Kora tavasz a Hortobágyon - Daruszántások felmérése

A darvak (Grus grus) Észak-Európában költő, nagytestű vonuló madarak, vonulásuk során a Hortobágy egy nagyon fontos állomáshely. Az őszi daruvonulás egy különleges természeti látványosság (lásd például egy régebbi bejegyzésünket itt). Hála a természetvédelmi intézkedéseknek, a Hortobágyi Nemzeti Parkban átvonuló darvak száma egyre nő, 2019 őszén mintegy 160.000 példányt figyeltek meg. 

Az MTA-ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kutatásaként és Borza Sándor PhD témájához kapcsolódva az idei évben indítottuk vizsgálatunkat. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen hatással van a darvak talajbolygatása a szikesek vegetációdinamikájára. Táplálkozás közben a darvak csőrükkel sokszor olyan mértékben felvágják a szikes gyepeket kisebb-nagyobb foltokban, hogy az már a szántásra emlékeztet. Ezért is hívják ezt az érdekes jelenséget daruszántásnak. Mi ezeknek az érdekes mikro-élőhelyeknek a növényzetét és vegetációdinamikáját szeretnénk megismerni a kutatásunk során.

Lentebb néhány képet válogattunk a március közepén felmért területekről és a kora tavaszi Hortobágyról.

Daruszántások Angyalházán - ameddig a szem ellát. Borza Sándor fotója.

Az egyik mintaterületünk madártávlatból. Borza Sándor fotója.

A daruszántás felmérése. Borza Sándor fotója.

Egy kevésbé felszántott mintaterület. Godó Laura fotója.

A tavaszi ködvirág (Erophila verna) a daruszántások egyik domináns faja. Godó Laura fotója.

Darutoll a daruszántáson :) Godó Laura fotója.

A daruszántásokon az egyévesek, a kétszikűek és a mohák tömegesek. Deák Balázs fotója.

Egyik mintaterületünk, háttérben a nagyiváni templom. Deák Balázs fotója.

A szikes tájakra jellemző mikrotopográfiai változatosság nagyon szépen kirajzolódik a kora tavaszi aszpektusban. Deák Balázs fotója.

Új cikkünk az Ecography-ban: A faállományok tovább szárítják homokterületeinket

 

Nemrég jelent meg új cikkünk az Ecography c. folyóiratban, melyben a különböző faállományok homokterületekre gyakorolt környezeti hatásait elemezzük.

 

 

Tölgyesi Csaba és Kelemen András voltak a vizsgálat ötletgazdái és a cikk vezető szerzői. A kutatásban kiskunsági mintaterületeken vizsgáltuk a faállományok hatásait több léptékben: lokálisan a mikroklímára, a talaj tápanyagtartalmára és a feltalaj nedvességére, míg regionális szinten a mélyebb rétegek talajnedvességére gyakorolt hatásokat elemeztük. Eredményeink alapján a faültetvények jelentősen szárítják a homokterületek alsó talajrétegeit, így az érzékeny területeken táji szinten is felgyorsíthatják a klímaváltozásból és tájhasználati változásokból következő elsivatagosodást. Mindezek miatt az erdőtelepítések ökológiai és környezeti hatásai jóval komplexebbek, mint sokan gondolnák: a száraz területeken az erdősítés sokszor táji szinten is szárazodáshoz vezethet.

 

Köszönjük a két vezető szerző rengeteg munkáját, és nagyon örülünk hogy kutatócsoportunk tagjai (aláhúzással jelölve) is részt vehettek ebben a természetvédelmi szempontból nagy jelentőségű vizsgálatban.

A közlemény citációja és elérhetősége:

Tölgyesi, C., Török, P., Hábenczyus, A.A., Bátori, Z., Valkó, O., Deák, B., Tóthmérész, B., Erdős, L., Kelemen, A. (2020): Underground deserts below fertility islands? – Woody species desiccate lower soil layers in sandy drylands. Ecography doi: 10.1111/ecog.04906

A cikk szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján (ide kattintva).

Összefoglaló

Woody plants in water-limited ecosystems affect their environment on multiple scales: locally, natural stands can create islands of fertility for herb layer communities compared to open habitats, but afforestation has been shown to negatively affect regional water balance and productivity. Despite these contrasting observations, no coherent multi-scale framework has been developed for the environmental effects of woody plants in water-limited ecosystems. To link local and regional effects of woody species in a spatially explicit model, we simultaneously measured site conditions (microclimate, nutrient availability and topsoil moisture) and conditions of regional relevance (deeper soil moisture), in forests with different canopy types (long, intermediate and short annual lifetime) and adjacent grasslands in sandy drylands. All types of forests ameliorated site conditions compared to adjacent grasslands, although natural stands did so more effectively than managed ones. At the same time, all forests desiccated deeper soil layers during the vegetation period, and the longer the canopy lifetime, the more severe the desiccation in summer and more delayed the recharge after the active period of the canopy. We conclude that the site-scale environmental amelioration brought about by woody species is bound to co-occur with the desiccation of deeper soil layers, leading to deficient ground water recharge. This means that the cost of creating islands of fertility for sensitive herb layer organisms is an inevitable negative impact on regional water balance. The canopy type or management intensity of the forests affects the magnitude but not the direction of these effects. The outlined framework of the effects of woody species should be considered for the conservation, restoration or profit-oriented use of forests as well as in forest-based carbon sequestration and soil erosion control projects in water-limited ecosystems.

Végül néhány életkép a terepmunkáról :)

Itt a tavasz - elkezdődött a terepszezon :)

Idén nagyon korán érkezett a tavasz, ezért már belevetettük magunkat a kora tavaszi magbank mintavételbe. A Kiskunsági Nemzeti Park különböző élőhelyein, buckásokban, buckaközi laposokon és vizes élőhelyeken végzünk magbank mintavételt március során. Következzen néhány hangulatkép a terepmunka szépségeiről. :)

Útban a mintaterületre, Kunpeszéren.

Az ürgék (Spermophilus citellus) idén nagyon korán keltek. Már Tihanyban és itt, Bugac-pusztán is láttuk őket.

Pirtói homokbuckás táj.

Előkészületek a magbank mintavételhez.

Életkép a mintafeldologzásról.

Fúrás Kunpeszéren. Itt még nem sejtettük, hogy ásás következik hamarosan.

Vizes élőhely Kunpeszéren.

 

Néha kicsit be kell piszkolni a kezünket.

A terepmunka szépségei I...

A terepmunka szépségei II...

A terepmunka szépségei III...

Új cikkünk a Holocén tűz-rendszerekről

A tüzek Holocén-beli dinamikájáról most jelent meg cikkünk a Biogeosciences c. folyóiratban. Az Angelica Feurdean vezette nemzetközi kutatócsoportban egy nagy lefedettségű paleoökológiai adatsor segítségével vizsgáltuk a tüzek előfordulása, és a tájhasználat, felszínborítási típus és klíma közötti összefüggéseket három ökorégióban (atlantikus, kontinentális, boreo-nemorális).

A közlemény citációja:

Feurdean, A., Vannière, B., Finsinger, W., Warren, D., Connor, S.C., Liakka, J., Panait, A., Andrič, M., Bobek, P., Carter, V.A., Davis, B., Diaconu, A.C., Dietze, E., Feeser, I., Florescu, G., Forrest, M., Gałka, M., Giesecke, T., Jahns, J., Jamrichová, E., Kajukało, K., Kaplan, J., Karpińska-Kołaczek, M., Kołaczek, P., Kuneš, P., Kupriyanov, D., Lamentowicz, M., Lemmen, C., Magyari, E.K., Marcisz, K., Marinova, E., Niamir, A., Novenko, E., Obremska, M., Pędziszewska, A., Pfeiffer, M., Poska, A., Rösch, M., Słowiński, M., Stančikaitė, M., Szal, M., Święta-Musznicka, J., Tanţău, I., Theuerkauf, M., Tonkov, S., Veski, S., Valkó, O., Vassiljev, J., Vincze, I., Wacnik, A., Werner, C., Wiethold, J., Hickler, T. (2020): Fire risk modulation by long-term dynamics in land cover and dominant forest type in Eastern and Central Europe. Biogeosciences 17: 1213-1230. doi: 10.5194/bg-2019-260

A cikk szabadon hozzáférhető, ide kattintva letölthető.

 

 

 

Abstract

 

Wildfire occurrence is influenced by climate, vegetation and human activities. A key challenge for understanding the risk of fires is quantifying the mediating effect of vegetation on fire regimes. Here, we explore the relative importance of Holocene land cover, land use, dominant functional forest type, and climate dynamics on biomass burning in temperate and boreo-nemoral regions of central and eastern Europe over the past 12 kyr. We used an extensive data set of Holocene pollen and sedimentary charcoal records, in combination with climate simulations and statistical modelling. Biomass burning was highest during the early Holocene and lowest during the mid-Holocene in all Three ecoregions (Atlantic, continental and boreo-nemoral) but was more spatially variable over the past 3–4 kyr. Although climate explained a significant variance in biomass burning during the early Holocene, tree cover was consistently the highest predictor of past biomass burning over the past 8 kyr. In temperate forests, biomass burning was high at 45% tree cover and decreased to a minimum at between 60% and 70% tree cover. In needleleaf-dominated forests, biomass burning was highest at 60 %–65%tree cover and steeply declined at > 65% tree cover. Biomass burning also increased when arable lands and grasslands reached 15 %–20 %, although this relationship was variable depending on land use practice via ignition sources, fuel type and quantities. Higher tree cover reduced the amount of solar radiation reaching the forest floor and could provide moister, more wind-protected microclimates underneath canopies, thereby decreasing fuel flammability. Tree cover at which biomass burning increased appears to be driven by warmer and drier summer conditions during the early Holocene and by increasing human influence on land cover during the late Holocene. We suggest that longterm fire hazard may be effectively reduced through land cover management, given that land cover has controlled fire regimes under the dynamic climates of the Holocene.