Ezekre a kérdésekre keressük a választ a 2014 óta futó projektünkben. A magvetéses gyeprekonstrukciónál az időzítés, valamint az elvetett magok mennyiségének és arányának helyes megválasztása kulcsfontosságú.
A magkeverékek gerincét általában a füvek adják: a gyep mátrixát ezek a fajok alkotják, valamint jelentős szerepük van a gyomosodás megakadályozásában (Deák et al. 2011). A természetvédelmi gyakorlatban általában 20-40 kg/ha mennyiségben javasolják a fűmagok vetését (Deák és Kapocsi 2010). Fontos szempont, hogy ha túl kevés fűmagot vetünk, az gyomosodáshoz, míg a túl sok fűmag vetése egy túl sűrű, a kísérőfajok megtelepedését gátló gyeptakaró kialakulásához, vagyis mikroélőhely limitációhoz vezet. A tájléptékű élőhelyrekonstrukciós projekteknél sokszor nincs lehetőség nagy területen diverz magkeverékek vetésére, mivel sokszor nem áll rendelkezésre a kellő mennyiségű, megfelelő fajösszetételű magkeverék. Ilyen esetben a fűmagkeverékkel vetett területeken a vegetációfejlődés gyors és kiszámítható: néhány évvel a vetés után egy fajszegény, vetett füvek dominálta vegetáció jön létre (Török et al. 2010, Valkó et al. 2016a). Az ilyen fajszegény, zárt gyepekben a rekonstrukció későbbi fázisaiban a kísérőfajok megtelepítése további erőfeszítéseket és többletmunkát igényel (Valkó et al. 2016b, 2018; lásd még egy régebbi
bejegyzésünket).
Jelen kísérletünkben egy 20 löszgyepi fajból álló diverz magkeverék, valamint a fűmagok (barázdált csenkesz - Festuca rupicola) vetését kombináltuk. Teszteljük, hogy a kialakult gyepek fajgazdagsága, funkcionális diverzitása, valamint a gyomfajok és vetett fajok aránya hogy változik attól függően, hogy a fűmagvetéssel egyszerre, vagy az azt követő 1., 2. vagy 3. évben vetjük a kétszikű kísérőfajokat. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a vetett kísérőfajok magméretüktől függően hogyan képesek a mikroélőhely limitációval megküzdeni.
Előzetes eredményeink egyértelműen igazolják, hogy a legjobb megoldás az, ha a fűmagvetéssel egy időben vetjük el a kísérőfajok magjait is. Ezekben a parcellákban a legnagyobb a kialakult gyepek diverzitása, itt a legkisebb a gyomosodás mértéke, és itt telepednek meg a legsikeresebben a kísérőfajok. A nagy kiterjedésű, agrártájakkal határolt területeken a helyi adottságok miatt csak aktív módon biztosíthatjuk a gyepi kísérőfajok megtelepedését, mivel azok spontán betelepedése nem biztosított sem a magbankból, sem a magesőből. Az ilyen területeken tehát a fajgazdag gyepek létrehozásához feltétlenül szükség van diverz magkeverékek vetésére. Eredményeink alapján a leginkább költségkímélő és leghatékonyabb módszer ilyen esetben, ha a fűmagvetéssel egy időben, a rekonstrukció elején történik a diverz magkeverék vetése is.
Az alábbiakban az idei őszi felmérés során készített fotókon mutatjuk be a kísérletet.
 |
| Ebben a parcellában egyszerre vetettük el a fűmagot és a diverz magkeveréket. |
 |
| A diverz magkeveréket ebben a parcellában egy évvel a fűmagvetés után vetettük. |
 |
| A diverz magkeveréket ebben a parcellában két évvel a fűmagvetés után vetettük. |
 |
| A diverz magkeveréket ebben a parcellában három évvel a fűmagvetés után vetettük. |
Hivatkozott irodalom
Deák, B., Valkó, O., Kelemen, A., Török, P. Miglécz, T., Ölvedi, T., Lengyel, Sz., Tóthmérész, B. 2011: Litter and graminoid biomass accumulation suppresses weedy forbs in grassland restoration.
Plant Biosystems 145: 730-737.
Deák, B., Kapocsi, I. 2010: Természetvédelmi célú gyepesítés a gyakorlatban: Mennyibe kerül egy hektár gyep?
Tájökológiai Lapok 8 (3): 395-409.
Török, P., Deák, B., Vida, E., Valkó, O., Lengyel, Sz., Tóthmérész, B. 2010: Restoring grassland biodiversity: Sowing low-diversity seed mixtures can lead to rapid favourable changes.
Biological Conservation 143: 806-812.
Valkó, O., Tóth, K., Kelemen, A., Miglécz, T., Radócz, S., Sonkoly, J., Tóthmérész, B., Török, P., Deák, B. (2018): Cultural heritage and biodiversity conservation – Plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds.
Nature Conservation 24:65-80.
Valkó, O., Deák, B., Török, P., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, K., Tóthmérész, B. 2016a: Abandonment of croplands: problem or chance for grassland restoration? Case studies from Hungary.
Ecosystem Health and Sustainability 2(2): e01208.
Valkó O., Deák B., Török P., Kirmer A., Tishew S., Kelemen A., Tóth K., Miglécz T., Radócz Sz., Sonkoly J., Tóth E., Kiss R., Kapocsi I., Tóthmérész B. 2016b: High-diversity sowing in establishment gaps: a promising new tool for enhancing grassland biodiversity.
Tuexenia 36: 359-378.
