Megjelent az EASAC legújabb tanulmánya, a megújuló mezőgazdaságról 'Regenerative
Agriculture in Europe – A critical analysis of contributions to the
European Union Farm to Fork and Biodiversity Strategies' címmel. A tanulmány letölthető az EASAC honlapjáról, illetve a munkáról szóló sajtóközlemény is.
Hatalmas élmény és megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem ebben a nagyon érdekes és fontos munkában. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) egy nemzetközi bizottságot állított össze, melybe 15 európai tudományos akadémia jelölt tagokat. A tanulmány vezetője Prof. Thomas Elmqvist volt, a 25 fős munkacsoport vezetői pedig Prof. Lars Walloe és én voltunk. Célunk a regeneratív mezőgazdaság koncepciójának áttekintése volt az európai uniós agrár-környezetvédelmi stratégiák tükrében. A csoportban voltak agronómusok, ökológusok, közgazdászok, molekuláris biológusok - egy nagyon aktív és lelkes csoport jött össze. A munka egy évig tartott, és bár csak online találkoztunk, így is nagyon aktív diskurzust folytattunk és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.
Az élelmiszertermelés az emberiség elemi érdeke. Ugyanakkor a mai mezőgazdasági tevékenységgel magunk alatt vágjuk a fát, hiszen óriási erdőterületeket irtunk ki, gyepterületeket törünk fel a termőterület növelésére; az üvegházhatású gázok egyik legfőbb kibocsájtója a mezőgazdasági szektor; az intenzív műtrágyázással és növényvédőszer használattal pedig jelentősen hozzájárulunk a biodiverzitás globális csökkenéséhez. A tanulmány korunk egyik fő problémájával foglalkozik: lehet-e megújuló mezőgazdaságról beszélni, hogy tudjuk fenntartani a mezőgazdasági termést, és csökkenteni a mezőgazdaság káros környezeti hatásait? Sőt, ennél is tovább mentünk, és arra voltunk kíváncsiak, hogy a káros hatások csökkentése mellett milyen módon növelhetjük a mezőgazdaság biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásait? Áttekintettük a témával foglalkozó igen bőséges irodalmat, különös tekintettel a review-kra és meta-analízisekre, amelyek a különböző természetkímélő mezőgazdálkodási módok biodiverzitásra, ökoszisztéma szolgáltatásokra (ezen belül főként a szénmegkötésre) és termésmennyiségre gyakorolt hatásait elemezték. Ezek alapján ajánlásokat tettünk az agrár-környezetvédelmi stratégiák finomhangolására. Reméljük, a tanulmányunk rávilágít a téma jelentőségére, és erősíti a szakmai párbeszédet az érintett szektorok között, illetve az esetleges szakpolitikai módosítások elősegíthetik a pozitív környezeti hatásokat.
Ez egy nagyon szerteágazó téma, így a teljes tanulmány összefoglalására nem vállalkoznék itt a blogon, inkább néhány nagyon fontos üzenetet szeretnék megosztani, amelyek szerintem talán a legfontosabbak.
- Alapvetően meg kellene változtatnunk az élelmiszertermelési láncot ahhoz, hogy valóban megújuló lehessen a mezőgazdaság. Sokkoló, de minden megtermelt élelmiszer közel harmada hulladék lesz, teljesen kárba megy. Ez az elképesztő mértékű pazarlás óriási környezeti károkat is okoz, hiszen gondoljunk bele, mennyivel kevesebb termőterület kellene, ha nem menne kárba a megtermelt javak ilyen jelentős hányada. Ráadásul mindennek ellenére folyamatosan új erdő- és gyepterületeket alakítunk szántófölddé és számos módon intenzifikáljuk a művelést számos régióban, ami a biodiverzitás szempontjából végzetes lehet. A termelési és fogyasztási láncok rövidítésével, az élelmiszer-veszteség csökkentésével jelentősen csökkenthetnénk a mezőgazdaság káros hatásait.
- Nagyon sok olyan természetkímélő mezőgazdasági művelési mód létezik, amely jelentősen növelheti az agrártájak biodiverzitását és az agroökoszisztémák által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat anélkül, hogy ez jelentős terméscsökkenéshez vezetne. Ilyen például a kímélő talajművelés, a sorköznövényzet, takarónövényzet telepítése, melyek segítségével hosszabb távon, az év legnagyobb részében növényzettel borított a talajfelszín. Ez a talajbeli szénmegkötés szempontjából kulcsfontosságú. A szintén a héten megjelent IPCC jelentés eredményei ugyanebbe az irányba mutatnak és hangsúlyozzák a mezőgazdaság, és a természetkímélő talajművelés kulcsszerepét a szénmegkötésben. Mindkét jelentés eredményei megerősítik, hogy ezen természetkímélő gyakorlatok hangsúlyos KAP támogatása nagyon fontos lenne.
- Jelentős hangsúlyt kapott a tanulmányunkban, hogy a vörös hús fogyasztásával kapcsolatos attitűdöket árnyaljuk. Az ipari körülmények között tartott, szántóföldi takarmánnyal táplált marhatartás igen komoly üvegházhatású gáz kibocsájtó ágazat, a takarmánytermeléshez rengeteg természetes élőhelyet irtottak és irtanak ki, rengeteg növényvédőszert és műtrágyát használnak a takarmány termeléshez és óriási ökológiai lábnyoma van a vegyszerek és a takarmány nemzetközi, sokszor kontinenseken átívelő kereskedelmi szállításának is. DE a gyepi szénával táplált, extenzíven tartott, természetes gyepekben legelő marhatartásnak számos pozitív hatása van! A legeltetés nélkülözhetetlen számos, kiemelkedően fajgazdag és értékes gyep fenntartásában Európa-szerte. Ezeknek a gyepeknek a hosszú távú fenntartásával a gyepi növényfajok hosszú távon jelentős mennyiségű szenet raktároznak a gyökérzetükben, így a gyepek nem forrásai, hanem elnyelői a légköri szén-dioxidnak. Az extenzíven tartott marhák kiváló minőségű tej- és hústermékeket adnak, és a vidéki közösségek mindennapi megélhetésében is fontos szerepük van. Mindezek miatt nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy különbséget tegyünk az állattartás különböző formái között és hangsúlyoztuk, hogy az extenzív állattartás támogatása kiemelkedően fontos a KAP rendszerben.
- Rámutattunk, hogy a természetkímélő mezőgazdasági gyakorlatok pozitív hatásai megtöbbszöröződnek, ha nem csupán egy-egy farmon, hanem egy tájban több helyen, összehangolt rendszerben végzik őket. A tájökológiai vizsgálatok igen gazdag irodalma igazolja, hogy a tájszerkezetnek alapvető hatása van az ökológiai folyamatokra. Például ha egy tájban több gazdálkodó is létrehoz virágsávokat, vagy éppen ugaroltatja a tábla egy részét, és ezek a diverz tájelemek egymással kapcsolatban vannak, akkor a beporzók és egyéb hasznos rovarok táji szinten is nagy populációit tudják fenntartani, és ezen élőlények által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások nagy léptékben érvényesülnek. Az EU Biodiverzitás Stratégiája célul tűzte ki, hogy a mezőgazdasági területek 10%-án ilyen diverz tájelemeket hozzanak létre (jelenleg mintegy 5%-nyi területet borítanak ezek a diverz tájelemek); ez egy nagyon fontos lépés a multifunkcionális, egészséges agrártájak kialakítása felé. Az is fontos lenne, hogy a létrehozott diverz tájelemek funkcionálisan illeszkedjenek a tájban meglevő zöld infrastruktúrába, hiszen így a pozitív hatásokat jelentősen lehetne növelni. Emiatt nagyon fontos lenne olyan célzott támogatási rendszerek elérhetővé tétele, amelyek ösztönöznék az adott tájban élő gazdálkodók együttműködését és a természetkímélő gazdálkodási módok összehangolását.
- Figyelembe kell venni, hogy az európai mezőgazdaság egy igen bonyolult és változatos rendszer. Minden országnak, biogeográfiai régiónak, sőt minden farmnak megvannak a sajátosságai. Persze ezt az egyediséget nem könnyű figyelembe venni egy országokon átívelő arár-környezetvédelmi szakpolitika kialakításánál. Viszont a regeneratív mezőgazdaság egyik legfontosabb alapelve az lenne, hogy azokat a gazdálkodási formákat támogassuk, amelyek illeszkednek az adott táj, régió környezeti viszonyaihoz, társadalmi és gazdálkodási berendezkedéséhez, és a mezőgazdasági termeléssel nem áldozzuk fel az agro-ökoszisztémák által nyújtott nem-materiális (szabályozó, fenntartó és kulturális) ökoszisztéma szolgáltatásokat. Például az EU Biodiverzitás Stratégia egyik fontos célja 2 milliárd fa ültetése a szén-dioxid megkötésére. Ez nagyon jó kezdeményezés, de nagyon nem mindegy, hogy hova ültetik a fákat. Például városokban, városok szélén, rozsdaövezetekben ez kimondottan pozitív dolog, viszont például vízhiányos területeken a faültetés a talajvízszint drasztikus csökkenéséhez és az egész táj kiszáradásához vezethet.
Reméljük hogy az EASAC tanulmány hozzájárul majd ahhoz, hogy élhetőbb környezetünk legyen. Természetesen rengeteg egyéb témáról is szó van a riportban, így az érdeklődőknek érdemes lehet elolvasni a teljes szöveget, vagy az összefoglalót. Érdemes lehet még elolvasni a Báldi Andrással és velem készült interjút az MTA honlapján, az intenzív kecskéről és az ökológiai káposztáról :)
Ez a tanulmány 'grafikus absztraktja', ami mutatja a megújuló mezőgazdaság három pillérét és azokat a farm- és táji szintű szakpolitikai javaslatokat, amelyek segíthetnek a mezőgazdaság, biodiverzitás- és klímavédelem közötti pozitív visszacsatolások erősítésében.
