2022. szeptember 27., kedd

Nemzetközi botanikus PhD találkozó Poroszlón

Nagy örömünkre szolgált, hogy mi rendezhettük meg a közép-európai botanikus PhD hallgatók nemzetközi találkozóját, 2022. szeptember 22-25 között Poroszlón. Ez a találkozó nagy hagyományokra tekint vissza: Milan Chytry és Botta-Dukát Zoltán indították el ezt az ikonikus eseményt nagyjából húsz éve. Azóta kétévente a botanikával foglalkozó PhD hallgatók és szenior kutatók találkoznak valahol Európában, a doktoranduszok bemutatják a kutatási terveiket és előzetes eredményeiket, és egymástól illetve a szenior kutatóktól nagyon hasznos tanácsokat, építő kritikát kapnak, egy barátságos hangulatú konferencián. Többünk számára ez a rendezvény volt anno az első nemzetközi konferencia, az első angol nyelvű előadás színtere - amire azóta is jó szívvel emlékszünk vissza.

A járványhelyzet miatt sajnos néhány éves szünet következett a konferenciasorozatban, ám idén végre lehetőség nyílt a hagyomány újraélesztésére. Az idei évben legnagyobb örömünkre Magyarországon, az ÖK ÖBI kutatók - Botta-Dukát Zoltán, Deák Balázs és Valkó Orsolya - szervezésében rendeztük meg az eseményt.

Nagy volt az érdeklődés, nagyjából 70 résztvevőnk volt, összesen 16 országból :) Emiatt a tudományos program nagyon feszes volt, hiszen minden résztvevő PhD hallgató előadást is tartott; ezek mind nagyon színvonalas bemutatók voltak, öröm volt őket hallgatni.

A konferencia helyszíne a Poroszlón található Tisza-tavi Ökocentrum volt, ami tökéletes helyszín egy ilyen rendezvényhez. A kávészünetek alatt a résztvevők meg tudták nézni a csodálatos kültéri és beltéri kiállításokat, és az akváriumokat, így még inkább fel tudtunk frissülni. Az előadások után esténként még további tudományos témákról folytattunk kötetlen beszélgetést. A két téma ez volt: 'Mennyire hasznosulnak a kutatásaink eredményei a gyakorlatban?' illetve 'A minőség vagy mennyiség számít jobban a tudományban?'.

Vasárnap Deák Balázs vezetésével egy félnapos kiránduláson bemutattuk a résztvevőknek a Hortobágyi Nemzeti Park természeti szépségeit, a szikes gyepeket és mocsarakat, löszgyepeket és persze a kurgánokat :)


A konferenciát a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete és a Magyar Tudományos Akadémia támogatta, ezúton is nagyon köszönjük a támogatásukat. Köszönjük az összes résztvevő kifogyhatatlan lelkesedését, és aktív részvételét a konferencia minden programján. Köszönjük az ÖBIs kollegáknak, különösen Nagy Józsefnek, Lengyel Attilának és Kertész Miklósnak a szervezésben nyújtott segítséget. Köszönet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak a kirándulás támogatását.

2022. szeptember 21., szerda

Nyertes Élvonal pályázat - Hamarosan indul új kutatásunk

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 2022-ben tíz Élvonal pályázatot részesített támogatásban, köztük a mi pályázatunkat is. Ez egyedülálló lehetőséget teremt a kutatócsoportunk megerősítésére és arra, hogy a következő öt évben a kedvenc kutatási témánkkal tudjunk minden eddiginél nagyobb intenzitással foglalkozni. A pályázat október 1-jén indul :)

A pályázat címe: Természet-alapú megoldásokra épülő gyeprekonstrukció agrárökoszisztémákban: integrált táj- és magökológiai megközelítés. Az agrártájakban található gyepi élőhelyek kiemelkedő biodiverzitás őrzői, emellett létfontosságú szerepük van az agroökoszisztémák működésében és az ökoszisztéma szolgáltatások biztosításában. Az európai és globális biodiverzitás- és klímavédelmi célkitűzések kiváló lehetőséget nyújtanak ezen élőhelyek rekonstrukciójára. Az Élvonal projekt célja, hogy tájökológiai és magökológiai alapokon egy általánosan alkalmazható döntéstámogató rendszert dolgozzaunk ki, amely segíti a restaurációs prioritások meghatározását. A restaurációs ökológia tudományterülete már behatóan foglalkozott a különböző restaurációs módszerek összehasonlító elemzésével és a jó gyakorlatok kidolgozásával. Ugyanakkor jelentős a tudáshiány azzal kapcsolatban, hogy a tájszintű makro- és élőhelyen belüli mikro-léptékű ökológiai folyamatok hogyan befolyásolják a restauráció sikerességét, és hogyan támaszkodhatunk ezen ökológiai folyamatokra a restaurációs priorizálás során. Az Élvonal projektben ezekre a tudáshiányokra keressük a választ olyan nagy ismétlésszámú terepi felmérések, tájökológiai, magökológiai és jelleg-alapú elemzések segítségével, melyek lehetővé teszik az eredményeink generalizálását más földrajzi régiók és ökoszisztémák esetén is. A kutatási program három pillérből áll. Elsőként egy 300 mintaterületre kiterjedő robusztus terepi vizsgálatban tér-idő-helyettesítés módszerrel vizsgáljuk a táji környezet, a környezeti változatosság és a regeneráció kezdete óta eltelt idő hatását a spontán és aktív fűmagvetést követő gyeprekonstrukció sikerességére. Ezt követően vizsgáljuk az agrártáj regenerációs potenciálját, vagyis a restauráció szempontjából fontos magforrásokat, a magterjedés időbeli (magbank) és térbeli (mageső) komponenseire fókuszálva az 1. pillérben hatóképesnek bizonyuló tényezők függvényében. Végül az 1-2. pillér eredményeit összekapcsolva azt vizsgáljuk, hogy az agrártájban jelen levő magforrásokból a növények megtelepedését és túlélését hogyan befolyásolják a táj és az élőhely jellemzői, illetve a növényi jellegek. Az eredmények közvetlenül alkalmazhatók a restaurációs projektek tervezésénél, fókuszterületek kiválasztásánál, és a szükséges beavatkozások mértékének meghatározásánál. A hatásmechanizmusok ismeretében olyan priorizálási algoritmust tervezünk kidolgozni, ami lehetővé teszi a restaurációs programok sikerességének maximalizálását.





 

2022. augusztus 31., szerda

Végre konferenciák :) Természetvédelmi biológia, tájökológia és régészet

Három év kihagyás után végre újra jelenléti formában tudunk részt venni tudományos konferenciákon. Augusztus vége különösen intenzív és izgalmas időszak, egy hét alatt összesen négy konferencián vettünk/veszünk részt :) És már közeleg a szeptemberi két szuper spanyolországi konferencia is.

Időrendben haladva augusztus végén ezeken a konferenciákon voltunk:

- European Congress for Conservation Biology, Prága: az európai természetvédelmi biológia legnagyobb, legrangosabb rendezvénye, szuper szakmai és egyéb programokkal. Deák Balázs szervezőbizottsági tag volt és szervezett egy szimpóziumot is 'Synergy between nature and culture: the role of historical and sacred natural sites in biodiversity conservation' címmel, ami nagyon jól sikerült és ezt a kevéssé ismert ám annál fontosabb témát megismertette a szélesebb szakmai közönséggel is. Csoportunk tagjai pedig előadásokat és villám-előadásokat tartottunk a konferencián.

- Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Pécs: rögtön az európai konferencia után következett a hazai természetvédelmi biológiai konferencia, szintén remek szakmai és egyéb programokkal. Török Katalinnal közösen szerveztünk egy vitaestet 'Honnan hová vethetünk honos fajokat? A magtranszfer ökológiai háttere és szabályozása' címmel. A témát több szempontból körbejártuk, és a közönség nagyon aktív részvétele mellett egy izgalmas szakmai vita alakult ki. Emellett több poszterrel és Lukács Katalin előadásával veszünk részt a konferencián.

- Magyar Tájökológiai Konferencia, Nádudvar: A másik két eseménnyel egyidőben még egy érdekes és fontos szakmai rendezvény zajlott, amin Borza Sándor vett részt a csoportunkból egy előadással és egy poszterrel.

- Annual Meeting of the European Archaeological Association, Budapest: a legnagyobb európai régész konferenciát a héten rendezik Budapesten. Csoportunkból Deák Balázs és Bede Ádám egy-egy előadással és poszterrel fog részt venni a kurgánoknak szentelt szekcióban.

Végül néhány kép ízelítőül a prágai élményeinkről :)

Balázs szekciója a kultúra és természetvédelem szinergiáiról.

Nagyon érdekes volt a vízinövény bemutató a Károly Egyetem botanikus kertjében.

Ellátogattunk az U Flekuba is :)

Prágában rengeteg nutria él, volt, hogy egyszerre kb. harmincat láttunk a Vltava egyik kis szigetén. Nem félnek az emberektől, a turisták meg is szokták őket simogatni.

A Lednice-Valticei UNESCO világörökségi területet odaúton és visszaúton is meglátogattuk. Gyönyörű hely nem csak az építészeti értékei és gyönyörű tiszafa-sövényei miatt, de csodálatos idős hagyásfákkal tarkított jó természetességű mezofil rétek és láprétek, illetve szép vízparti növényzet is megtalálható itt.

Csoportkép az ECCB konferencián :)

2022. július 31., vasárnap

Utazás és kutatástervezés egy csodálatos országban: Üzbegisztán

Az év elején emailben ismerkedtünk meg a Samarkand State University kutatóival, akikkel elkezdtük egy közös kutatás tervezését az üzbegisztáni túllegeltetett sztyeppék és félsivatagok restaurációs lehetőségeivel kapcsolatban. A virtuális tervezés után a következő lépés az volt, hogy júliusban tíz napot Üzbegisztánban töltöttünk, hogy bejárjuk a mintaterületeket a Karnap régióban és a Kyzyl-Kum sivatagban; és a terepi tapasztalatok alapján megtervezzük a jövőbeli kutatást. A Samarkandi Egyetem agrobiotechnológiai intézetének dékánja, Dr. Toshpulot Rajabov már évtizedek óta kutatja a legelők degradációjának a folyamatát. Közös kutatásunkban a tervek szerint két tanítványa, Abdubakir és Nodir Magyarországra jönnének PhD-zni és a degradált legelők restaurációs lehetőségeit kutatnák. Az Üzbegisztánban töltött idő felejthetetlen élmény volt, egy gyönyörű, érdekes országot és elképesztően kedves embereket ismertünk meg.

Üzbegisztán területének jelentős részét ehhez hasonló, száraz sztyeppék és félsivatagok borítják, ahol a fő megélhetési forma a legelő állattenyésztés. Nyárra a kiszáradt és lelegelt növényzetből már alig marad valami.

Fiatal pásztorok.

A nagy állatlétszám miatt jelentős mennyiségű kiegészítő takarmányra is szükség van.

Megbeszélés egy itatóhelyen.

A legeltetési rendszerek központja mindig az itatóhely, melynek környéke a leginkább degradált terület.

Lovak az itatónál.

Az itatóhely melletti 'feláldozott terület', kopár, jelentős taposásnak és trágyázásnak kitett zóna.

Gyönyörű, de elég sovány lovak.

Az itatóhelytől távolodva már nő a növényzet borítása.

Átmeneti zóna Karnap környékén, ahol a degradáció jelei már látszanak, de a természetes növényzet elemei is megvannak még.

Nagyrészt Artemisia diffusa alkotja ezt a legelőt, ami a legfőbb takarmányforrása az állatoknak.

Kecskék legelnek egy jó állapotú, ürmös legelőn.

Nyáron jelentősen csökken a legelhető biomassza mennyisége - legalábbis felülnézetből nagyon kopárnak tűnik a növényzet.

Ugyanez a terület lehasalva, kicsit más perspektívából: így már látszik, hogy jelentős takarmányforrást jelentenek ilyenkor a füvek és sások.

Agáma.

Fiatal pásztorok.

A túllegeltetés és degradáció egy fontos indikátor faja az Iris songarica. Tavasszal azért ennél szebben és jellegzetesebben néz ki :)

Egy óriási tevepók maradványa.

Tosh egy pásztort kérdez a terület történetéről.

Fiatal pásztorok.

Két hasonló ürömfaj: Artemisia diffusa és A. turanica. A különbség a szár színe.

Ez a kép szemléletesen mutatja a túllegeltetés hatásait...


A világ legeslegfinomabb dinnyéje itt terem Üzbegisztán félsivatagi vidékén. Nem is lehet a máshol termő dinnyékhez hasonlítani, mézédes csoda :)

Ez Üzbegisztán egyik legrégebbi, gyönyörűen megmaradt épülete Tim faluban.

Tim falu temetője egy óriási kurgán köré épült. Itt is gyakori, hogy a kurgánok az idők során másodlagos temetkezési funkciókat kapnak.

Egy ilyen szuper árnyékos pad és a hideg víz nagyon nagy öröm a 47 fokban :)

Alida és én ebben a csodálatos sátorban aludtunk a sivatagban. Ezer csillagos hotel :)

Bármerre jártunk, nagyon sok és nagyon nagy kurgánokat láttunk. Itt is temető van a halmon.

A szántóföld közepén egy sztyeppi sziget a kurgánon.

Nehéz kérdés, hogy vajon kurgánból vagy szalakótából van több Üzbegisztánban. Nagyon sok szalakótát láttunk, de sajnos úgy alakult, hogy csak ezt a távoli képet készítettük róluk. Itt ezeken a kopár oldalakon, üregekben költenek.

Ellátogattunk Samarkand mellett a Zerashan folyó menti nemzeti parkba. Itt él Üzbegisztán egyik utolsó gímszarvas állománya, amit nagyon komolyan őriznek, így csak messziről, kerítés mögül láttuk őket.

Fehérszárnyú fakopáncs (Dendrocopos leucopteros) a Zerashan folyó mellett.

A Zerashan folyó egy természetesebb állapotban megmaradt szakasza.

Kapribogyó (Capparis sp.) és sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) a folyóparton.

Kapri virág.

A közönséges minnák, másnéven pásztormejnók (Acridotheres tristis) szívesen ülnek a marhák hátára.

A keselyűkkel szerencsések voltunk, öt fajt is láttunk. A képen egy barátkeselyű (Aegypius monachus) látható.

Dögkeselyű (Neophron percnopterus).

Himalájai fakókeselyű (Gyps himalayensis).


Gyönyörű víztározó útban a Zaamin Nemzeti Park felé.

Fenséges kopár hegyek, ahol szinte minden talpalatnyi területet legeltetnek.

Vízesés a Zaamin Nemzeti Parkban.

A hófoltos 4000 m fölötti hegycsúcsok Üzbegisztán és Tádzsikisztán határát rajzolják ki.

Hegyi legelő a Zaamin Nemzeti Parkban.

Csoportkép a festői kanyonnál.

Szárított joghurtgolyók különféle ízekben.

Mozaikos táj a Zaamin Nemzeti Parkban.

Utunk során sok időt töltöttünk a gyönyörű Samarkand-ban.

Registan

Belső udvar a Registan-ban.

Registan.




Registan esti fényben.

Fényjáték a Registan-nál.

Teljes díszkivilágítás.

A Bibi Khanym mecset gyönyörű kupolája.

Cserjék és füvek nőnek a gyönyörű kupolán.


Samarkand egyik sétálóutcája.

Csodálatos reggeli.

Plov: az egyik nemzeti étel.

Gyönyörű kerámiák a samarkandi bazárban.

Nyilatkozat a Samarkandi Egyetemen.