Itt a tavasz - elkezdődött a terepszezon :)

Idén nagyon korán érkezett a tavasz, ezért már belevetettük magunkat a kora tavaszi magbank mintavételbe. A Kiskunsági Nemzeti Park különböző élőhelyein, buckásokban, buckaközi laposokon és vizes élőhelyeken végzünk magbank mintavételt március során. Következzen néhány hangulatkép a terepmunka szépségeiről. :)

Útban a mintaterületre, Kunpeszéren.

Az ürgék (Spermophilus citellus) idén nagyon korán keltek. Már Tihanyban és itt, Bugac-pusztán is láttuk őket.

Pirtói homokbuckás táj.

Előkészületek a magbank mintavételhez.

Életkép a mintafeldologzásról.

Fúrás Kunpeszéren. Itt még nem sejtettük, hogy ásás következik hamarosan.

Vizes élőhely Kunpeszéren.

 

Néha kicsit be kell piszkolni a kezünket.

A terepmunka szépségei I...

A terepmunka szépségei II...

A terepmunka szépségei III...

Új cikkünk a Holocén tűz-rendszerekről

A tüzek Holocén-beli dinamikájáról most jelent meg cikkünk a Biogeosciences c. folyóiratban. Az Angelica Feurdean vezette nemzetközi kutatócsoportban egy nagy lefedettségű paleoökológiai adatsor segítségével vizsgáltuk a tüzek előfordulása, és a tájhasználat, felszínborítási típus és klíma közötti összefüggéseket három ökorégióban (atlantikus, kontinentális, boreo-nemorális).

A közlemény citációja:

Feurdean, A., Vannière, B., Finsinger, W., Warren, D., Connor, S.C., Liakka, J., Panait, A., Andrič, M., Bobek, P., Carter, V.A., Davis, B., Diaconu, A.C., Dietze, E., Feeser, I., Florescu, G., Forrest, M., Gałka, M., Giesecke, T., Jahns, J., Jamrichová, E., Kajukało, K., Kaplan, J., Karpińska-Kołaczek, M., Kołaczek, P., Kuneš, P., Kupriyanov, D., Lamentowicz, M., Lemmen, C., Magyari, E.K., Marcisz, K., Marinova, E., Niamir, A., Novenko, E., Obremska, M., Pędziszewska, A., Pfeiffer, M., Poska, A., Rösch, M., Słowiński, M., Stančikaitė, M., Szal, M., Święta-Musznicka, J., Tanţău, I., Theuerkauf, M., Tonkov, S., Veski, S., Valkó, O., Vassiljev, J., Vincze, I., Wacnik, A., Werner, C., Wiethold, J., Hickler, T. (2020): Fire risk modulation by long-term dynamics in land cover and dominant forest type in Eastern and Central Europe. Biogeosciences 17: 1213-1230. doi: 10.5194/bg-2019-260

A cikk szabadon hozzáférhető, ide kattintva letölthető.

 

 

 

Abstract

 

Wildfire occurrence is influenced by climate, vegetation and human activities. A key challenge for understanding the risk of fires is quantifying the mediating effect of vegetation on fire regimes. Here, we explore the relative importance of Holocene land cover, land use, dominant functional forest type, and climate dynamics on biomass burning in temperate and boreo-nemoral regions of central and eastern Europe over the past 12 kyr. We used an extensive data set of Holocene pollen and sedimentary charcoal records, in combination with climate simulations and statistical modelling. Biomass burning was highest during the early Holocene and lowest during the mid-Holocene in all Three ecoregions (Atlantic, continental and boreo-nemoral) but was more spatially variable over the past 3–4 kyr. Although climate explained a significant variance in biomass burning during the early Holocene, tree cover was consistently the highest predictor of past biomass burning over the past 8 kyr. In temperate forests, biomass burning was high at 45% tree cover and decreased to a minimum at between 60% and 70% tree cover. In needleleaf-dominated forests, biomass burning was highest at 60 %–65%tree cover and steeply declined at > 65% tree cover. Biomass burning also increased when arable lands and grasslands reached 15 %–20 %, although this relationship was variable depending on land use practice via ignition sources, fuel type and quantities. Higher tree cover reduced the amount of solar radiation reaching the forest floor and could provide moister, more wind-protected microclimates underneath canopies, thereby decreasing fuel flammability. Tree cover at which biomass burning increased appears to be driven by warmer and drier summer conditions during the early Holocene and by increasing human influence on land cover during the late Holocene. We suggest that longterm fire hazard may be effectively reduced through land cover management, given that land cover has controlled fire regimes under the dynamic climates of the Holocene.

Kreatív módszer a gyepi biodiverzitás helyreállítására - Új cikkünk a Restoration Ecology-ban

Megjelent Kiss Réka elsőszerzőségével új cikkünk, amiben a gyepi biodiverzitás helyreállítását célzó új módszert, a kolonizációs ablakok létrehozását mutatjuk be.

A közlemény szabadon hozzáférhető, ide kattintva letölthető.

A cikk hivatkozása (aláhúzva a kutatócsoportunk tagjai szerepelnek):

Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Zs., Radócz, Sz., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Švamberková, E., Valkó, O. (2020): Establishment gaps: biodiversity hotspots to support the colonization of target species in species-poor grasslands. Restoration Ecology doi: 10.1111/rec.13135 [IF2018: 2.826]

Mik is azok a kolonizációs ablakok, és mire jók? 

A kolonizációs ablakok létrehozása egy új, számos gyeptípusban alkalmazható módszer, amellyel növelhető a fajszegény gyepek biodiverzitása. Miért van erre szükség? Számos felhagyott, vagy nem megfelelően kezelt degradált gyepben a gyepi fajok fajgazdagságát csökkenti a propagulum- és a mikroélőhely limitáció. A propagulum limitáció oka a gyepi fajok általában kis sűrűségű magbankja, illetve az, hogy az ember által átalakított tájban egyre csökken a magforrásul szolgáló gyepi élőhelyek területe és fajgazdagsága, illetve a gyepállományokat összekötő magterjesztő vektorok (így a legelő állatok) egyedszáma. Mindezek miatt sokszor igen kis esély van arra, hogy egy degradált vagy regenerálódó gyepterületre a specialista fajok magjai spontán módon betelepüljenek. A mikroélőhely limitáció oka pedig általában a felhalmozódó élő és holt biomassza. Felhagyott gyepekben az avarfelhalmozódás oka a kezelés felhagyása (lásd erről szóló vizsgálatainkat itt, itt és itt). Magvetéses gyeprekonstrukciót követően is jellemző a mikroélőhely-limitáció, mert ilyenkor a vetett fűfajok egy olyan sűrű és zárt gyepet alkotnak, amelyben nincsenek a gyepi specialista fajok csírázásához szükséges nyílt mikroélőhelyek. A mikroélőhely és propagulum limitáció sokszor együtt hatnak, és nagyon megnehezítik a diverz gyepek kialakulását.

Fűmagvetéssel rekonstruált fajszegény gyep három évvel a vetést követően. A képen is látszik, hogy bár egy évelő fűfajokból álló zárt gyeptakaró alakult ki, más fajok megtelepedésére beavatkozás nélkül nem számíthatunk.

A kolonizációs ablakok alkalmasak mind a propagulum mind a mikroélőhely limitáció megszüntetésére. A módszert a Pro-Seed DBU Projekt keretében fejlesztettük ki 2013-ban, az első eredményekről itt írtunk.

Hogy készülnek a kolonizációs ablakok?

A mikroélőhely-limitáltság csökkentését a zárt gyeptakaró felnyitásával, a propagulum-limitáltság csökkentését pedig magkeverék vetéssel lehet elérni. A gyeptakaró felnyitásával azokat a természetes bolygatásokat (például tüzek, állatok taposása, vaddisznótúrások, hangyabolyok, kisemlősök várai, vakondtúrások) helyettesítjük, amelyek a gyepi specialista fajok számára megfelelő megtelepedési ablakokat jelentenek. Ezt követően a felnyitott foltokban a gyep diverzitását sokfajos magkeverék vetésével lehet növelni. A nagy fajszám azért is lényeges, mert minél több fajt és funkcionális csoportot vetünk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a fajok egy része sikeresen megtelepedjen. Nagy kiterjedésű terület egészének gyepesítése fajgazdag keverékekkel nagy költségű és igen munkaigényes feladat, ezért a sokfajos keveréket érdemes kisebb foltokban vetni. Az eddigi vizsgálatok többségében fajgazdag sávokat alakítottak ki a fajszegény vetett gyepeken belül. Azonban az így kialakított sávok tájképileg kevéssé természetes hatásúak. A kis foltokban nyitott kolonizációs ablakok természetesebb hatást keltenek és az így létrejött gyepi struktúra is jobban hasonlít a természetes gyepek foltosságára és növényzeti struktúrájára.

Első lépésben "kinyitjuk az ablakot": kis foltokban talajelőkészítést végzünk, vagyis felnyitjuk a zárt gyepet.

A felnyitott foltokba gyepi fajok diverz magkeverékét vetjük.

Az ablakokba az itt látható 35 fajos gyepi fajokból álló diverz magkeveréket vetettük.

Eredményeink alapján a kolonizációs ablakok alkalmasak a mikroélőhely- és propagulum-limitáltság csökkentésére és ezáltal a gyepesített területek fajgazdagságának növelésére. A talaj-előkészítés alkalmas volt a vázfajok dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitáltságot. A nyílt talajfelszín jelenléte és a lecsökkent kompetíció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vetett diverz magkeverék fajai sikeresen meg tudtak telepedni az ablakokban. A változatos összetételnek köszönhetően a magkeverék alkalmazhatósága szélesebbé válik: több területen és eltérő környezeti viszonyok között alkalmazva is számíthatunk arra, hogy az egyes helyszíneken nagy bizonyossággal lesznek olyan fajok, amelyek képesek megtelepedni. A vetett fajok visszaszorították a talajbolygatást követően felnövő gyomokat, így az ablakok nem jelentenek gyomosodási gócpontot.

 

Fajgazdag és virággazdag gyep a kolonizációs ablakban, a vetést követő harmadik évben.

Eredményeink alapján a megtelepedési ablakok biodiverzitási gócpontokként szolgálnak a fajszegény gyepekben. Ez önmagában is ígéretes eredmény, de a fajok sikeres megtelepedését követően fontos kérdés, hogy ezek a fajok képesek-e a környező gyepi mátrixban is elterjedni. A vetett fajok terjedését 2016 óta évente monitorozzuk a megtelepedési ablakok környezetében, minden ablak körül a négy fő égtáj irányába kijelölt 20 m hosszúságú, 1 m × 1 m-es kvadrátokból álló transzektekben. Eredményeink alapján a 35 vetett fajból 30 képes volt a kolonizációs ablakokból a környező gyepi mátrixba kiterjedni. A fajok terjedését a gyepi mátrixban a legelő állatok, másrészt egyéb állati eredetű bolygatások, mint például vaddisznótúrások, hangyabolyok, kisemlősök kotorékai is segíthetik.

Éltkép: a fajok kiterjedésének felmérése a kolonizációs ablakok körüli transzektekben. Ez évente összesen 1440 kvadrát felmérését jelenti.

Hol alkalmazható a módszer a gyakorlatban? A megtelepedési ablakok létrehozása egy a gyepek biodiverzitásának növelésére széles körben alkalmazható, ígéretes módszernek bizonyult. Alkalmazását egyrészt fajszegény vetett gyepekben, másrészt egyéb degradált és elszegényedett fajkészletű gyepterületeken javasoljuk. Olyan területeken érdemes a módszert alkalmazni, ahol nem számíthatunk a gyepi specialista fajok spontán megtelepedésére, mert nincsenek jelen a tájban a fajok propagulumai és a zárt gyeptakaró nem biztosít megfelelő feltételeket a megtelepedésükhöz. Az ablakok felnyitása nem igényel speciális gépeket, egyszerű kerti szerszámokkal el lehet végezni a munkát. A módszer leginkább költségigényes és nagy szakértelmet igénylő része a magkeverék összeállítása. Azonban mivel nem hektáros nagyságrendben kell a magkeverékeket elvetni, így a beszerzési költségek alacsonyak, illetve a szükséges magkeverék néhány nap alatt begyűjthető a megfelelő donor területekről. Amennyiben nem tudományos kutatási céllal vetjük, a magkeverék tisztítása sem igényel nagy precizitást. A megtelepedési ablakok fenntartása nem igényel külön odafigyelést a területkezelő részéről. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a módszer a természetvédelmi gyakorlatban minimális ráfordítással könnyen megvalósítható lehetőséget kínál a gyepek biodiverzitásának növelésére.

Újabb interjú a Klub Rádióban

Lay Viktória készített Deák Balázzsal egy interjút a Klub Rádió Állatbarát c. műsorában. A kurgánokról mint élőhelyszigetekről és az MTA-ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kunhalmokkal kapcsolatos kutatásairól beszélgettek.

Az interjú ide kattintva hallható.