A ruházaton keresztüli terjedés (epiantropochoria) az állatok kültakaróján történő terjedésnek (epizoochoria) egy speciális esete, melynek során a magok ruhánkra vagy cipőnkre tapadva képesek terjedni. Ez a terjesztési mód természetvédelmi szempontból igen jelentős lehet. Az eddigi vizsgálatok eredményei alapján közel 500 faj esetében jelezték, hogy képes a ruházattal való terjedésre is. Ezen növények többsége gyom- és inváziós faj, amelyek súlyos természetvédelmi problémákat okoznak, különösen az elszigetelt élőhelyeken.
 |
| Az epianthropochoria egy extrém esete :) |
Kutatócsoportunk legújabb, Lukács Katalin első szerzőségével megjelent cikkében azokat a lehetséges mechanizmusokat elemeztük, amelyek befolyásolhatják a ruházattal történő magterjesztés kimenetelét. Kutatásunkban 88 önkéntes bevonásával egy nagy ismétlésszámú terepi kísérletet végeztünk, melyhez a mintákat Magyarország, Románia és Csehország területéről gyűjtöttük. A mintagyűjtés során 39 mintavételi alkalommal elkísértük az önkénteseket a terepi munka vagy kirándulás során, és a nap elején minden résztvevő számára biztosítottunk egy új pár zoknit, melyről a nap végén a magokat összegyűjtöttünk. Emellett az önkéntesek cipőjének külsejére- és belsejébe került magokat is összegyűjtöttük (összesen 251 mintát és 2008 részmintát gyűjtöttünk). A kísérlet során feljegyeztük a megtett távolságot, a meglátogatott élőhelyek típusát és az előforduló növényfajokat, valamint a résztvevő önkéntesek ruházatának és cipőjének típusát, hogy megtudjuk, ezek a tényezők hogyan befolyásolják a magok terjedésének esélyét. A terepi kísérletet egy kérdőíves felméréssel egészítettük ki, hogy felmérjük az emberek azon szokásait, amelyek relevánsak lehetnek a vizsgált terjedési folyamatban.
 |
| A mintavétel és mintafeldolgozás folyamata. |
Eredményeink rámutatnak arra, hogy a ruházattal történő magterjesztés meglepően fontos szerepet játszhat a magok élőhelyek- és régiók közötti terjedésében. A folyamat számos faj terjedését teszi lehetővé: összesen közel 230 növényfaj közel 36 000 magját találtuk meg mintákban. Érdekes módon a legtöbb magot a férfiak és a terepbiológusok terjesztették a gyepi élőhelyek látogatása során. A leginkább hatékonyan terjesztő személyek cipőjén és zokniján alkalmanként több mint 2000 magot találtunk! A ruházat és cipő típusa is jelentősen befolyásolta a terjedési sikert: hosszúnadrágban és zárt magasszárú cipőben jelentősen kevesebb magot terjesztünk, mint rövidnadrág és alacsonyszárú cipő viselésekor.
A vizsgálat eredményei a ruházaton való magterjedés folyamatának komplexitására hívják fel a figyelmet. Kiemelten fontos az emberek megfelelő tájékoztatása a jelenségről, hiszen egyéni döntéseinkkel csökkenteni tudják a gyomnövények és inváziós növényfajok terjedését.
A közlemény hivatkozása:
Lukács, K., Tóth, Á., Kiss, R., Deák, B., Rádai, Z., Tóth, K., Kelemen, A., Bátori, Z., Hábenczyus, A.A., Tölgyesi, C., Miglécz, T., Godó, L., Valkó, O. (2024). The ecological footprint of outdoor activities: Factors affecting human-vectored seed dispersal on clothing. Science of the Total Environment 906: 167675.
A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról, ide kattintva.
Az eredményeket ebben a grafikus absztraktban összegeztük:
A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható
Abstract
In the Anthropocene, humans are among the most abundant long-distance seed dispersal vectors globally, due to our increasing mobility and the growing global population. However, there are several knowledge gaps related to the process of human-vectored dispersal (HVD) on clothing. In a multi-site field experiment covering various habitat types in three countries of Central-Europe, we involved 88 volunteer participants and collected 251 HVD samples and 2008 subsamples from their socks and shoes. We analysed the number of diaspores and species in the samples. Specifically, we studied the effects of site characteristics (variables related to habitat types and season), vector characteristics (activity type, gender, clothing type, shoe type) and plant characteristics (species pool of the visited habitats and plant traits) on the number of diaspores and array of species dispersed. We assessed the habits of people that could be relevant for HVD with a questionnaire survey. A total of 35,935 diaspores of 229 plant taxa were identified from the samples, which indicates a huge potential of HVD in dispersing diaspores across habitats and regions. Most diaspores were recorded in grassland habitats, and more diaspores were dispersed during fieldwork than excursions. Clothing type also played a decisive role: there were more diaspores and species when wearing short-top shoes and short trousers than long ones. Even though our study was carried out mainly in natural or semi-natural habitats, a large number of dispersed species were disturbance-tolerants and weeds and only a few were specialists, suggesting the controversial role of HVD in conservation. At the individual level, people can reduce the number of diaspores through their clothing choices and diaspore removal habits, while providing adequate equipment for staff, operating cleaning stations, and increasing awareness of employees are main ways in which unintended diaspore dispersal can be tackled at the institutional level.
