2025. október 12., vasárnap

A tüzek szerepe a közép-európai ökoszisztémákban - konferencia Decinben

Múlt héten rendezték meg 'Fire in Central European Ecosystems' címmel az első, közép-európai tüzekkel foglalkozó szakmai konferenciát Decinben, Csehországban. A konferencia előadások az erdő- és gyeptüzek következményeivel, a tűz utáni regenerációval és a kontrollált égetés természetvédelmi lehetőségeivel foglalkoztak. Az esemény apropóját az adta, hogy 2022 júliusában egy óriási erdőtűz keletkezett Bohemian Switzerland Nemzeti Parkban, ahol 1200 hektárnyi terület égett le. Sok előadás a tüzet követő regenerációról és az egyes élőlénycsoportok válaszairól szólt, és a szakmai kiránduláson élőben is meg tudtuk nézni a leégett területeket. Nagyon érdekes és tanulságos konferencia volt, remek előadásokkal - nagyon jó volt látni, hogy egyre többen foglalkoznak a tüzek ökológiájával Közép-Európában is!

A konferencián két előadást tartottunk:

Deák, B., Süveges, K., Gőri, Sz., Kapocsi, I., Valkó, O. (2025): The legacy of wildfires: Grassland vegetation recovery in burned grasslands and differently managed firebreaks.

Valkó, O, Stoof, C, Akala, T, Arianoutsou, M, Arsava, K, Ascoli, D, Bengtsson, J, Castro, R, Engelbrecht, J, Fra Paleo, U, Granström, A, Ibisch, P, Kalabokidis, K, Kandárová, H, Marinšek, A, Knottnerus, A, Metallinou, M, Müller, M, Oliviera, T, Pereira, J, Plieninger, T, Palaiologou, P, Pulido Diaz, J, Saražin, J, Stoyanov, T, Thacker, FN, van der Werf, G, Zerefos, C., Elmqvist, T. (2025): Living with Fire: Policy Recommendations from the EASAC Report on Changing Wildfires in Europe. (keynote talk)

Nagy köszönet a szervezőknek a csodás konferenciáért és kirándulásért!

A nyírfák már több méter magasra megnőttek egyes 2022-ben leégett területeken.

Leégett tapló.

A leégett területen az élet utat tört magának.

A terepi program során picit esős volt az idő...

A konferenciát Decin-ben, a gyönyörű várban tartották.

A várba vezető útvonal.

Kilátás a várból a sörfőzdére.

Az előadóterem is gyönyörű volt.

2025. szeptember 4., csütörtök

Ősi halmok, modern menedékek: a művelésből kivett halmok szerepe a ritka gyomok megőrzésében

Szomorú, de közismert tény az, hogy az elmúlt évszázadok során a mezőgazdasági területek terjeszkedése világszerte a természetes élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok jelentős mértékű visszaszorulásához vezetett. Kevésbé ismert azonban, hogy az elmúlt évtizedek intenzifikációja sok, hagyományosan a mezőgazdasági területekhez kapcsolódó gyomnövényfaj eltűnéséhez is vezetett. Ezek a gyomfajok korábban igen elterjedek voltak az extenzíven művelt szántóföldeken, parlagokon és hagyományosan használt legelőkön, de mára sokuk veszélybe került és megritkult.


Visszaszorulásuk több okra is visszavezethető: a táj szerkezetének változása (nagyparcellás művelés), a talajművelési rendszerek megváltozása (például a szántás módjának és időzítésének változása), a vegyszerek egyre nagyobb mértékű használata, a parlagon hagyott területek eltűnése, valamint a legelők felhagyása vagy épp túllegeltetése. Fontos megjegyezni, hogy a ritka gyomnövények nem veszélyeztetik a terméshozamot, éppen ellenkezőleg, hozzájárulnak az agrár-biodiverzitáshoz és értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak. Megőrzésük ezért mind a természetvédelem, mind közvetve a mezőgazdasági termelés szempontjából is fontos.

Korábbi terepi tapasztalataink alapján úgy találtuk, hogy a ritka gyomnövények számára a kunhalmok, kurgánok alkalmas menedéket tudnak nyújtani, még akkor is, ha a környező tájat intenzíven művelik. A jelenséget egy három évig tartó terepi felméréssorozat segítségével vizsgáltuk. Kelet-Magyarországon, mintegy 21 500 km²-es területen végzett intenzív terepi felmérésünk során megpróbáltuk meghatározni, hogy mely élőhelyi- és táji szintű tényezők (például földrajzi elhelyezkedés, kunhalom területe, talaj tulajdonságai, növényzet kora és a környező táj diverzitása) befolyásolják a ritka gyomok előfordulását és fajgazdagságát. A vizsgálat során összesen 216 halom növényzetét mértük fel. A halmok közül 24-et ősi gyepek borítottak, 192 területen pedig másodlagos, spontán regenerálódó gyepek voltak. A regenerálódó gyepek kora 1 és 144 év közötti volt.

A felmért halmokon összesen 38 olyan gyomnövényfajt jegyeztünk fel, amelyek az elmúlt évtizedekben váltak ritkává/veszélyeztetté a Tiszántúlon. A ritka gyomok között volt 15 vörös listás és két védett faj is. A ritka gyomok a halmok több mint felén (50,9%) fordultak elő, ami azt mutatja, hogy ezek a kis, felhagyott földterületek is fontos menedéket nyújthatnak a szántóföldeken, parlagokon és a legelőkön korábban gyakori fajok számára.


Eredményeink azt mutatják, hogy a ritka gyomok előfordulását számos ökológiai tényező befolyásolja. A környezeti heterogenitás – amely a halmokon a topográfiai változatosságához kapcsolódik – volt a legfontosabb tényező, ami befolyásolta a ritka gyomok megtelepedésének valószínűségét (vagyis, hogy az adott halmon előfordultak-e ritka gyomok). A ritka gyomok fajgazdagsága is lényegesen nagyobb volt a magasabb, így topográfiailag is változatosabb halmokon. Észak felé haladva a ritka fajok fajgazdagsága csökkent, ami annak köszönhető, hogy számos ritka szántóföldi gyom mediterrán eredetű, így jobban kötődik a melegebb és szárazabb területekhez. A nagy mésztartalmú talajokon a ritka gyomok fajszáma nagyobb volt, mint a savanyúbb talajokon. A talaj nagy foszfortartalma viszont negatív hatással volt a ritka gyomok fajgazdagságára, valószínűleg azért, mert a tápanyagban gazdag talajokon nagyobb a fajok közötti kompetíció (és a ritka gyomok kifejezetten rossz kompetíciós képességgel bírnak). A fajgazdagabb növényzetű halmokon több ritka gyomfajt találtunk. Ennek oka, hogy a fajgazdag közösségekben a fajok közötti versengés szintje kisebb, így a ritka fajok jobban fenn tudnak maradni.

Érdekes módon azt találtuk, hogy a kisebb halmok több ritka gyom számára nyújtottak menedéket, mint a nagyobb halmok. Első pillantásra ez egy ellentmondásos eredmény, hiszen például a gyepi specialista fajok esetében a nagyobb élőhelyen nagyobb fajgazdagság figyelhető meg, mivel a nagyobb területeken nagyobb a zavartalan „magterület” aránya is. Ugyanakkor, mivel a ritka gyomok fennmaradásához szükséges egy bizonyos mértékű zavarás jelenléte, a kis területű halmokon a nagy kerület:terület arány és a kis magterület jelenléte kifejezetten előnyös a számukra. Ahogyan azt korábbi tanulmányunkban megállapítottuk, a halmokon élő, talajbolygatást végző emlősök (például a vörös rókák) jelenléte szintén hozzájárulhat egyes zavarást igénylő növényfaj fennmaradásához, amelyeknek nyílt talajfelszínekre van szükségük a megtelepedéshez.


Összefoglalva, eredményeink rámutatnak arra, hogy halmokon található kis, szigetszerű, ősi vagy regenerálódó gyeppel borított termelésből kivont területek fontos szerepet játszanak a ritka gyomok populációnak fenntartásában. Itt (is) fontos hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a halmokon történő mezőgazdasági művelés felhagyását Magyarországon jelentős mértékben támogatja a gazdálkodók által önkéntesen igénybe vehető területalapú támogatási rendszer. A felhagyások következtében a halmokon kialakuló növényzet jelentősen hozzájárul az agrártájak biodiverzitásának növeléséhez oly módon, hogy az a mezőgazdasági termelést nem akadályozza.

A teljes tanulmány, amely az Agriculture, Ecosystems & Environment című folyóiratban jelent meg, további betekintést nyújt a ritka gyomok rejtelmeibe.

A cikk hivatkozása:


Deák, B., Bede-Fazekas, Á., Süveges, K., Tölgyesi, Cs., Kelemen, A., Bede, Á., Borza, S., Godó, L., Valkó, O. (2025): Ancient mounds, modern refuges: Out-of-production sites on kurgans support rare weeds in agricultural landscapes. Agriculture, Ecosystems & Environment, 394: 109902.

A cikk szabadon hozzáférhető ide kattintva: 

2025. augusztus 8., péntek

A kunhalmok a gyógynövények és a hozzájuk kötődő fitokémiai diverzitás őrzői a mezőgazdasági tájakban

Megjelent legújabb cikkünk a Plants, People, Planet című folyóiratban, melyben azt vizsgáltuk, hogy a kunhalmok milyen szerepet játszanak a gyógynövényfajok és azok kémiai sokféleségének megőrzésében az európai mezőgazdasági tájakban.

Az Alföldön található kurgánokat, amelyeket a több ezer évvel ezelőtt itt élt sztyeppei nomád kultúrák építettek, eredetileg fajgazdag szárazgyepek borították. Ezek a gyepek szerencsés esetben a mai napig is fennmaradtak és sok régióban a mezőgazdasági tájak egyik legfajgazdagabb gyepi élőhelyeit képviselik. Más halmok nem voltak ilyen szerencsés helyzetben, őket sok esetben beszántották és évtizedekig, vagy évszázadokig szántóföldként hasznosították őket. A területalapú mezőgazdasági támogatási rendszernek köszönhetően azonban az elmúlt évtized során sok esetben felhagyták a korábban szántott halmok művelését, és elkezdődhetett rajtuk a természetes vegetáció megtelepedése. Tekintettel a halmok nagy fajgazdagságára, potenciálisan megfelelő élőhelyként szolgálhatnak számos gyógynövényfaj számára is, azonban a halmokkal kapcsolatban ezt az ökoszisztéma-funkciót eddig még nem vizsgálták.

Kutatásunk során 166 magyarországi kurgánt mértük fel. Azt vizsgáltuk, hogy a halmoknak milyen szerepe van a gyógynövények és az általuk termelt gyógyhatású vegyületek megőrzésében. A felmérés során a halmokon több mint 160 gyógynövényfajt találtunk, amelyek közül számos gyepekhez kötődő faj kifejezetten ritkának mondható mezőgazdasági területeken. Fontos kiemelni, hogy azt is, hogy a kurgánok nemcsak a gyógynövények sokféleségét tartják fenn, hanem a hozzájuk kötődő gyógyhatású fitokémiai vegyületek (másodlagos metabolitok) széles spektrumát is.


(a) Ősi gyep (b) idős parlag és (c) fiatal parlag mezőgazdasági területeken található halmokon; A halmokon gyakori gyógynövény fajok: (d) mezei cickafark (Achillea collina), (e) közönséges szikipozdor (Podospermum canum), (f) nagy bakszakáll (Tragopogon dubius), (g) tejoltó galaj (Galium verum), (h) négyélű füzike (Epilobium tetragonum) (fényképek: Deák Balázs: a, b, c, d; Lengyel Attila: e, f, g, h).


A felmért halmokon előforduló gyógynövényekben összesen 33 másodlagos metabolit-csoport volt jelen, amelyek közül 23 kifejezetten a gyepi gyógynövényfajokhoz kötődik. Ezek a vegyületek lehetővé teszik a növények számára, hogy túléljék a szárazságot, a kártevőket és az UV-sugárzást – melyek hatása egyre erősödik az éghajlatváltozás és az intenzív földhasználat miatt. Eredményeink azt mutatták, hogy az egyes metabolitok megléte szoros összefüggésben áll az a gyepek korával, valamint az élőhely számos tulajdonságával, de a táji faktorok is hatással vannak rájuk.

Így például az idősebb regenerálódó gyepi növényzettel borított halmokon jellemzően sok iridoidokat és diterpéneket termelő faj fordult elő. Ennek oka az, hogy a későbbi szukcessziós fázisokban, amikor sok magasra növő gyomnövény eltűnik a vegetációból (és így csökken az árnyékoló hatásuk is), a halmon található gyógynövényekre egyre nagyobb hatással van a megnövekedett besugárzás, ami ezeknek a vegyületeknek a termelődését indukálja. A szántóföldekkel körülvett halmokon található gyógynövények sok esetben termelnek olyan metabolitokat (például alkaloidokat, szaponinokat és növényi szteroidokat), amelyek mérgező hatásuk miatt meggátolják azt, hogy a rágcsálók elfogyasszák őket. Ez a természetes védekezési mechanizmus nem csak a halom növényzetét védheti meg a mezőgazdasági kártevőktől, de a környező mezőgazdasági kultúrákra is kifejtheti védő hatását.

Bár a törvény által védett kurgánokon nem engedélyezett a növények gyűjtése, a gyepekkel borított halmokban rejlő potenciál fontos lehet a természetvédelem, az ökológiai restauráció és a környezeti nevelés számára is. Emellett természetes magforrásként segíthetik a gyógynövénypopulációk helyreállítását az ember által jelentősen átformált tájakon.


A cikk hivatkozása:

Engel, R., Valkó, O, Lengyel, A., Bede, Á, Deák, B. (2025): Small grassland patches are hotspots for medicinal plants and associated phytochemical diversity in European agricultural landscapes. Plants People Planet DOI: 10.1002/ppp3.70074

A cikk szabadon hozzáférhető ide kattintva: https://nph.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ppp3.70074

2025. július 13., vasárnap

Kunhalmos nap a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótáborban

Nagy örömünkre idén hosszú idő után újra eljutottunk a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótáborba :) Ez a csodás tábor idén volt 51 éves, és nagyon sok hazai ökológus és természetvédő itt ismerte meg először az alföldi táj szépségét, változatosságát - köztük én is még több mint húsz évvel ezelőtt :) Idén végre újra eljutottunk a Farkasszigeti táborba, sajnos csak egy napra - de így is nagyon jó élmény volt. A kunhalmos napon először Deák Balázs tartott egy átfogó előadást a halmok természeti és kulturális örökségéről, utána pedig a táborral Nádudvar melletti halmokhoz látogattunk el. Az idei aszályos időjárás (és az előző évek aszályai) nyomot hagytak a növényzetben, sajnos mostanra a legtöbb évelő gyepi faj is elszáradt, és a halmokon a 2017-es felméréseinkhez képest többszörösére nőtt az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) tömege.

Útban a Tök-halom felé.

A fajok keresése nagyon hatékony volt a sok lelkes résztvevőnek hála :)

A Tök-halmot 2012-ben vonták ki a szántóföldi művelésből. Mostanra - nagy örömünkre - a környező magesőből megtelepedett rajta a védett sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) néhány példánya.

Útban a szintén szántóföldi művelésből kivont Hegyes-halomra.

Messziről is szép tájelem a Hegyes-halom a sárga fűtengerben.

Nagyon köszönjük a tábor szervezőinek, Csiha Sárának és Tóth Csabának a kedves vendéglátást, és reméljük legközelebb is találkozunk :)

2025. június 19., csütörtök

Európai városaink ambiciózus természet-helyreállítási célokat érdemelnek – új cikkünk a npj Urban Sustainability folyóiratban

Egy nemzetközi csapatban, Valentin Klaus vezetésével nemrégiben jelent meg egy vélemény cikkünk, amelyben az EU Természet-helyreállítási Rendeletének lehetőségeit vizsgáljuk a városok természetközelibbé és élhetőbbé tételében.

A cikk szabadon elérhető, és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

Klaus, V. H., Řehounková, K., Valkó, O., Degtjarenko, P., & Schelfhout, S. (2025). Countries need ambitious urban biodiversity targets under the EU Nature Restoration Law. npj Urban Sustainability, 5(1), 1–4. https://doi.org/10.1038/s42949-025-00218-8

Az Európai Unió új Természet-helyreállítási Rendelete hatalmas lehetőséget jelent a klímaváltozás elleni küzdelemben és az európai biodiverzitás védelmében. Az EU területének több mint 20%-át városok teszik ki, így a városi ökoszisztémák helyreállítása remek alkalom arra, hogy zöldebb, egészségesebb és fenntarthatóbb városokat hozzunk létre. Jelenleg azonban a rendelet főként azt méri, hogy mekkora zöldterület található egy városban – de azt nem, hogy ezek a területek mennyire jó természeti állapotúak. Ráadásul azok a városok, amelyek már most is nagy arányban rendelkeznek zöldfelülettel, a rendelet szerint nem feltétlenül kötelesek további lépéseket tenni.

Sok városi zöldterület ugyan esztétikus, de gyakran hiányoznak belőlük az őshonos növény- és állatfajok, valamint azok a természetes elemek, amelyek egy egészséges környezetet támogatnak. A nem megfelelő kezelés, az emberi zavarás, és a környezetszennyezés csökkentheti a városi zöldterületek által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ez különösen fontos, mivel a városi természet nemcsak az élővilág, hanem az emberek egészsége, jólléte és a hőhullámokkal vagy árvizekkel szembeni védelem szempontjából is létfontosságú.

Fajgazdag, természetes és szép: magasfüvű gyep a Gödöllői Kastélyparkban.


Ezért úgy véljük, hogy az európai városokban még ambiciózusabb természet-helyreállítási célokra van szükség. A zöldterületeknek nemcsak nagy kiterjedésűnek és lombosnak kell lenniük, hanem ökológiailag változatosnak is. Ez magában foglalja az őshonos fajok ültetését, ritka élőhelyek védelmét, a túlzott kaszálás és burkolás elkerülését, valamint olyan elemek, mint holtfa, kőkupacok vagy kistavak beépítését a rovarok és madarak támogatására.

A változás előmozdítása érdekében kilenc kulcsfontosságú lépést javaslunk:

  • A biodiverzitást tegyük a várostervezés alapvető részévé – ne csupán díszítőelemként, hanem elengedhetetlen összetevőként kezeljük a természetet.
  • Tűzzünk ki ambíciózus célokat az őshonos fajok visszahozására és az ökoszisztémák egészségének helyreállítására.
  • A városi biodiverzitás legyen része a nemzeti helyreállítási terveknek, megfelelő monitoringgal és hosszú távú célkitűzésekkel.
  • Mutassuk be a városokat, mint a természet-helyreállítás éllovasait, és ismertessük meg a városlakókkal a természetes élőhelyek helyreállításának előnyeit.
  • Lássuk el a városokat szakértői támogatással és jól működő gyakorlati példákkal.
  • Védjük meg a ritka városi élőhelyeket – az infrastruktúra-fejlesztés vagy a faültetések ne veszélyeztessék azokat a nyílt területeket, amelyek már most is gazdagok őshonos fajokban.
  • Segítsük a várostervező szakemberek ökológiai képzését.
  • Biztosítsuk a társadalmi igazságosságot – a helyreállítás minden lakót szolgáljon, ne szorítsa ki az alacsonyabb jövedelmű közösségeket.
  • Mielőbb mérjük fel a városi biodiverzitás jelenlegi állapotát, és cselekedjünk gyorsan a még meglévő értékek védelme érdekében.

A városoknak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy hozzájáruljanak a biodiverzitási válság megoldásához. A mezőgazdasági területekkel vagy erdőkkel ellentétben a városi terek általában nem versengenek élelmiszer- vagy faanyagtermeléssel. A természet helyreállítása a városokban hosszú távon nagy előnyökkel járhat – az emberek mentális egészségének javításától kezdve a tisztább levegőn át a turizmus növekedéséig és az egészségügyi kiadások csökkenéséig.

Mindezek fényében a cikkünkben arra buzdítjuk az EU tagállamait, hogy használják ki az új rendelet adta lendületet, és lépjenek túl a „zöld kinézetű” terek létrehozásán. Állítsuk helyre a valóban biodiverz és ellenálló városi ökoszisztémákat – így tehetjük városainkat jobbá mind a természet, mind az emberek számára.

A városi közterületeken látott jó gyakorlatok inspirálhatják az embereket, hogy saját kertjükben is természetközeli élőhelyeket teremtsenek.


2025. május 20., kedd

Egy égető probléma - A vegetációtüzek növekvő kockázata Európában

Az elmúlt két évben egy nagyon érdekes és aktuális témán dolgoztunk egy nemzetközi kutatócsoportban, aminek eredményeként megjelent az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legújabb Changing Wildfires: Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe (Változó vegetációtüzek: szakpolitikai lehetőségek egy tűztudatos és tűzhöz alkalmazkodó Európa számára) című tanulmánya. A projektben összesen 22 nemzetközi kutató vett részt, a projekt menedzser Thomas Elmqvist volt, a munkacsoport vezetői pedig Valkó Orsolya és Cathelijne Stoof.

Tanulmányunk arra figyelmeztet, hogy a vegetációtüzek Európában is új szintre léptek. A klímaváltozás, a tájhasználat átalakulása és társadalmi tényezők együttesen olyan körülményeket teremtenek, amelyek egyre gyakoribbá és pusztítóbbá teszik a vegetációtüzeket. Ráadásul olyan régiókban is növekszik a kockázat – köztük Közép-Európában–, ahol ez korábban nem igazán volt jellemző. 

A teljes tanulmány itt érhető el: https://easac.eu/projects/details/changing-wildfires-policy-options-for-a-fire-literate-and-fire-adapted-europe 

A témáról részletesen is írtam a Másfélfok portálon, az írás ide kattintva olvasható el

A tanulmány ünnepélyes bemutatójára 2025. május 19-én került sor Brüsszelben - előa.dásokkal és a témához kapcsolódó érdekes panelbeszélgetésekkel a tudomány és a szakpolitika képviselőivel közösen. A bemutató előadásait és panelbeszélgetéseit ezen a videón lehet megtekinteni.

Az EASAC infografikája, ami nagyon jól összefoglalja a tanulmány legfőbb üzeneteit.


2025. február 22., szombat

Új áttekintő cikkünk a száraz élőhelyek magbankjáról

Megjelent Abdubakir Kushbokov elsőszerzőségével legújabb cikkünk, ami egy áttekintő tanulmány a száraz élőhelyek magbankjáról.

Kushbokov, A., Deák, B., Valkó, O. (2025): Characteristics of soil seed bank in global drylands – A review. Arid Land Research and Management 39: https://doi.org/10.1080/15324982.2025.2467728 

A cikk pdf-je elkérhető a szerzőktől (ide kattintva).

A száraz élőhelyek a Föld jelentős részét foglalják el, és biológiai sokféleségük, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása tekintetében is egyedülállóak. Az ökoszisztémák biológiai sokféleségének fenntartása és helyreállítása szempontjából a talaj magbank jellemzőinek és helyreállítási potenciáljának megértése kulcsfontosságú. Review cikkünkben a száraz élőhelyek magbankjának jellemzőit tekintettük át, valamint a magbank sűrűségére és összetételére ható legfontosabb tényezőket, köztük a talaj és éghajlati jellemzőket, a fásszárú növényzetet, a topográfiát és a legelés hatásait elemeztük. Cikkünkben rámutattunk, hogy a degradált száraz élőhelyek helyreállításához a talaj magbank bizonyos mértékig hozzájárulhat, azonban számos régióban, valamint erősen degradált és túllegeltetett környezetben a magbank restaurációs potenciálja korlátozott.


A cikkben áttekintett tanulmányok földrajzi elhelyezkedése és az egyes cikkekben elemzett változók.


A cikk összefoglalója alább olvasható.

Abstract

Drylands, covering 45.4% of the global land area, are vital ecosystems that support 38% of the world’s population and approximately 35% of global biodiversity. However, they face increasing threats from desertification, land degradation, and unsustainable management practices. Soil seed banks (SSBs) play a critical role in vegetation recovery, resilience, and biodiversity conservation in drylands. This review synthesizes evidence from 58 studies to evaluate the effects of grazing, topography, and woody plants on SSB dynamics and restoration potential. Grazing impacts on SSBs are highly variable, ranging from depletion under heavy grazing to enhanced seed density and diversity under moderate grazing or intermediate-term exclusion. Topographical features, such as dune tops and leeward slopes, and shrubs significantly influence SSB density and diversity by creating seed-rich microsites. While passive restoration using SSBs shows promise, especially in sandy grasslands, it is often slower than active interventions and limited by insufficient seed resources in severely degraded areas. The findings highlight the need for tailored grazing management and integrated restoration strategies to optimize the restoration potential of SSBs. Future research should address knowledge gaps related to underrepresented regions, deeper soil layers, long-term processes, and the combined effects of multiple drivers to enhance dryland ecosystem resilience and functionality.


Életkép az üzbegisztáni magbank vizsgálatunk helyszínéről.