Megjelent Borza Sándor és Godó Laura megosztott elsőszerzőségével legújabb cikkünk a Journal of Environmental Management-ben.
Borza, S. & Godó, L., Valkó, O., Végvári, Z., Deák B. (2023): Better safe than sorry – Understanding the attitude and habits of drivers can help mitigating animal-vehicle collisions. Journal of Environmental Management 339: 117917. https://doi.org/10.1016/j.jenvman.2023.117917 [IF2021: 8.910]
A cikk szabadon elérhető és ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).
Az utak egyik legfontosabb ökológiai hatása, hogy a természetes élőhelyeket feldarabolják és emiatt a természetes élőhelyek állatvilága számára jelentős veszélyt jelent a gépjárművekkel való ütközés. Kutatásunk célja az volt, hogy egy nagy mintaszámú kérdőíves felméréssel megismerjük az állatelütések hátterében húzódó emberi tényezőket. A kérdőívet összesen 2123-an töltötték ki, ami világviszonylatban is egy kiemelkedő szám. Eredményeink szerint a sofőrök majdnem felének volt legalább egy ütközése valamilyen állattal. Az alábbi grafikus absztrakt összefoglalja a cikk fő üzenetét.
Az ábra megmutatja, hogy a válaszadók az egyes állatcsoportokból mennyit ütöttek el
életük során. Az egyes színek jelentése: zöld – nem ütött el; szürke –
nem emlékszik, hogy ütött-e el; sárga – egyszer ütött el; piros –
többször ütött el. Látszik, hogy a hüllők-kétéltűek és a kisméretű emlősök esetén jelentős a szürke terület aránya, vagyis sokan nem emlékeztek, vagy nem voltak biztosak benne, hogy ütöttek-e el állatot az adott kategóriában. Ennek oka, hogy a két csoport tagjai kis méretűek, a talajszinten közlekednek, gyakran éjszaka mozognak, akár esős időben. Ezek mind megnehezítik az észlelhetőséget. Továbbá, mivel nem jelentenek komoly közlekedésbiztonsági kockázatot, se a járműben nem okoznak kárt, elütésük úgymond feledhetőbbé válik, szemben például egy hangosan a szélvédőnek csapódó énekesmadárral vagy egy háziállattal, amelyre az érzelmi kötődés miatt jobban emlékezhetünk, ha elgázoljuk.
Azt találtuk, hogy életük során nagyobb eséllyel ütköznek állattal a férfi sofőrök, azok, akik éves szinten nagy távolságot tesznek meg, legtöbbet másodrendű utakat használnak és nagy méretű gépjárművet, pl. buszt vagy kamiont vezetnek. Korábbi vizsgálatok szerint a férfiak és nők számos szempontból is nagyon különbözően vezetnek és állnak hozzá a szabályokhoz, korlátozásokhoz, amely kihat a balesetek, így az állat-gépjármű ütközések számára is. Sajnos kijelenthető, hogy aki nagyon sokat utazik, az előbb utóbb el fog ütni valamilyen állatot. Az úttípusok kapcsán, míg az elsőrendű utakat legtöbb helyen kerítés védi és vadátjárók is átívelik, addig a másodrendű utaknál ez nem jellemző. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kerítés sem nyújt 100%-os védelmet, ellenben hamis biztonságérzetet kelthet az emberekben. Még a kerítéssel védett szakaszokon is mindig számolni kell az útra tévedő állatokkal! A nagy méretű gépjárművek azon túl, hogy nagyobb ütközési felülettel rendelkeznek, sokkal kevésbé manőverezhetőek biztonságosan, hogy elkerüljünk egy ütközést. E két tényező együtt jelentősen növeli egy állat elgázolásának valószínűségét.
A sofőrök hozzáállását a természetvédelem fontosságához és a közlekedésbiztonsághoz az állat-gépjármű ütközések kapcsán jelentősen befolyásolta, hogy ütöttek-e el már életükben valamit. Eredményeink szerint az elütött állatok látványa érzékenyítette az embereket, fontosnak érezték, hogy csökkenjen az elütések száma. Nagyon sokan, szám szerint 797 sofőr írt listát saját szavaival azokról a dolgokról, amiket hasznosnak gondol az ütközések megelőzésében. A legtöbben a fizikai védelmet nyújtó védelmi berendezések létesítését javasolták (kerítések és vadátjárók).
Praktikus tanácsként – persze ezzel lehet nem mondunk újat – ha már lehetetlen az ütközést elkerülni, a legbiztonságosabb fékezni és egyenesen tartani a gépjárművet, ahelyett, hogy elkapnánk a kormányt. Sajnos a természetes elkerülő mechanizmus miatt ezt nehéz kivitelezni, de nem lehetetlen és nagyon sokat számít, hogy épségben megússzuk az esetet.
