A kunhalmok az eurázsiai sztyeppék jellegzetes tájképi elemei és emellett az intenzíven használt agrártájakban a sztyepp vegetáció fontos menedékhelyei. Ezek az ősi temetkezési helyek jellegzetes alakjuk, meredek lejtőik és viszonylagos háborítatlanságuk miatt fontos természetvédelmi értéket képviselnek. Azonban a halmok növényzete sajnos sok esetben jelentősen degradálódott (Deák et al. 2016a) az intenzív mezőgazdasági művelés, a fásszárú növényzet előretörése illetve az emberi zavarások miatt (Deák et al. 2016b).
Célunk degradált növényzetű halmok élőhely-rekonstrukciója volt. Öt nagykunsági kunhalomra telepítettünk löszgyepi kísérőfajokat magvetéssel, palántázással, illetve veszélyeztetett populációkból való áttelepítéssel.
- Eredményeink alapján a magvetés a legolcsóbb módszer, azonban hatékonysága elmarad az áttelepítéses módszerekétől. Különösen a nagy magvú fajok esetében érdemes a magvetést alkalmazni. Nagyon fontos az aprómorzsás vetőágy kialakítása megfelelő talaj-előkészítéssel.
- A palántázással jelentősen növelhetjük az áttelepítés sikerét. Eredményeink alapján azt tanácsoljuk, hogy a begyűjtött szaporítóanyag egy részéből érdemes palántákat nevelni, míg a magok másik részét érdemes magvetéssel bejuttatni a célterületre.
- A veszélyeztetett populációkból származó átültetett macskahere (Phlomis tuberosa), kék atracél (Anchusa barrelieri) és törpemandula (Amygdalus nana) egyedek sikeresen megtelepedtek a halmokon. Fontos, hogy nagy földlabdával és a lehető leggyorsabban szállítsuk át az egyedeket a célterületre a kiszáradást elkerülendő.
- Mindhárom módszer esetében nagyon fontos a megfelelő utókezelés. Az áttelepített növényeket az első néhány hétben rendszeresen kell öntözni, és késő ősszel érdemes mulcsozással segíteni az áttelelésüket. Az eredmények fenntartásához fontos a helyes természetvédelmi kezelés fenntartása. A kaszálás alkalmas módszer a gyomok visszaszorítására, azonban kerülni kell a frissen áttelepített egyedek kaszálását, különösen a magérés előtt. Legeltetés alkalmazása esetén az első években csak mérsékelt legelési nyomást érdemes alkalmazni.
A cikk ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról, az absztrakt alább olvasható.
Valkó, O., Tóth, K., Kelemen, A., Miglécz, T., Sonkoly, J., Tóthmérész, B., Török, P., Deák, B. (2018): Cultural heritage and biodiversity conservation – Plant introduction and practical restoration on ancient burial mounds. Nature Conservation 24: 65-80.
Abstract
Linking the conservation of cultural heritage and natural values provides a unique possibility for preserving traditional landscapes and receives an increased awareness from stakeholders and society. Ancient burial mounds are proper objects of such projects as they are iconic landscape elements of the Eurasian steppes and often act as refugia for grassland specialist species. Our aim was to reintroduce grassland plant species to burial mounds for representing them as cultural monuments with the associated biodiversity for the public. We tested the effectiveness of seed sowing, transplanting greenhouse-grown plants and individuals from threatened populations on burial mounds in Hortobágy National Park, Hungary. We answered the following questions: (1) Which method is the most effective for species introduction? (2) Which species can establish most successfully? (3) How does management affect the species establishment rates? We advise to use a combination of seed sowing and transplanting greenhouse-grown plants. We found that sowing was a cost-effective method for introducing large-seeded species, whilst introduction of greenhouse-grown transplants warranted higher establishment rates for a larger set of species. Transplanting adult individuals was more reliable regardless of management regimes, however this method is labour-intensive and expensive. Intensive management, like mowing with heavy machinery and intensive grazing should be avoided in the first few years after introduction. We highlighted that introducing characteristic grassland species on cultural monuments offers a great opportunity to link issues of landscape and biodiversity conservation. Our project demonstrated that by the revitalisation of cultural monuments cultural ecosystem services can also be restored.
Magról kelt virágzó sáfrányos imola (Centaurea solstitialis). |
Kissé fáradtan, de jókedvűen, 2014-ben. |