2023. május 24., szerda

A helynevek sokfélesége hozzájárulhat a természetes élőhelyek fennmaradásához: Új cikkünk a People and Nature-ben

Megjelent legújabb cikkünk a People and Nature c. folyóiratban, melyben a helynevek diverzitásának konzervációbiológiai jelentőségét elemeztük.

Valkó, O., & Bede, Á., Rádai, Z., Deák, B. (2023): ‘Sense of place’ and conservation: Toponym diversity helps to maintain vegetation naturalness. People and Nature https://doi.org/10.1002/pan3.10476 [IF2021: 7.500]

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról ide kattintva.

A névadás egy hely felismerésének és azonosításának alapvető módja. A helynevek (toponímák) a kulturális örökségünk fontos részét képezik, és tükrözik egy hely kulturális jelentőségét. Keveset tudunk arról, hogy a toponímák sokfélesége (azaz egy adott helynek hány neve van) befolyásolja-e az ember és a természet közötti kapcsolatokat, valamint az emberek döntését a táj bizonyos részeinek használatáról. E kérdés vizsgálatára a társadalomtudományok és az ökológia megközelítéseit kombináltuk egy átfogó multidiszciplináris kutatás során.

A vizsgált tájképi elemek természetesen a kunhalmok voltak. Ezek a több ezer éves temetkezési halmok gyakran a gyepvegetáció utolsó maradványait őrzik, és biztonságos menedéket nyújtanak a gyepekre specializálódott növény- és állatfajoknak Eurázsia intenzíven használt mezőgazdasági tájain. A vizsgálat alapját Bede Ádám a teljes Körös-Maros-közére kiterjedő átfogó halomfelmérése adta: egy átfogó adatbázist állított össze az 5150 km2 nagyságú vizsgált régió halmairól, és különböző írott források felhasználásával összegyűjtötte a halmok 18. század óta feljegyzett  összes toponimáját. Emellett terepi felmérés keretében felkereste az összes halmot, és értékelte a növényzet természetességi fokát, amely a kedvezőtől (magas természetvédelmi értékű gyepekkel borított) a leromlott (degradált, nem termesztett növényzettel borított), átalakított állapotú (felszántott), illetve elpusztult (megsemmisült) halmokig terjedt.

Azt találtuk, hogy a térségben tapasztalható intenzív tájátalakítás ellenére és a topográfiai tényezőktől (pl. a halom magassága, a legközelebbi településtől való távolság) függetlenül a több névvel rendelkező halmokon jobb természetességi állapotú növényzet maradt fent.  Ez az eredmény különösen érdekes, mivel a vizsgált intenzíven használt mezőgazdasági tájban a halmok kulturális elismertsége az elmúlt évszázadokban jelentősen erodálódott, ám hatása még mindig érzékelhető. Eredményünk rávilágít a kulturális diverzitás és a biológiai sokféleség közötti kapcsolatok megismerésének jelentőségére.

A legtöbb - szám szerint húsz - helynévvel a mindszenti Ludas-halom büszkélkedhet (Bede Ádám fotója)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése