Megjelent legújabb cikkünk a Journal of Arid Environments c. folyóiratban, amelyben egy nagyon érdekes életmódú sztyeppei rágcsáló, a bobak mormota (Marmota bobak) növényzetre gyakorolt hatásait vizsgáltuk.
A cikk citációja
Valkó, O., Tölgyesi, C., Kelemen, A., Bátori, Z., Gallé, R., Rádai, Z., Bragina, T.M., Bragin, Y. A., Deák, B. (2020): Steppe Marmot (Marmota bobak) as ecosystem engineer in arid steppes. Journal of Arid Environments doi: 10.1016/j.jaridenv.2020.104244 [IF2019: 1.830]
A cikk szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapjáról,
ide kattintva.
A sztyeppi mormota, vagy más néven bobak a mormotafélék családjának
legnagyobb termetű képviselője. Eurázsiai elterjedésű faj, alfajai
Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán sztyeppzónájában fordulnak elő. Ez a
sztyeppi rágcsáló kolóniákban él, és hasonlóan számos közeli és távoli
rokonához, várat épít magának. A "vár" alatt egy több méter mély
üregrendszer húzódik, ide húzódik vissza a család a hideg, meleg és a
ragadozók elől. A bobakvárak általában 0.5-0.8 m magas, néhány
négyzetméter átmérőjű építmények. A régi utazók és művészek figyelmét is
felkeltették, hiszen jellegzetes elemei a sztyeppei tájnak.
 |
| A bobakvárak meghatározó elemei a sztyeppe tájképének. |
 |
| Sztyeppi mormota (Marmota bobak). |
Jelen vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy különbözik-e a
mormotavárak növényzete a környező sztyeppék növényzetétől.
Mintaterületeink Kazahsztán északi részén, a Naurzum rezervátumban, Stipa lessingiana dominálta
árvalányhajas sztyeppeken helyezkedtek el - az oda vezető út már
önmagában olyan kalandos volt, hogy arról egy külön bejegyzésben
számolunk be.
 |
| Fűtenger - Stipa lessingiana dominálta sztyeppe a Naurzum rezervátumban. |
A következő képeken látható a két bobakvár típus, amit vizsgáltunk: a
kissé mélyebben fekvő, tavasszal esetenként vízállásos területeken
mintegy 60 cm magasságú halom található a járatrendszer fölött; míg a
magasabban fekvő területeken lapos várakat találhatunk. Ezeknek a
szigetszerű élőhelyeknek a növényzetét vetettük össze az intakt
sztyeppékével. A terepi felmérés mellett egy mini-reviewban
áttekintettük a sztyeppi mormoták ökológiájával kapcsolatos
szakirodalmat, hogy megértsük, milyen összefüggések lehetnek a mormoták
életmódja, a várépítés és a vár használata, valamint a várakon kialakult
növényzet szerkezete és fajösszetétele között.
 |
| Halommal rendelkező bobakvár. |
 |
| Sík bobakvár. |
 |
| Mindkét
vizsgált típusban jelenleg is laktak az állatok. A fő bejárat körül
erősen taposott felszín és sok bolha jelezte a lakók jelenlétét. |
Eredményeink alapján a várak és a sztyeppe növényzete jelentősen eltért
egymástól. A halommal rendelkező bobakvárakon kisebb volt a
talajnedvesség mint a sztyeppéken és a sík bobakvárakon, így ezek a
halmok voltak a táj legszárazabb élőhelyei. A szárazság és a rendszeres
taposás, és trágyázás miatt a halommal rendelkező várakon a
szárazságtűrő sztyeppi fűfaj, a nálunk is előforduló taréjos tarackbúza (
Agropyron cristatum), illetve számos ruderális gyomfaj volt jellemző. Érdekes módon,
Ronkin et al. (2009)
mormota-etetéses vizsgálatai alapján pont ezek a váron növekvő
növényfajok tekinthetők a mormoták kedvenc táplálékának! A mormoták
idejük legnagyobb részét a váron töltik, sokszor ott is táplálkoznak
(hogy a pusztai sasok közeledtére gyorsan a járatokba tudjanak
menekülni). Jelen eredményeink arra utalnak, hogy a rágcsálók a
taposássukkal, rágásukkal, ürülékükkel pont azt a típusú növényzetet
tartják fent, amit legszívesebben fogyasztanak - ez tulajdonképpen a
"kertészkedés" - metszés, trágyázás, talajelőkészítés - egy érdekes
analógiája. A folyamatos taposás, trágyázás és rágás miatt a mormoták
kertjei korábban zöldülnek és később sárgulnak, mint a környező sztyeppe
növényzete - ez nagyon fontos a nyári száraz időszakban, amikor a
rágcsálóknak elegendő zsírt kell felhalmozniuk a téli álom időszakára. A
mormota-kertek táji szinten is hozzájárulnak a kedvelt
táplálék-növények populációinak térbeli és időbeli fennmaradásához: a
várak "stepping stone"-okként fenntartják a populációrendszert, ami a
teljes mormota-kolónia számára előnyös.
 |
| Gyomos
folt - a mormoták számára azonban zöld oázis, ami a késő nyári
időszakban friss és zöld növényi táplálékkal látja el a telelni készülő
mormotákat. |
 |
| Pusztai sas (Aquila nipalensis)
- ő az egyik oka a bobakvárak létezésének :) A ragadozók elől a nyílt
sztyeppén a legjobb menekülési mód az üregrendszerben való elrejtőzés. |
A sík bobakvárakon a környező sztyeppékétől és a halommal rendelkező
várakétól teljesen eltérő növényzet alakult ki. A domináns fajok itt a
halofitonok voltak, például az
Anabasis salsa,
Kochia prostrata és
Petrosimonia fajok.
Ezek a fajok a környező évelő füvek által dominált sztyeppén nem
fordultak elő egyáltalán, a környező tájban csak a sík bobakvárak
biztosítottak számukra megfelelő nyílt élőhelyet; legközelebbi
állományaikat több tíz kilométerre találtuk. Feltehetően a mormoták a
talaj mélyebb rétegeiből felhozták ezen fajok magjait - járataik akár 3
méter mélyek is lehetnek, így régebbi vegetációtípusok magjait is a
felszínre hozhatják. Mivel ezen fajok igen stresszelt élőhelyeken élnek,
ahol csírázásukhoz szükséges kedvező feltételek esetlegesek és ritkák;
magjaik általában sokáig csíraképesek. Az irodalmi adatok alapján, rokon
mormota fajoknál kimutatták, hogy ásványi anyag szükségletüket a
mormoták sokszor a felszíni sókiválások nyalogatásával vagy sóakkumuláló
növények fogyasztásával fedezik. Így a sík várakon a mormoták
tevékenysége következtében kialakult mormota-kertek növényzete
feltehetően szintén kedvező a mormoták szempontjából.
 |
| Kontrasztos különbség a sík bobakvár halofiton fajokban gazdag növényzete és a sztyeppe fűtengere között. |
 |
| Halofiton növényzet a sík bobakváron. |
Vizsgálatunk eredményei alapján a sztyeppi mormoták fontos ökoszisztéma
mérnökök az eurázsiai sztyeppeken. Váraik külön kis élőhelyszigeteknek
tekinthetők, melyek jellegzetes növényzetét a mormoták tevékenysége
alakítja ki és tartja fenn. Jelenleg legújabb vizsgálatok (
Koshkina et al. 2019)
alapján mintegy 1.200.000 aktívan használt bobakvár van csak
Kazahsztánban. (Ezek egy része nem sztyeppi, hanem szántóföldi
környezetben fordul elő, ugyanis az elmúlt évtizedek tájhasználati
változásai jelentősen hatottak a mormotákra is. Azonban így is, több
százezer sztyeppi várról beszélünk!) A múltban jelentősen nagyobb volt a
faj elterjedési területe, így feltehetően az aktívan használt illetve a
különböző korú felhagyott várak jelentős számban fordultak elő a
sztyeppzónában. Ezek az élőhelyszigetek elképzelhető, hogy stepping
stone-okként szerepet játszhattak egyes növényfajok jelenlegi
elterjedési területének formálásában is. Persze ennek bizonyítására
további vizsgálatok szükségesek.
 |
| Érdekes
kitekintés - a kurgánok sok szempontból - méretük, alakjuk,
elterjedésük szempontjából - hasonlítanak a bobakvárakra. A képen egy
észak-kazahsztáni kurgán látható. A kazah kurgánok növényzetéről ebben a cikkben írtunk (Deák et al. 2017 Plant Ecology and Diversity). |
A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható.
Abstract
Burrow-dwelling rodents are often considered ecosystem engineer species
in arid environments. They create distinct habitat patches by building
burrows: they move large amounts of soil, mix soil layers and change
soil properties locally. Our aim was to explore the role of Steppe
Marmot as an ecosystem engineer in shaping the plant species composition
and diversity of steppes. First, we made a literature search to gather
information on the ecosystem engineering effect of the species. Second,
in a case study, we compared the vegetation of marmot burrows with the
surrounding intact steppes in North-Kazakhstan to identify differences
in species composition and plant functional groups. Vegetation of the
burrows was structurally and compositionally different from the intact
steppe vegetation. Burrows were characterised by lower total vegetation
cover, higher cover of annuals and lower cover of perennial grasses
compared to the intact steppe. We found an increased cover of ruderal
species on the burrows, but also several specialist species, such as Agropyron cristatum, Anabasis salsa, Kochia prostrata and Petrosimonia spp.
were confined to the burrow vegetation. Our results suggest that marmot
burrows increase the landscape-scale heterogeneity of the steppe
vegetation and could act as stepping stones for the dispersal of several
steppe-specialist species.
Búcsúzóul egy csapatkép a kazahsztáni expedíció tagjairól :)
 |
| Balról jobbra: Tölgyesi Csaba, Kelemen András, Deák Balázs, Valkó Orsolya, Gallé Róbert és Bátori Zoltán. |
 |
| Itt mindannyian a bobakokat figyeljük. |
