Kora tavasz a Hortobágyon - Daruszántások felmérése

A darvak (Grus grus) Észak-Európában költő, nagytestű vonuló madarak, vonulásuk során a Hortobágy egy nagyon fontos állomáshely. Az őszi daruvonulás egy különleges természeti látványosság (lásd például egy régebbi bejegyzésünket itt). Hála a természetvédelmi intézkedéseknek, a Hortobágyi Nemzeti Parkban átvonuló darvak száma egyre nő, 2019 őszén mintegy 160.000 példányt figyeltek meg. 

Az MTA-ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport kutatásaként és Borza Sándor PhD témájához kapcsolódva az idei évben indítottuk vizsgálatunkat. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen hatással van a darvak talajbolygatása a szikesek vegetációdinamikájára. Táplálkozás közben a darvak csőrükkel sokszor olyan mértékben felvágják a szikes gyepeket kisebb-nagyobb foltokban, hogy az már a szántásra emlékeztet. Ezért is hívják ezt az érdekes jelenséget daruszántásnak. Mi ezeknek az érdekes mikro-élőhelyeknek a növényzetét és vegetációdinamikáját szeretnénk megismerni a kutatásunk során.

Lentebb néhány képet válogattunk a március közepén felmért területekről és a kora tavaszi Hortobágyról.

Daruszántások Angyalházán - ameddig a szem ellát. Borza Sándor fotója.

Az egyik mintaterületünk madártávlatból. Borza Sándor fotója.

A daruszántás felmérése. Borza Sándor fotója.

Egy kevésbé felszántott mintaterület. Godó Laura fotója.

A tavaszi ködvirág (Erophila verna) a daruszántások egyik domináns faja. Godó Laura fotója.

Darutoll a daruszántáson :) Godó Laura fotója.

A daruszántásokon az egyévesek, a kétszikűek és a mohák tömegesek. Deák Balázs fotója.

Egyik mintaterületünk, háttérben a nagyiváni templom. Deák Balázs fotója.

A szikes tájakra jellemző mikrotopográfiai változatosság nagyon szépen kirajzolódik a kora tavaszi aszpektusban. Deák Balázs fotója.