Üzbegisztáni kutató expedíció a Kyzyl-Kum sivatagban

Április elején egy felejthetetlen kutató expedíción vettünk részt az üzbegisztáni Kyzyl-Kum sivatagban. Az expedíción kutatócsoportunk öt tagja (Deák Balázs, Kelemen András, Kiss Réka, Lukács Katalin, Valkó Orsolya), a Szegedi Tudományegyetemről Tölgyesi Csaba és Bátori Zoltán, valamint a Samarkand State University-ről (SamSU) Toshpulot Rajabov és Abdubakir Kushbokov vettünk részt. 

Az expedíció célja az volt, hogy Abdubakir PhD kutatásához kapcsolódóan elkezdjünk egy nagyszabású kutatási programot, a degradált félsivatagi élőhelyek restaurációjához kapcsolódóan. A kutatás során egy legelési intenzitási gradiens mellett vizsgáljuk a degradációs és regenerációs folyamatokat aktívan használt ill. felhagyott itatókutak mellett. Összesen 20 mintavételi területen, 480 cönológiai kvadrátban mértük fel a növényzetet és összesen 480 zsáknyi, közel másfél tonnányi (!!!) talajmintát vettünk. Mindehhez nagyon sok előkészület, nagyon feszített terepi munka és rengeteg utómunka kellett és fog kelleni. Jelenleg Abdubakir vezetésével zajlik a másfél tonna talajminta koncentrálása a SamSU laboratóriumában. A talaj egy részéből Üzbegisztánban végeznek majd kémiai elemzéseket és gyökér biomassza elemzéseket, a magokat tartalmazó frakciót pedig Magyarországon fogjuk csíráztatásos magbank vizsgálattal elemezni. 

Az expedícióról a SamSU honlapon is beszámoltak: https://www.samdu.uz/en/news/53832

Minden szempontból sikeres és élményekben gazdag expedíciónk volt :) Nagyon köszönjük mindenkinek aki velünk volt az expedíción a rengeteg munkát, szervezést, kitartást és a szuper társaságot. A "bányász csapatnak" a nagyon kemény fizikai munkát, a cönológiát készítőknek a kitartást, üzbég kollegáinknak a szuper szervezést és vendégszeretet!

Az alábbiakban sok-sok képpel mutatjuk be az expedíció felejthetetlen pillanatait :)

Első csoportképünk a sivatagban: óriási élmény volt ismerkedni a Kyzyl-Kum élővilágával :)

Nagyon vagány terepi UAZokkal közlekedtünk :)

Amiket néha kicsit meg kellett szerelni :)

Vagy meg kellett tolni, mert sokszor vízmosásokban közlekedtünk :)

Állandó elfoglaltságunk volt a mintavételhez használt zacskók megírása - ezt volt hogy úgy végeztük, hogy közben mellettünk szerelték az UAZ motorját :))

Nagyon vagány volt az UAZ belseje is :)

Mindig nagyon örültünk, ha tevéket láttunk, igazi sivatagi hangulatot árasztottak.

Sok birka- és kecskenyájjal is találkoztunk

Elképesztő mennyiségű szárazföldi teknőst láttunk a sivatagban. Kirgiz teknős (Testudo horsfieldii).

Rengeteg agáma is volt.

Mintavételi grádiensünk mindig a kutak melletti zónából indult, ahol a nagyon erős legelési nyomás miatt alig van növényzet. Ezt a zónát üzbég kollegáink nagyon találóan sacrificed zone-nak hívják.

Egy jó példa a sacrificed zone-ra. Négyzetméterenként volt hogy 1800 birka ürüléket számoltunk :)

A kutaktól távolodva viszonyt egyre természetesebb a növényzet. Az Artemisia diffusa ürömfaj, a Calligonum cserjék, a sásfajok tömeges megjelenése mind a jó állapotú élőhelyeket jelzik.

Gyönyörűen virágoztak a tulipánok (Tulipa lehmanniana).

A sárga világú változat talán még szebb volt, csak kicsit ritkábban találkoztunk vele.

Meglepő módon egy sásfaj - a Carex physodes - volt mindannyiunk egyik kedvence. Gyönyörű ez a növény!

A sások "tömegessége" nagyon fontos a legelő szempontjából. 

Egy másik perspektívából még inkább látszik, hogy ez milyen fontos biomassza mennyiség.

A Calligonum leucocladum cserjék meghatározó elemei voltak a tájnak.

Tatár kékcsengő (Ixiolirion tataricum)

Az egyik legfontosabb növény az Artemisia diffusa, kiváló takarmány, az állatok kedvence

Már nagyon kis mennyiségben is mérgező, az állatok által nem fogyasztott növény a híres törökpirosító (Peganum harmala). A felhagyott itatóhelyeken a sacrificed zone-ban szokott feldúsulni a növényzetben.

Szép félcserje az Astragalus villosissimus.

Ez egy jó kis találós kérdés lehetne :) Convolvulus hamadae ! Nem épp teljes pompájában.

A legaranyosabb növényke a Ceratocephalus falcatus sarlóboglárka volt.

De azért nem annyira aranyos, mint az Andris pulóverén szereplő Myosurus minimus :)

Életkép a terepi mintavétel során.

Mindenki mindent is csinál egyszerre.

Az egyik legnehezebb rész a talaj mintavétel volt - a képen látható folyamatot 1440-szer kellett megismételni.

Többféle technikát is kidolgoztak a fiúk a mintavételre - egyik volt a köves kalapácsos mintavétel :)

Másik irányzat pedig a táncolva ugrálás.

És a közösen táncolva ugrálás :)

Ez itt a drágaság, a világ legjobb köve, ami hű társ volt a talaj mintavétel során.

Ez a mintáink kb. fele - több száz kiló...

Jelenleg a minták feldolgozása zajlik - Abdubakir vezetésével a SamSU egyetemen.

Idilli sátorhelyünk a dombok között.

És kedves vendéglátóink udvarában a sivatag szívében.

Csoportkép kedves vendéglátóinkkal.

Kevés ebédszünetünk egyike :)

Registan - Samarkand egyik nevezetessége, a világ egyik leggyönyörűbb épületegyüttese, éjszakai díszkivilágításban

Registan nappali fényben.

Gyönyörű belső udvar.

Gyönyörű helyi készítésű edények a samarkandi piacon.

Rövid kirándulás egy szép dombvidéken.

A szaporítóanyag eredetének szerepe az élőhely-helyreállításban: Új cikkünk a Biological Conservation-ben

Megjelent legújabb közleményünk a Biological Conservation c. folyóiratban, melyben az élőhelyrestaurációhoz használt szaporítóanyagok forrásával kapcsolatos megfontolásokat elemeztük.

A közlemény szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján (ide kattintva).

A cikk hivatkozása:

Török Katalin, Valkó Orsolya, Deák Balázs (2024): Ecosystem restoration with local or broad seed provenancing: Debates and perceptions in science and practice. Biological Conservation 293: 110535. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2024.110535 

'Perspectives' cikkünkben először ismertettük a lokális és a tág régióból származó szaporítóanyag közötti vitát, valamint az egyes megközelítések előnyeit és hátrányait. Emellett egy attitűd felmérést is végeztünk, melyben a restaurációban érdekelt ágazatok képviselőit kérdeztük: a hazai ökológiai restaurációval foglalkozó kutatókat, gyakorlati természetvédőket és más természetvédelmi szakértőket. Célunk az volt, hogy rávilágítsunk a gyakorlat és a kutatás közötti szinergiákra és potenciális konfliktusokra, a jövőbeni együttműködések előmozdítása és ezáltal a vetőmag származásával kapcsolatos szabályozás finomhangolása érdekében. Végül a szakirodalomból és az attitűd-felmérésből nyert ismereteket egyesítettük, és javaslatot tettünk egy  döntéstámogató keretrendszerre, mely az élőhely-helyreállításhoz használt propagulumok forrásának megválasztásához használható.

A cikk összefoglalója alább olvasható

The UN Decade on Ecosystem Restoration gives new momentum to restoration projects worldwide, which often involve the introduction of plant species. Research evidence shows that restoration success can depend on the seed source. However, there are still debates about the pros and cons of local vs. broad provenancing in restoration. Despite a general agreement on the need for seed transfer regulation, the debate on provenancing challenges or delays the implementation of restoration. In this perspective article, we highlighted this debate that often creates a bottleneck and also examined this issue by surveying the opinion of Hungarian restoration ecologist researchers, conservation practitioners working in restoration, and other conservation experts on the perception of local vs. broad provenancing and the prioritization of further research versus immediate action. Researchers and practitioners had markedly different attitudes; defining aims and prioritization, using genetic knowledge, and species focus were most important to researchers, while broad provenancing,  feasibility, and rapid action were prioritized by practitioners. Comparison of the views of the stakeholders and linking this to a decision framework is a novelty of the study, a step necessary to understand the perception of each other to cooperate for a successful restoration. The results reflect reactive vs. proactive antagonism that should be discussed to identify which approach can be beneficial for restoration and feasible on the given scale. What is needed is to dive into restoration  implementation, jointly find bottlenecks, such as seed sourcing, and solve the problems by using the best available knowledge and necessary compromises.

Az ökológusoknak és a kirándulóknak jelentős szerepe van a növényfajok magjainak terjedésében - új cikkünk a Science of the Total Environment-ben

A növényi magok hosszú távú terjedését a magterjesztő vektorok biztosítják, melyek segítségével a terjesztőképletek (diaspórák: magok, termések) hatékonyan terjednek, például a szél (anemochoria), a víz (hydrochoria) és az állatok (epi- és endozoochoria) által. Napjainkban a távolsági terjesztés egyik leghatékonyabb vektorának az embert tekintjük. Hatékonyságunk kulcsa abban rejlik, hogy a globális közlekedés, kereskedelem és turizmus fejlődésével a Föld távoli pontjai között is egyre könnyebben és gyorsabban közlekedünk. Ennek következtében egyedül az ember képes rövid idő alatt hatalmas távolságokra eljutni (akár egyik kontinensről a másikra) és olyan területeket összekapcsolni, amelyek közt másképp nem lenne kontaktus.

A ruházaton keresztüli terjedés (epiantropochoria) az állatok kültakaróján történő terjedésnek (epizoochoria) egy speciális esete, melynek során a magok ruhánkra vagy cipőnkre tapadva képesek terjedni. Ez a terjesztési mód természetvédelmi szempontból igen jelentős lehet. Az eddigi vizsgálatok eredményei alapján közel 500 faj esetében jelezték, hogy képes a ruházattal való terjedésre is. Ezen növények többsége gyom- és inváziós faj, amelyek súlyos természetvédelmi problémákat okoznak, különösen az elszigetelt élőhelyeken.

Az epianthropochoria egy extrém esete :)

Kutatócsoportunk legújabb, Lukács Katalin első szerzőségével megjelent cikkében azokat a lehetséges mechanizmusokat elemeztük, amelyek befolyásolhatják a ruházattal történő magterjesztés kimenetelét. Kutatásunkban 88 önkéntes bevonásával egy nagy ismétlésszámú terepi kísérletet végeztünk, melyhez a mintákat Magyarország, Románia és Csehország területéről gyűjtöttük. A mintagyűjtés során 39 mintavételi alkalommal elkísértük az önkénteseket a terepi munka vagy kirándulás során, és a nap elején minden résztvevő számára biztosítottunk egy új pár zoknit, melyről a nap végén a magokat összegyűjtöttünk. Emellett az önkéntesek cipőjének külsejére- és belsejébe került magokat is összegyűjtöttük (összesen 251 mintát és 2008 részmintát gyűjtöttünk). A kísérlet során feljegyeztük a megtett távolságot, a meglátogatott élőhelyek típusát és az előforduló növényfajokat, valamint a résztvevő önkéntesek ruházatának és cipőjének típusát, hogy megtudjuk, ezek a tényezők hogyan befolyásolják a magok terjedésének esélyét. A terepi kísérletet egy kérdőíves felméréssel egészítettük ki, hogy felmérjük az emberek azon szokásait, amelyek relevánsak lehetnek a vizsgált terjedési folyamatban.

A mintavétel és mintafeldolgozás folyamata.

Eredményeink rámutatnak arra, hogy a ruházattal történő magterjesztés meglepően fontos szerepet játszhat a magok élőhelyek- és régiók közötti terjedésében. A folyamat számos faj terjedését teszi lehetővé: összesen közel 230 növényfaj közel 36 000 magját találtuk meg mintákban. Érdekes módon a legtöbb magot a férfiak és a terepbiológusok terjesztették a gyepi élőhelyek látogatása során. A leginkább hatékonyan terjesztő személyek cipőjén és zokniján alkalmanként több mint 2000 magot találtunk! A ruházat és cipő típusa is jelentősen befolyásolta a terjedési sikert: hosszúnadrágban és zárt magasszárú cipőben jelentősen kevesebb magot terjesztünk, mint rövidnadrág és alacsonyszárú cipő viselésekor.

A vizsgálat eredményei a ruházaton való magterjedés folyamatának komplexitására hívják fel a figyelmet. Kiemelten fontos az emberek megfelelő tájékoztatása a jelenségről, hiszen egyéni döntéseinkkel csökkenteni tudják a gyomnövények és inváziós növényfajok terjedését.

A közlemény hivatkozása:

Lukács, K., Tóth, Á., Kiss, R., Deák, B., Rádai, Z., Tóth, K., Kelemen, A., Bátori, Z., Hábenczyus, A.A., Tölgyesi, C., Miglécz, T., Godó, L., Valkó, O. (2024). The ecological footprint of outdoor activities: Factors affecting human-vectored seed dispersal on clothing. Science of the Total Environment 906: 167675.

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról, ide kattintva.

Az eredményeket ebben a grafikus absztraktban összegeztük:

 

A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható

Abstract

In the Anthropocene, humans are among the most abundant long-distance seed dispersal vectors globally, due to our increasing mobility and the growing global population. However, there are several knowledge gaps related to the process of human-vectored dispersal (HVD) on clothing. In a multi-site field experiment covering various habitat types in three countries of Central-Europe, we involved 88 volunteer participants and collected 251 HVD samples and 2008 subsamples from their socks and shoes. We analysed the number of diaspores and species in the samples. Specifically, we studied the effects of site characteristics (variables related to habitat types and season), vector characteristics (activity type, gender, clothing type, shoe type) and plant characteristics (species pool of the visited habitats and plant traits) on the number of diaspores and array of species dispersed. We assessed the habits of people that could be relevant for HVD with a questionnaire survey. A total of 35,935 diaspores of 229 plant taxa were identified from the samples, which indicates a huge potential of HVD in dispersing diaspores across habitats and regions. Most diaspores were recorded in grassland habitats, and more diaspores were dispersed during fieldwork than excursions. Clothing type also played a decisive role: there were more diaspores and species when wearing short-top shoes and short trousers than long ones. Even though our study was carried out mainly in natural or semi-natural habitats, a large number of dispersed species were disturbance-tolerants and weeds and only a few were specialists, suggesting the controversial role of HVD in conservation. At the individual level, people can reduce the number of diaspores through their clothing choices and diaspore removal habits, while providing adequate equipment for staff, operating cleaning stations, and increasing awareness of employees are main ways in which unintended diaspore dispersal can be tackled at the institutional level.