Szomorú, de közismert tény az, hogy az elmúlt évszázadok során a mezőgazdasági területek terjeszkedése világszerte a természetes élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok jelentős mértékű visszaszorulásához vezetett. Kevésbé ismert azonban, hogy az elmúlt évtizedek intenzifikációja sok, hagyományosan a mezőgazdasági területekhez kapcsolódó gyomnövényfaj eltűnéséhez is vezetett. Ezek a gyomfajok korábban igen elterjedek voltak az extenzíven művelt szántóföldeken, parlagokon és hagyományosan használt legelőkön, de mára sokuk veszélybe került és megritkult.
Visszaszorulásuk több okra is visszavezethető: a táj szerkezetének változása (nagyparcellás művelés), a talajművelési rendszerek megváltozása (például a szántás módjának és időzítésének változása), a vegyszerek egyre nagyobb mértékű használata, a parlagon hagyott területek eltűnése, valamint a legelők felhagyása vagy épp túllegeltetése. Fontos megjegyezni, hogy a ritka gyomnövények nem veszélyeztetik a terméshozamot, éppen ellenkezőleg, hozzájárulnak az agrár-biodiverzitáshoz és értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak. Megőrzésük ezért mind a természetvédelem, mind közvetve a mezőgazdasági termelés szempontjából is fontos.
Korábbi terepi tapasztalataink alapján úgy találtuk, hogy a ritka gyomnövények számára a kunhalmok, kurgánok alkalmas menedéket tudnak nyújtani, még akkor is, ha a környező tájat intenzíven művelik. A jelenséget egy három évig tartó terepi felméréssorozat segítségével vizsgáltuk. Kelet-Magyarországon, mintegy 21 500 km²-es területen végzett intenzív terepi felmérésünk során megpróbáltuk meghatározni, hogy mely élőhelyi- és táji szintű tényezők (például földrajzi elhelyezkedés, kunhalom területe, talaj tulajdonságai, növényzet kora és a környező táj diverzitása) befolyásolják a ritka gyomok előfordulását és fajgazdagságát. A vizsgálat során összesen 216 halom növényzetét mértük fel. A halmok közül 24-et ősi gyepek borítottak, 192 területen pedig másodlagos, spontán regenerálódó gyepek voltak. A regenerálódó gyepek kora 1 és 144 év közötti volt.
A felmért halmokon összesen 38 olyan gyomnövényfajt jegyeztünk fel, amelyek az elmúlt évtizedekben váltak ritkává/veszélyeztetté a Tiszántúlon. A ritka gyomok között volt 15 vörös listás és két védett faj is. A ritka gyomok a halmok több mint felén (50,9%) fordultak elő, ami azt mutatja, hogy ezek a kis, felhagyott földterületek is fontos menedéket nyújthatnak a szántóföldeken, parlagokon és a legelőkön korábban gyakori fajok számára.
Eredményeink azt mutatják, hogy a ritka gyomok előfordulását számos ökológiai tényező befolyásolja. A környezeti heterogenitás – amely a halmokon a topográfiai változatosságához kapcsolódik – volt a legfontosabb tényező, ami befolyásolta a ritka gyomok megtelepedésének valószínűségét (vagyis, hogy az adott halmon előfordultak-e ritka gyomok). A ritka gyomok fajgazdagsága is lényegesen nagyobb volt a magasabb, így topográfiailag is változatosabb halmokon. Észak felé haladva a ritka fajok fajgazdagsága csökkent, ami annak köszönhető, hogy számos ritka szántóföldi gyom mediterrán eredetű, így jobban kötődik a melegebb és szárazabb területekhez. A nagy mésztartalmú talajokon a ritka gyomok fajszáma nagyobb volt, mint a savanyúbb talajokon. A talaj nagy foszfortartalma viszont negatív hatással volt a ritka gyomok fajgazdagságára, valószínűleg azért, mert a tápanyagban gazdag talajokon nagyobb a fajok közötti kompetíció (és a ritka gyomok kifejezetten rossz kompetíciós képességgel bírnak). A fajgazdagabb növényzetű halmokon több ritka gyomfajt találtunk. Ennek oka, hogy a fajgazdag közösségekben a fajok közötti versengés szintje kisebb, így a ritka fajok jobban fenn tudnak maradni.
Érdekes módon azt találtuk, hogy a kisebb halmok több ritka gyom számára nyújtottak menedéket, mint a nagyobb halmok. Első pillantásra ez egy ellentmondásos eredmény, hiszen például a gyepi specialista fajok esetében a nagyobb élőhelyen nagyobb fajgazdagság figyelhető meg, mivel a nagyobb területeken nagyobb a zavartalan „magterület” aránya is. Ugyanakkor, mivel a ritka gyomok fennmaradásához szükséges egy bizonyos mértékű zavarás jelenléte, a kis területű halmokon a nagy kerület:terület arány és a kis magterület jelenléte kifejezetten előnyös a számukra. Ahogyan azt korábbi tanulmányunkban megállapítottuk, a halmokon élő, talajbolygatást végző emlősök (például a vörös rókák) jelenléte szintén hozzájárulhat egyes zavarást igénylő növényfaj fennmaradásához, amelyeknek nyílt talajfelszínekre van szükségük a megtelepedéshez.
Összefoglalva, eredményeink rámutatnak arra, hogy halmokon található kis, szigetszerű, ősi vagy regenerálódó gyeppel borított termelésből kivont területek fontos szerepet játszanak a ritka gyomok populációnak fenntartásában. Itt (is) fontos hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a halmokon történő mezőgazdasági művelés felhagyását Magyarországon jelentős mértékben támogatja a gazdálkodók által önkéntesen igénybe vehető területalapú támogatási rendszer. A felhagyások következtében a halmokon kialakuló növényzet jelentősen hozzájárul az agrártájak biodiverzitásának növeléséhez oly módon, hogy az a mezőgazdasági termelést nem akadályozza.
A teljes tanulmány, amely az Agriculture, Ecosystems & Environment című folyóiratban jelent meg, további betekintést nyújt a ritka gyomok rejtelmeibe.
A cikk hivatkozása:
Deák, B., Bede-Fazekas, Á., Süveges, K., Tölgyesi, Cs., Kelemen, A., Bede, Á., Borza, S., Godó, L., Valkó, O. (2025): Ancient mounds, modern refuges: Out-of-production sites on kurgans support rare weeds in agricultural landscapes. Agriculture, Ecosystems & Environment, 394: 109902.
A cikk szabadon hozzáférhető ide kattintva:
