EDGG különszám a Tuexenia-ban

Számos magyar szerző és két magyar szerkesztő (Deák Balázs, Csecserits Anikó) részvételével megjelent a Eurasian Dry Grassland Group (EDGG) által szerkesztett „Vegetation and conservation of Central-European grasslands” című különszám a Tuexenia folyóiratban. A különszám a nagy hagyományokkal rendelkező EDGG konferenciákhoz kapcsolódó kötetek tagja, 12-ik a sorban.

A különszámban megjelent cikkek a közép-európai természetes és féltermészetes gyepek megőrzésével, kezelésével, fajgazdagságával foglalkoznak.

- Gilhaus et al. 2017 a legelés, kaszálás és a környezeti változók (talaj tápanyagtartalma, talajnedvesség és pH) gyepi biodiverzitásra kifejtett hatásait vizsgálta. A szerzők azt találták, hogy a vizsgált közép-európai száraz és mezofil gyepek esetében az alacsony intenzitású kezelési intenzitás és a műtrágya használat elhagyása volt a legkedvezőbb a gyepi biodiverzitás szempontjából. A legelők fajgazdagsága általánosságban magasabb volt a kaszálókénál.

- Kelemen et al. 2017 legelőként hasznosított rét-sztyeppeken vizsgálta a kismértékű cserjésedés gyepi vegetációra kifejtett hatásait. Eredményeik alapján a kismértékű cserjésedés természetvédelmi szempontból akár előnyös is lehet, a cserjék alatti legeletlen mikro-élőhelyek számos gyepi specialista faj számára nyújthatnak menedéket.

- Szabó et al. 2017 a nemrégiben felfedezett, Közép-Magyarország homoki gyepjeiben előforduló, tecei csenkesz (Festuca pseudovaginata) élőhelyi kondícióival kapcsolatban nyújt új információkat. A F. pseudovaginata által dominált homoki gyepek fajgazdagabbak voltak, mint a hasonló megjelenésű magyar csenkeszes (F. vaginata) állományok. A jelenség magyarázata egyrészt az eltérő talajtani viszonyokban keresendő (F. pseudovaginata állományok barna erdőtalajokon alakultak ki), másrészt abban, hogy a F. pseudovaginata állományok általában zavart élőhelyeken vannak jelen.

- Čavlović et al. 2017 a klímaváltozás hatására a környezeti változókban és a fajösszetételben bekövetkező változásokat modellezi szerbiai gyepekben. Eredményeik alapján a vizsgált régióban a klímaváltozás elsősorban a nedves élőhelyeket fenyegeti. A kozmopolita és a száraz élőhelyet kedvelő fajok azonban a jövőben akár előnyhöz is juthatnak a megváltozott körülményeknek köszönhetően.

- Dengler et al. 2017 cikkében részletes áttekintés ad a németországi GrassVeg.DE adatbázisról.

A különszámban megjelent cikkek az alábbi linken érhetőek el: http://www.edgg.org/edgg_publications.htm

6. Kvantitatív Ökológiai Szimpózium

A Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete és az MTA Ökológiai Kutatóközpont 2017. október 13-án rendezte meg a 6. Kvantitatív Ökológiai Szimpóziumot. A szimpózium témája a jelleg-alapú módszerek alkalmazása az ökológiában volt. A konferencián 19 gondolatébresztő előadást hallhattunk és 6 posztert tekinthettünk meg. A konferencia programja és absztraktkötete itt érhető el.

A konferencián az alábbi előadást mutattam be:

Deák Balázs, Valkó Orsolya, Török Péter, Kelemen András, Tóthmérész Béla: Terjedés és perzisztencia – Milyen növényi traitek segítik a túlélést izolált szárazgyepekben?

Összefoglaló

A szárazgyepi élőhelyszigetek fajkészletét elsősorban a tájszerkezet és az élőhely abiotikus jellemzői határozzák meg, melyek a fajok terjedési és perzisztencia traitjein keresztül fejtik ki hatásukat. Vizsgálatunk során az izoláció (táji filter), valamint a lejtőszög, fásszárú borítás és emberi zavarás (élőhelyi filter) hatását vizsgáltuk kunhalmokon élő specialista növényfajok fajszámára és borítására. Összesen 83 gyeppel borított halom növényzetét mértük fel a Tiszántúlon. Az izolációt a kedvezőtlen élőhelyek (szántók, erdőtelepítések és települések) összterületével fejeztük ki. Két térléptéket vizsgáltunk, lokális szinten a halmok 200 méteres környezetében, regionális szinten az adott kistájban számoltuk ki a kedvezőtlen élőhelyek arányát. A táji és élőhelyi filtereknek az állatok-illetve szél által terjesztett, a klonálisan jól terjedő valamint a tartós magbankkal rendelkező specialista fajok fajgazdagságára és borítására kifejtett hatását modellszelekció és általánosított lineáris modellek segítségével vizsgáltuk. Izolált élőhely-szigeteken az állatok illetve szél általi hatékony térbeli terjedés nem bizonyult jó stratégiának, ezen fajok borítása csökkent a lokális és a regionális szintű izolációval. Az izoláció negatívan hatott a tranziens magbankú fajok fajszámára, mivel ezek a fajok kevésbé képesek ellenállni a kis élőhely-szigetekre jellemző sztochasztikus zavarásoknak. A klonális terjedés előnyösnek bizonyult izolált élőhelyeken, mivel ezek a fajok képesek vegetatívan szaporodni és jobban tolerálják a kedvezőtlen környezeti változásokat. Az élőhelyi filterek a talajnedvesség, mikro-élőhely elérhetőség és a fényviszonyok megváltoztatása révén fejtették ki hatásukat a specialista fajok megtelepedésére és fennmaradására. A nagyobb lejtőszög, a kismértékű emberi zavarás és a fásszárúak kis borítása tartotta fenn a specialista fajok maximális fajgazdagságát. Eredményeink alapján a specialista fajok fajgazdagságát elsősorban az élőhelyi filterek, míg borításukat a tájképi filterek befolyásolták. 

Mi történik a ruháinkon terjedő magokkal?

Többek között erre a kérdésre is keressük a választ az NKFI Hivatal által támogatott „Növényi terjedés új útvonalai - Vonalas létesítmények és emberi magterjesztés szerepe a tájléptékű biodiverzitás kialakításában” című projektben (NKFI FK 124404).

A projekt egyik célja, hogy alaposabban megismerjük az ember magterjesztésben betöltött szerepét. A magterjesztés ezen fajtája, különösen az emberi ruházaton, illetve járműveken megtapadó magok terjedése napjainkban az emberi mobilitás növekedésével egyre nagyobb szerepet kap (Mount & Pickering 2009, Pickering & Mount 2010). Földünkön az úthálózat már több mint 64 millió kilométer hosszúságú (van der Ree et al. 2015). Ez a kiterjedt úthálózat földrajzilag távoli régiók és eltérő élőhelyek között teremt kapcsolatot, lehetőséget adva a növényfajoknak arra, hogy az ember közvetítésével új élőhelyekre terjedjenek.

Az emberi magterjedéssel kapcsolatos első elővizsgálatunkat idén nyáron indítottuk el. Vizsgálatunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e esélyük a ruháinkon megtapadó magoknak mosást követően kicsírázni, és lakóhelyünk közelében megtelepedni. Terepen töltött napok után minden bizonnyal sok ökológus megfigyelte, hogy a kimosott terepruhák, zoknik is tele vannak magokkal – viszont mindezidáig igen keveset tudunk arról, van-e ezeknek a magoknak esélye kicsírázni és megtelepedni. Ezzel kapcsolatos igen érdekes megfigyelésünk is motiválta vizsgálatunkat: debreceni erkélyünkön, ruhaszárítónk alól a betonfelület kis repedéséből sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) csírázását figyeltük meg. Ezen védett növényfaj kimosott ruhánkról kipergő magja nem csak hogy ki tudott csírázni egy városi lakás erkélyén, hanem a példány virágot és magokat is hozott.

Vizsgálatunkban első körben 19 növényfaj magjait gyűjtöttük be, olyan fajokét, amelyek magjai ragadósak, horgas szőrökkel vagy szálkával rendelkeznek. Ezek a morfológiai jellegek az állatok általi magterjedést (epi-zoochoria) és az ember általi magterjedést is segítik. A magokat 3 féle mosási kezelésnek vetettük alá: csak vízzel, környezetbarát mosódióval illetve mosószerrel mostuk őket 30 és 60 fokon. Mosást követően elvetettük őket a kezeletlen kontroll magokkal együtt. A csíráztatási projekt eredményeiről rendszeresen beszámolunk majd a blogon. Először a projekt elindításáról mutatunk be néhány képet az alábbiakban.

Ilyen kis zsákokban mostuk ki a magokat. Minden zsákban 25 darab egy fajba tartozó mag található, fajonként és kezelésenként 5 ismétléssel dolgoztunk. Ez összesen 570 zsákocskát jelentett – a rengeteg varrásért külön köszönet Kiss Rékának és Lukács Katalinnak!

Életképek a magvetésről és az elindított kísérlet. Köszönjük mindenkinek, aki rengeteget dolgozott a kísérlet elindításában a maggyűjtéstől a válogatáson át a vetésig.

A fedélrozsnok (Bromus tectorum) magja, amely a 30 fokos mosást követően rögtön csírázni kezdett.

A keményhéjú keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) és közönséges bojtorján (Arctium lappa) magjai a 60 fokos mosást követően. A képeken látható, hogy voltak olyan magok, amelyek már a mosógépből kivéve csírázni kezdtek.

Kurgánok és biodiverzitás

Az eurázsiai sztyeppek egyik legjellegzetesebb történelmi emlékhelyei a halmok, vagy más néven kurgánok. A halmok letűnt sztyeppei népek temetkezési helyeként szolgáltak. Magyarországtól egészen Mongóliáig találkozhatunk halmokkal. A halmokat a legtöbb esetben a környező területek talajából építették, magasságuk a fél métertől akár 15 méterig terjedhet, területük pedig pár száz és néhány ezer négyzetméter között van. Az eurázsiai sztyepp és erdőssztyepp régióban található halmok száma hozzávetőleg 400-600 ezer (Deák et al. 2016). A hazánkban található első halmokat a Jamnaja-kultúra (az úgynevezett gödörsíros kurgánok népe) építette i.e. 3300 és i.e. 2500 között. Így bár első ránézésre nem látszik, de halmaink egyidősek az egyiptomi piramisokkal (a gízai nagy piramist Hufu uralkodása alatt i. e. 2580-2530 között építették). Későbbiekben a szkíták és szarmaták is emeltek halmokat a Kárpát-medencében. Honfoglaló őseink és a később betelepülő kunok is előszeretettel használták a halmokat temetkezési célokra, azonban ezek már elsősorban másodlagos temetkezések voltak, vagyis a már meglévő halmokba mélyítették a sírokat. Bár a halmok nagy részét már a történelmi idők során kirabolták, még így is számos leletet őriztek meg az utókor számára, amely segít az ősi kultúrák, szokások és életmód megértésében.

A Hortobágyi Nemzeti Park Egyek-Pusztakócsi bemutatóterületén található Filagória-halom

A halmoknak azonban nem csupán történelmi jelentősége van, élőviláguk is kiemelkedő. Az elmúlt évszázadok intenzív tájátalakító munkáinak köszönhetően a korábban nagy kiterjedésű gyepek jelentős részét feltörték, rajtuk mezőgazdasági kultúrák, vagy éppen települések találhatóak. A gyepterületek így csak olyan kis kiterjedésű „fragmentumokban” maradhattak fenn, amelyek valamilyen okból alkalmatlanok voltak a művelésbe vonásra. Ilyen területek az utak mezsgyéi, a meredek oldalú lejtők és a kurgánok. Bár mondhatnánk, hogy a halmon található növényzet fennmaradását csupán a törvényi védelem és a kulturális emlékek tisztelete segítette elő, de ez nem minden esetben igaz. Intenzíven használt mezőgazdasági tájakban a gyepi növényzet elsősorban azokon a halmokon maradt fenn, amelyek meredek oldalait nehezen lehetett beszántani, vagy éppen települések vagy országok közötti mezsgyében helyezkedtek el (pl. a trianoni határhalmok).

Elszántott Nagyhegyes-halom

A magyarországi természetközeli vegetációt hordozó halmokon elsősorban löszgyepek, ritkábban szikes vagy homoki gyepek találhatók. A gyepekben számos esetben olyan védett, vagy regionálisan veszélyeztetetté vált fajok fordulnak elő, melyek korábban elterjedtek voltak, az élőhelyek megszűnése miatt azonban napjainkra állományaik igen megritkultak. Ilyen fajok például a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), a macskahere (Phlomis tuberosa) vagy a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata).

A halmokon található löszgyepek egyik jellemző védett faja a macshakere (Phlomis tuberosa)

A halmok fajmegőrző szerepére jó példa a Hencida község közigazgatási határában található hét méter magas Mondró-halom (N 47.222028° / E 21.738456°). A halom bár már a második katonai felmérés (1806-1869) idején is szántókkal volt körülvéve a rajta található 60×40 méteres kis gyepfoltban számos ritka fajt találtunk, mint a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius) vagy éppen a parlagi rózsa (Rosa gallica) (Deák et al. 2015). A halmon található gyepet azonban fokozottan veszélyezteti fás szárú vegetáció terjedése, amelynek következményeként a halomról hosszú távon akár el is tűnhetnek a nyílt élőhelyet kedvelő gyepi fajok.

Mondró-halmon található löszgyep, több ezer tő hengeresfészkű peremizzsel

Irodalmak

Deák, B., Tóthmérész, B., Valkó, O., Sudnik-Wójcikowska, B., Bragina, T.-M., Moysiyenko, I., Apostolova, I., Bykov, N., Dembicz, I., Török, P. (2016): Cultural monuments and nature conservation: The role of kurgans in maintaining steppe vegetation. Biodiversity & Conservation 25: 2473–2490. (pdf)

Deák, B., Török, P., Tóthmérész, B., Valkó, O. (2015): A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője. Kitaibelia 20: 143–149. (pdf)

Mikro-domborzat és restauráció

A hortobágyi szikes pusztákon az 1950-es és ’60-as években kiterjedt öntöző és lecsapoló csatornarendszereket létesítettek. A csatornarendszerek a vízháztartás megváltoztatásával és az élőhelyek feldarabolásával veszélyeztették a szikes gyepek élővilágát, továbbá és megnehezítették a feldarabolt élőhelyek természetvédelmi kezelését is. A kedvezőtlen folyamatok megállítására több tájléptékű élőhelyrekonstrukciós projekt indult a Hortobágyi Nemzeti Parkban, melyek során összesen több száz hektáron temették be a csatornákat. Jelen vizsgálatban a betemetett csatornákon kialakult szabad talajfelszíneken zajló spontán szukcessziót vizsgáltuk tér-idő helyettesítéses módszerrel. Vizsgálatunkban a (1) mikrodomborzat és a (2) táji környezet hatásait vizsgáltuk a gyepregeneráció sikerességére a csatorna nyomvonalakon. Az 1 éves betemetett csatornák növényzetében a ruderális fajok mellett már a szikes gyepekre jellemző stressz-tűrő növényfajok is megjelentek. A korai szukcesszió során a mikro-domborzat nem volt hatással a növényzet fajösszetételére. A 7 éves betemetett csatornákon a mikro-domborzati profil jelentősen befolyásolta a regenerációt.

Az egyenetlen felszíneken a megtelepedő fajok száma magasabb volt, mint az egyenletes talajfelszíneken, ugyanakkor csökkent a domináns fűfaj, a Festuca pseudovina borítása. A ruderális stratégiájú fajok borítását növelte, míg a stressz-tűrőkét csökkentette a mikro-domborzat változatossága. A betemetett nyomvonalakon a környező szikes gyepekéhez hasonló növényzet már 6 év alatt kialakult a határoló gyeptípustól és a gyeptől való távolságtól függetlenül. A gyepi specialista fajok borítása a száraz szikes gyepekkel határolt nyomvonalakon, a gyomoké pedig a nedves szikes rétekkel határolt egykori csatornákon volt a legnagyobb. Eredményeink alapján a gyepekkel körülvett csatornák betemetését követően a szikes gyepek spontán regenerációja gyors és sikeres. Bár a spontán gyepregenerációban a heterogén mikro-domborzatnak fontos szerepe van a fajgazdagság fenntartásában, vonalas létesítmények felszámolásánál fontos a talaj alapos elmunkálása, ha célunk a tájba illeszkedő fajösszetételű gyepek helyreállítása.

Valkó, O., Deák, B., Török, P., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóthmérész, B. (2017): Filling up the gaps - Passive restoration does work on linear landscape scars. Ecological Engineering 102: 501-508. (pdf)

Deák, B., Valkó, O., Török, P., Kelemen, A., Miglécz, T., Szabó, Sz., Szabó, G., Tóthmérész, B. (2015): Micro-topographic heterogeneity increases plant diversity in old stages of restored grasslands. Basic and Applied Ecology 16: 291-299. (pdf)

Community Ecology konferencia

Szeptember 28 és 29 között Budapesten került megrendezésre az 1st International Conference on Community Ecology. A konferencia széles témát ölelt fel a hazai és nemzetközi ökológiai kutatásokból, számos előadást és posztert tekinthettünk meg többek között a közösségi ökológia, tájökológia, rendszerökológia, szigetbiogeográfia és vegetáció tudományok témakörökben.

A konferencián Valkó Orsolyát is díjazták a legjobb fiatal kutatóknak járó Young Community Ecologist Award-dal.

Az előadás címe: 

Valkó O., Deák B., Török P., Kelemen A., Miglécz T., Kiss R., Tóthmérész B: Grassland recovery on linear landscape elements – Promising example to restore natural vegetation.