Mormoták, Kazahsztán és egy kis nosztalgia

Előző bejegyzésünkben a nemrég a Journal of Arid Environments-ben megjelent sztyeppi mormoták ökoszisztéma mérnök tevékenységéről szóló cikkünket mutattuk be (Valkó et al. 2020).

Most egy kis élménybeszámolóban szeretnénk megemlékezni a 2016-os expedícióról, ami eddigi egyik legérdekesebb utazásunk volt, meghatározó élményekkel gazdagodtunk és már négy cikkünk is megjelent az expedíció eredményeként. :)

Mivel már négy év eltelt az út óta, ezért legfőbb ideje volt előkeresni pár fényképet és nosztalgiázni egy kicsit. Azért is készítettük ezt az útibeszámolót, mert a cikkekben egy ehhez hasonló, kissé száraz mondattal tudjuk bemutatni a mintaterületet

"The study area was located in the Turgai Plateau, in the Naurzum State National Nature Reserve, Northern Kazakhstan."

De ez a mondat semmit nem érzékeltet abból, mennyi tervezés, vezetés, kávéfogyasztás, elakadás és kaland árán jutottunk el egyáltalán a mintaterületekig. :)

Az út nagyon hosszú volt... És kalandos... És tényleg hosszú...

Miután átsuhantunk Ukrajnán, az ukrán-orosz határon 12 órán át lehetőségünk volt üldögélni, várni, kártyázni és elmélkedni az élet dolgain.

Illetve az autó árnyékában pihengetni :)

Folyton kávén éltünk, hogy a közel 4000 km-es úton éberek legyünk - amennyire ez lehetséges..

Ilyen éber sofőr mellett nincs is mitől félni :)

Útközben megálltunk az Urál-hegység gyönyörű erdeiben.

Sisakvirág (Aconitum sp.) az Urál-hegységben.

Burjánzó és fajgazdag aljnövényzetű erdőkben jártunk.

Számos történelmi helyen suhantunk át, mint például Kurszkon.

Illetve Tambovon, ahol gyönyörű építészeti emlékek maradtak fent.

És már útközben is ilyen érdekes életképeknek voltunk tanúi, mint a lovával fürdő orosz lovas.

Kazahsztánba belépve először nem a végtelen sztyeppék, hanem a végtelen lenföldek len-gedeztek.

És pártásdarut (Grus virgo) is láttunk, rögtön ahogy átértünk a határon.

Az állandó utazással a csomagolás egyre nagyobb kihívás lett :)

Pláne amikor egyesek egy jávorszarvas agancsot is el akartak hozni. A képen az agancstól vett könnyes búcsú pillanata látható.

Voltak olyan helyek, ahol a térképen autópályaként jelölt főútvonalak nem éppen a legkiválóbb minőségűek voltak...

Így a sztyeppén kialakított földutakat használták/tuk inkább a közlekedésre.

Egyik leghangulatosabb szállásunk az Aktobe menti sztyeppén. Gyönyörű hely volt és a pocoknyulak szóltak egész este.

Először Kostanay-ba érkeztünk, ahol találkoztunk a kedves vendéglátóinkkal.

Közös életkép Prof. Tatyana Braginával.

Sokat felvételeztünk a Naurzum erdőssztyeppjeiben, ahol nyíres, rezgőnyaras és fenyves foltok mozaikoltak a homoki sztyeppekkel.

Az erdőssztyepp erdő komponense.

És a gyepi komponens, ami akár a Kiskunságban is lehetne :)

Délben már egyértelműen az erdő komponensben volt kellemesebb az időjárás.

Naurzumi tájkép.

Mintaterületek keresése.

A Magyarországon nagyon ritka és fokozottan védett óriás útifűvel (Plantago maxima) sok helyen találkoztunk.

Az erdőszegélyek jellemző hagyma-faja (Allium pallasii).

Pár száz kilométerre északra a zonális erdőssztyeppben is dolgoztunk.

Szikes tavakat is meglátogattunk.

Parti zonáció.

Jávorszarvas nyomok a szikes tómederben.

Nitraria schoeberi, a szikes területek jellemző cserjéje.

Sziksófű (Salicornia sp.).

A bobakvárakat a Stipa lessingiana-s árvalányhajas sztyeppéken vizsgáltuk (de erről már írtunk korábban).

Út a végtelenbe a Turgai-fennsíkon.

Karamendi ménese.

Gyönyörű kaolindombok Tersek-nél.

Anabasis-sünik.

Kaolindombok

És másféle dombok: természetesen kurgánokat is felkerestünk.

Ez volt a legnagyobb halom, amit láttunk.

Kurgán felmérés - a kép megtévesztően dinamikus.

Rudny melletti kurgánok. Bár kicsik, de mégis egyedülálló növényzetük van.

Végül néhány gasztronómiai érdekesség: Tevekumisz.

Amit nem volt könnyű megkóstolni, mert kinyitás után felrobbant (természetesen a kocsiban :).

Ujgur rizses egytálétel - egy hét konzerv és szárított hal evés után nagyon jól esett!

Általában inkább sztyeppei konzerv-ebédünk volt.

A hosszú hazaút fénypontja talán ez a hely volt, ahol az Urál hegység déli előterében nagyon szép Belemnites-eket találtunk.

Búcsúzóul a kedvenc csoportképünk. Balról jobbra: Tölgyesi Csaba, Kelemen András, Deák Balázs, Valkó Orsolya, Gallé Róbert és Bátori Zoltán.

Végül, de nem utolsó sorban, felsoroljuk az eddigi négy cikk hivatkozásait, ami az expedíció erdőssztyeppes, kurgános és mormotás vizsgálataiból született.

Bátori, Z., Erdős, L., Kelemen, A., Deák, B., Valkó, O., Gallé, R., Bragina, T. M., Kiss, P.J., Kröel-Dulay, G., Tölgyesi, C. (2018): Diversity patterns in sandy forest-steppes – a comparative study from the western and central Palaearctic. Biodiversity and Conservation 27: 1011-1030. PDF

Deák, B., Tölgyesi, Cs., Kelemen, A., Bátori, Z., Gallé, R., Bragina, T.M., Abil, Y.A., Valkó, O. (2017): The effects of micro-habitats and grazing intensity on the vegetation of burial mounds in the Kazakh steppes. Plant Ecology and Diversity 10: 509-520. PDF

Tölgyesi, C., Valkó, O., Deák, B., Kelemen, A., Bragina, T. M., Gallé, R., Erdős, L., Bátori, Z. (2018): Tree–herb co-existence and community assembly in natural forest-steppe transitions. Plant Ecology and Diversity 11 (4): 465-477. PDF

Valkó, O., Tölgyesi, C., Kelemen, A., Bátori, Z., Gallé, R., Rádai, Z., Bragina, T.M., Bragin, Y. A., Deák, B. (2020): Steppe Marmot (Marmota bobak) as ecosystem engineer in arid steppes. Journal of Arid Environments (in press) PDF