenerálódó és a hengerelt tűzpásztákon három év elteltével is jelentős maradt a gyom- és zavarástűrő fajok aránya. Mindez azt mutatja, hogy bár a regeneráció gyorsan elindul, a környező gyepekhez hasonló növényzet kialakulása hosszabb időt vehet igénybe.

A hengerelés önmagában csak mérsékelten befolyásolta a helyreállás ütemét, a barázdált csenkesz vetése azonban számottevően visszaszorította a gyomokat. Ez az erős növekedésű, évelő fű gyorsan egy összefüggő vázat alakított ki, amely egyre kevesebb teret hagyott a gyomfajoknak. A sűrű csenkesz állomány ugyanakkor más értékes gyepi fajok megtelepedését is lassíthatja. A tűzpászták helyreállításának megfelelő módszerét ezért mindig a környező gyep állapota, a gyomok mennyisége és a gyepi fajok természetes betelepülési lehetősége alapján érdemes kiválasztani.

Kutatásunk arra hívja fel a figyelmet, hogy a tűzvédelmi és természetvédelmi szempontokat együtt érdemes mérlegelni. A tűzpászták fontos szerepet játszhatnak a tüzek terjedésének megfékezésében, ugyanakkor gyepekben körültekintően célszerű megtervezni és kialakítani őket. Létrehozásuk után pedig hosszabb távon is érdemes nyomon követni a növényzet regenerációját. A rendszeres monitorozás lehetővé teszi, hogy időben felismerjük a tartós gyomosodást vagy a helyreállás elakadását, és szükség esetén célzott kezelésekkel – például a gyomok magérlelés előtti eltávolításával, megfelelő kaszálással, legeltetéssel vagy vetéssel – segítsük a gyepi növényzet kialakulását.

Fontos hangsúlyozni, hogy eredményeink egy viszonylag kis intenzitású, egyszeri nyári tűzesetre vonatkoznak. A gyakran visszatérő vagy nagy intenzitású tüzeket a gyepi fajok már nem feltétlenül képesek károsodás nélkül átvészelni. Az egyre szárazabbá váló éghajlat mellett ezért a nem kontrollált tüzek fokozott figyelmet érdemelnek: rövid idő alatt egyaránt okozhatnak természetvédelmi és biztonsági problémákat. Vizsgálatunk a növényzetre összpontosított, de fontos kiemelni, hogy a nagy kiterjedésű tüzek az állatvilág egyes csoportjait (például az ízeltlábúakat vagy a földön fészkelő madarakat) a növényeknél jóval súlyosabban érinthetik.

A cikk angol összefoglalója alább olvasható:

Background: Wildfire is an important component of many grassland ecosystems, but it is often suppressed in modern landscapes to protect infrastructure and human safety. Disk-harrowed firebreaks are frequently used to stop wildfire spread; however, this method represents a severe soil disturbance that may alter grassland species composition and structure. We studied the effects of a low-intensity growing-season wildfire on the vegetation of pristine and restored Central European dry grasslands, and evaluated vegetation recovery on firebreaks for three years post-fire. Firebreaks were subjected to passive restoration (disk-harrowing), assisted natural regeneration (rolling) or active restoration (rolling combined with grass seed sowing). In total, 180 permanent vegetation plots were surveyed for three years.

Results: Several grassland specialist species were associated with burnt grasslands during the first two post-fire years, but these patterns disappeared by the third year and did not affect overall specialist richness or cover. Fire did not promote disturbance-tolerant or weed species in the long run. Grassland specialists were able to re-establish in disk-harrowed and rolled firebreaks from the seed bank and seed rain; however, their cover remained substantially lower than in reference grasslands. Sowing seeds of the competitive perennial grass Festuca rupicola accelerated the development of a continuous grass cover and substantially reduced the proportion of weeds. Even in the third year after disturbance, firebreak vegetation remained dominated by disturbance-tolerant and weed species. Recovery of specialists was faster in restored grasslands, characterised by species typical of mid-successional stages, than in pristine grasslands.

Conclusion: Low-intensity growing-season wildfire had moderate and temporary effects on dry grasslands, indicating that fire represents an endogenous disturbance to which these communities respond with a short-term internal reorganisation. In contrast, mechanical soil disturbance associated with firebreak establishment represented an exogenous disturbance with longer-lasting effects on vegetation composition and structure. Although species richness of target grassland species recovered quickly, their cover remained lower than in reference grasslands even for the third year. Sowing a dominant perennial grass effectively suppressed weeds, but increased competition may limit the establishment of other grassland species. Our results highlight a trade-off between short-term fire safety and long-term biodiversity conservation, suggesting that firebreak establishment should be cautiously applied and accompanied by appropriate monitoring and targeted management.

Élet a dél-olaszországi sírhalmokon – ősi kőhalmok mint a mediterrán flóra menedékei

Megjelent legújabb cikkünk Rocco Labadessa elsőszerzőségével, melyben az ősi temetkezési halmok által fenntartott biodiverziás iránti rajongásunkat egy új biogeográfiai régióban, a mediterráneumban tudtuk kiélni :)

A cikk hivatkozása:

Labadessa, R., Vicario, S., Tarantino, C., Valkó, O., & Deák, B. (2026). Life in the graveyard: ancient stone burial mounds as refuges for Mediterranean grassland vegetation. Global Ecology and Conservation, e04361.

A cikk szabadon felhasználható és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

Dél-Olaszország mediterrán tájain, kövekből emelt halmok őrzik a múlt emlékeit. A San Magno-i nekropolisz közel száz sírhalmát mintegy 2700–2800 évvel ezelőtt építették, a késő bronzkor és a kora vaskor idején. Ezek az ősi építmények azonban nemcsak régészeti és kulturális szempontból értékesek.

A San Magno nekropolisz egyik kőhalma madártávlatból

Az olasz-magyar közös kutatás során (a kutatás vezetője Rocco Labadessa; Institute of Environmental Intelligence and Technologies; National Research Council) azt vizsgáltuk, hogy a kőhalmoknak milyen szerepe lehet a mediterrán flóra veszélyeztetett fajainak megőrzésében. A kutatási kérdés jelentőségét az adja, hogy a térség természetközeli szárazgyepjei az elmúlt évtizedekben/évszázadokban jelentősen visszaszorultak és feldarabolódtak. A fennmaradó élőhelyeket pedig mind a korábban jellemző legeltetés elmaradása, mind az egyre gyakoribbá váló vaddisznóállomány is veszélyezteti.

Kutatásunkban azt találtuk, hogy a sírhalmok köves felszíne kiváló menedéket nyújt a nyílt felszínt kedvelő gyepi fajok számára és egyben védelmet is nyújt a talaj erős bolygatásával szemben (nem igazán kedvez a vaddisznóknak). A kövek közötti apró, változatos élőhelyek sajátos mikroklímát teremtenek, és mérsékelhetik a hőség és a szárazság hatásait is.

A kép jól mutatja, milyen szépen elkülönül a kőhalom és a környezetének növényzete.

A halmokon ezért több gyepi növényfaj, köztük számos évelő és élőhely-specialista faj maradhatott fenn, mint a környező gyepekben. Olyan fajokat is találtunk rajtuk, amelyek a halmok közvetlen környezetből teljesen hiányoztak. Közéjük tartozik a Dél-Olaszországban őshonos Stipa austroitalica árvalányhaj is, amelyet az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve is kiemelten fontos fajként tart számon. Mindez arra utal, hogy a sírhalmok hosszú időn át megőrizhették az egykor kiterjedtebb természetes gyepek növényvilágának egy részét.

Ezek az alig egy méter magas ősi építmények élőhelyszigetekként működnek a megváltozott tájban. Megőrzésük egyszerre szolgálja a régészeti örökség és a biológiai sokféleség védelmét. Önmagukban azonban nem elegendők a természet védelmére: a környező gyepek megfelelő kezelése és az élőhelyek közötti kapcsolatok fenntartása szintén nélkülözhetetlen. A San Magno-i halmok példája jól mutatja, hogy az emberiség távoli múltjának emlékei napjaink természetvédelmében is fontos szerepet kaphatnak.

A cikk összefoglalója alább olvasható.

Abstract

Ancient burial sites are increasingly recognized as important biodiversity hotspots and refuges for grassland vegetation in human-modified landscapes. While the ecological value of earthen burial mounds in Eurasia has been widely documented, the biodiversity potential of globally distributed stone burial mounds remains largely unexplored. Here, we assess the role of stone mounds as biodiversity hotspots and refuges from grassland degradation. We studied 15 stone mounds in the late Bronze Age necropolis of San Magno (southern Italy), a cultural heritage site affected by grazing abandonment and wild boar rooting. Plant species cover was recorded in concentric ring-plots on the mounds and in the surrounding grassland matrix. We compared community composition, species richness and diversity, as well as functional and ecological characteristics (life forms, ecological indicator values, habitat specificity) using non-metric multidimensional scaling, indicator species analyses, and bootstrap paired t-tests. Plant community composition differed significantly between mounds and surrounding grasslands. Mounds supported higher species richness and greater cover of perennial grasses, chamaephytes, and grassland specialists, alongside lower representation of short-lived grasses and weeds. This might be explained by the increased rockiness and decreased wild boar rooting intensity on the mounds. Our results show that ancient stone mounds can function as refuges for grassland biodiversity in the Mediterranean biome. By maintaining plant communities in a favorable conservation status, they may buffer degradation processes. These findings highlight synergies between cultural and natural heritage and suggest that both ancient and artificial stone mounds could support grassland conservation and restoration strategies.

Mennyire ellenállóak a vetett gyepek? Új cikkünk az Ecological Solutions and Evidence-ben

Megjelent legújabb cikkünk Kiss Réka elsőszerzőségével az Ecological Solutions and Evidence c. folyóiratban, melyben a vetett gyepek rezilienciáját vizsgáltuk.

Kiss, R., Lukács, K., Tóth, K., Tóth, Á., Godó, L., Deák, B., Valkó, O. (2026): Early sowing of multiple species supports the recovery potential of restored grasslands. Ecological Solutions and Evidence 7: e70247. https://doi.org/10.1002/2688-8319.70247

A cikk open access és ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy miért nem elegendő pusztán fűféléket vetni, ha fajgazdag gyepek kialakítására törekszünk, és miért elengedhetetlen a virágos kétszikű fajok korai vetése. Mindezt a helyreállított gyepek ellenálló képessége szempontjából vizsgáljuk, értékelve a kísérleti erős zavarás (azaz a szántás) szerepét a gyepek helyreállásában. 

Ez a második cikkünk, amely a 2014-ben létrehozott és 2022-ig folytatott "common garden" kisérletünkből származik. 2014 és 2019 között kilenc helyreállítási beavatkozás (fű- és kétszikű növények vetésének kombinációi, egyidejű és késleltetett vetéssel) utáni növényzet-helyreállítást vizsgáltuk, és az első öt év vegetációfejlődésének eredményeit a Kiss et al. (2022) cikkben tettük közzé. Ezt követően jelentős változást vittünk végbe: beszántottuk a kisérleti parcellákat, ezzel egy homogén és nagy intenzitású zavarásnak téve ki őket, hogy ezt követően tanulmányozzuk a különböző módszerekkel helyreállított gyepek rezilienciáját.

Ez egy nagyon érdekes kutatás volt, ugyanakkor az egyik leginkább kimerítő és embert próbáló is: a hosszú távú felmérésen (144 kvadrátban 8 éven át évente kétszer végzett felmérés) túl a kísérleti terület éves fenntartását is el kellett végeznünk. Ez többszöri kaszálást, gereblyézést, vetést és talajelőkészítést jelentett. Hatalmas munka volt, és nagyon köszönjük mindazoknak, akik részt vettek benne!

Öt éves, kétszikű és fű magokkal egyszerre vetett gyep, sok ligeti zsályával, a beszántás előtt.

Fű dominálta, kétszikűekkel késleltetve vetett parcella, a beszántás előtt.

A terület fenntartása, különösen a kaszálás, egyes években igazi kihívást jelentett.

Az EASAC vegetációtüzekkel foglalkozó tanulmányának bemutatása Cipruson

2026 január 22-én a Cyprus Institute, a Cyprus Academy of Sciences, Letters and Arts, és a European Academies Science Advisory Council (EASAC) szervezésében egy előadóülésen vettem részt, ahol az EASAC európai vegetációtüzekkel kapcsolatos nemrég megjelent tanulmányát mutattuk be, melynek címe: Changing Wildfires - Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe.

Az előadóülésen bemutattuk a tanulmányunk legfőbb eredményeit, hangsúlyoztuk a tüzek kiváltó okainak megismerését és az ellenük való proaktív védekezés fontosságát, valamint a mediterrán régiót érintő specifikus kihívásokat. Az előadásokat élénk és izgalmas megvitatás és panelbeszélgetés követte, melyben a proaktív védekezésen, és az EU-ban Cipruson létrehozandó Wildfire Hub jelentőségéről volt szó. Köszönet a szervezőknek, amiért lehetővé tették ezt a nagyon fontos, érdekes, és inspiráló rendezvényt!

Az eseményt live stream-en közvetítették, és az előadások és panelbeszélgetés megtekinthető ezen a linken (10:30-tól kezdődően). 

A panelbeszélgetés résztvevői és az esemény absztraktja:

Convenor: Prof. Costas N. Papanicolas, President Emeritus, The Cyprus Institute, Director, Research Unit of Climate Crisis and Sustainable Development; The Cyprus Academy of Sciences, Letters and Arts

Panelists:

Prof. Thomas Elmqvist, Professor, Stockholm Resilience Center, Stockholm University, Sweden and EASAC Environment Director

Dr. Orsolya Valkó, Research Group Leader, HUN-REN Centre for Ecological Research, Hungary

Prof. Efthymis Lekkas, Professor of Dynamic, Tectonic, Applied Geology, and Natural Disaster Management, National and Kapodistrian University of Athens

Mr. Kostakis A. Papageorgiou, Chief Conservator of Forests, Ministry of Agriculture, Rural Development & Environment, Department of Forests

Abstract

“Suppressing fires alone is not sufficient. We need to address the root causes, strengthen efforts to combat climate change, invest in resilient landscapes, and actively engage society in learning to live with fire,” says Dr. Cathelijne Stoof, Co-Chair of EASAC’s Wildfires Working Group.

 

According to the newly published EASAC report Changing Wildfires in Europe, many regions across Europe are experiencing multi-year droughts, significantly increasing the likelihood of extreme wildfire events. On average, wildfires in the European Union currently burn approximately half a million hectares each year—an area roughly equivalent to half the size of Cyprus.

 

The event will examine the escalating wildfire risks across Europe, with a particular focus on the Mediterranean, and assess their implications for Cyprus, the Eastern Mediterranean region, and the proposed European Wildfire Hub. Topics covered will include wildfire risk reduction, prevention strategies, and building fire-resilient societies in Europe, the Eastern Mediterranean, and Cyprus. Experts, policymakers, and stakeholders will convene to explore how EU and regional strategies can transition from reactive fire suppression toward proactive, risk-based land and landscape management. 

Szekció a gyepekről és a pásztorokról az InterAcademy Partnership (IAP) konferencián

A 2025 Triennial Conference and General Assembly ofthe InterAcademy Partnership (IAP) nemzetközi konferenciát Kairóban rendezték, 2025 december 8-11. között, az egyiptomi Academy of Scientific Research and Technology (ASRT) volt a rendezvény házigazdája. Ez egy nagyon érdekes és fontos nemzetközi konferencia, melyet három évente rendeznek meg. Olyan globálisan kiemelkedően fontos témákat vitatnak meg ezeken a konferenciákon, mint például hogy tudja a tudomány segíteni a megfelelő szakpolitikák kialakítását, hogy segíthető a tudományos kiválóság, vagy hogy tudjuk elérni a fenntartható fejlődési célokat. Óriási megtiszteltetés volt, hogy az idei évben az egyik szekciót a gyepeknek és a pásztoroknak szentelték, melynek során kiváló kollegákkal közösen lehetőségünk nyílt bemutatni ezeknek a különleges élőhelyeknek a jelentőségét és az őket fenntartó közösségeket. Egy nagyon érdekes, diverz és dinamikus szekciónk volt, gondolatébresztő panelbeszélgetésekkel. 

Lentebb olvasható a szekciónk programja és előadásai, ill. absztraktja.

Pastoralism and Grasslands: Science and Policy for Regenerative Rangeland Management

Moderator: Thomas Elmqvist, Programme Director EASAC

Rapporteur: Georg Bërveniku-Brunner, Executive Director, EASAC secretariat

Speakers

Gregorio Velasco Gil, Coordinator of the Pastoralist Knowledge Hub, FAO: International Year of Rangelands and Pastoralists 2026

Orsolya Valkó, Scientific advisor, HUN-REN Centre for Ecological Research, Institute of Ecology and Botany, Hungary: Biodiversity conservation of European grasslands: challenges and opportunities

Batgelder Gantuya, Mongolian Academy of Sciences, Mongolia: Rangelands and pastoralists in Asia

Zsolt Molnár, Scientific advisor, HUN-REN Centre for Ecological Research, Institute of Ecology and Botany, Hungary: Transdisciplinary research and knowledge systems: who’s knowledge counts

Abstract

The UN General Assembly has declared 2026 the International Year of Rangelands and Pastoralists (IYRP) to increase worldwide understanding of the value of grasslands and pastoralism for food security, economy, environment and cultural heritage. Semi-natural grasslands are among the most species-rich ecosystems on Earth, offering a unique example of how long-term, low-intensity human activities can enhance biodiversity.

Their ecological value is closely tied to traditional management practices, such as grazing and mowing, which help maintain their open structure and biodiversity. Steppes and other drylands also harbour outstanding biodiversity that is shaped by the herders and the one billion people living in these ecosystems globally. Today, grasslands are rapidly disappearing in many regions of the world, due to climate change in combination with land use changes including abandonment that leads to secondary succession toward shrubs or forests, or, through intensification (use of fertilizers, frequent mowing, or sowing monocultures) causing biodiversity loss. This session will contribute to the aims of the IYRP and through taking a global view of grasslands and focussing on how to bring multiple knowledge systems together at the table to discuss what policy options and actions are available in different regions for reversing current trends.

Nagyon köszönöm az EASAC-nak (European Academies Science Advisory Council) és a szervezőknek, hogy lehetővé tették hogy részt vegyek a konferencián, és mindenkinek nagy köszönet, aki lehetővé tette hogy ez a szekció létrejöjjön.

Gyepi élőhelyszigetek biodiverzitás megőrző szerepe agrártájakban

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásának köszönhetően, az elkövetkező négy évben folytatódnak a kutatásaink, melyek során az vizsgáljuk, hogy a kis kiterjedésű ősi vagy másodlagos gyepeket őrző élőhelyszigetek hogyan járulnak hozzá a gyepi biodiverzitás és ökoszisztéma szolgáltatások fenntartásához az intenzíven művelt agrártájakban (projekt címe: “Természetközeli és másodlagos gyepek szerepe az agrobiodiverzitás megőrzésében - lehetőségek és veszélyek”; PI: Deák Balázs).

 

Bár a mezőgazdasági tájak elsődleges szerepe az élelmiszertermelés, kiemelkedő jelentőségük van a biológiai sokféleség megőrzésében is. A szántóföldek közé ékelődő gyepek és művelésből felhagyott regenerálódó területek nagy szerepet játszanak az agrobiodiverzitás és a hozzá kötődő ökoszisztéma funkciók fenntartásában. Ezeket az élőhelyeket azonban a gyomok és fásszárúak megtelepedése, valamint a táji szintű élőhelyvesztés is veszélyezteti. Kutatásunkban ezen veszélyeztető tényezőknek a gyepi fajokra és élőhelyekre kifejtett hatásait vizsgáljuk, figyelembe véve az élőhelyi és a táji szintű tényezőket, mint például a talaj jellemzőit, a mikroklímát, és a tájhasználatot. A vizsgálatainkat elsősorban olyan kunhalmokon végezzük, amelyek be lettek vonva a területalapú támogatások rendszerébe és jól dokumentált „előtörténettel” rendelkeznek.

Fő kutatási kérdéseink a következők:

(i) Milyen tényezők befolyásolják a gyomok megtelepedését a művelésből felhagyott szántók helyén regenerálódó gyepekben? Képesek-e a változatos fajösszetételű gyomközösségek elősegíteni a gyepi fajok megtelepedését és elnyomni a mezőgazdasági termelést akadályozó káros gyomokat?

(ii) Mi történik a gyepi fajokkal abban az esetben, ha fásszárú fajok telepednek meg az élőhelyeken? Mennyire képesek ezek az élőhelyek a regenerációra, ha a fásszárú növényzetet eltávolítják?

(iii) Hogyan változik a kisméretű, szigetszerű gyepterületek biológiai sokfélesége az idő múlásával, és milyen intézkedésekkel lehet megakadályozni a fajok eltűnését?

A tudományos ismeretek bővítésén túlmenően, a mögöttes ökológiai folyamatok megértése által eredményeink hozzájárulnak a táji szintű természetvédelmi és élőhelyhelyreállítási célok megvalósításához, segítik az agrár-környezetvédelmi támogatások hatékonyabbá tételét és támogatják egy fenntartható gazdálkodási rendszer kiépítését.

A négy éves kutatási projekt 2026 január 1-jén indul.