Kulturális értékek szerepe a kunhalmok természeti értékeinek megőrzésében - új cikkünk a Human Ecology-ban

A napokban a Human Ecology c. folyóiratban megjelent cikkünkben magyarországi, szerbiai és romániai halmok vizsgálata során az volt a célunk, hogy részletesen feltérképezzük a halmokhoz kapcsolódó kulturális értéket, az elmúlt 280 év adatai alapján modellezzük a halmokon és a halmok környezetében végbement tájhasználati változásokat és rámutassunk a halmokhoz kapcsolódó természeti értékekre. A kutatás eredményei segítségével igyekeztünk rámutatni azokra a kulturális értékekhez kötődő tényezőkre, amelyek támogathatják vagy éppen veszélyeztethetik a kurgánokon található gyepeket.

A cikk hivatkozása

Deák, B., Bede, Á., Süveges, K., Dózsai, J., Ormsby, A.A., Dixon, A., Valkó, O. (2024): Synergies and trade-offs between cultural and natural values of sacred sites – A case study of ancient burial mounds in Central Europe. Human Ecology https://doi.org/10.1007/s10745-024-00515-3

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

A kunhalmok, kurgánok kiemelkedő kulturális és spirituális értéket képviselnek az eurázsiai sztyeppéken. Amellett, hogy fontos elemei történelmi, kulturális örökségünknek, számos esetben a természeti örökségünk megőrzésében is nagy szerepet töltenek be: az ember által átformált tájakban sok esetben élőhelyszigetként menedéket nyújtanak a gyepi közösségek fajainak.

Humka Kalvarija (Kálvária-halom, Kanjiža; Szerbia).

A kutatásunk tanulsága szerint, annak ellenére, hogy a halmokat építő kultúrák már évezredekkel ezelőtt letűntek, a halmok napjainkban is fontos szerepet töltenek be a helyi közösségek kulturális és spirituális életében. Ennek megfelelően számos mai napig gondozott temető és vallási épület fordul elő a halmokon. Ez a társadalmi elismertség a múltban és a jelenben is hozzájárul a halmok megőrzéséhez, azáltal, hogy a halmokon kisebb eséllyel fordulnak elő azok – az elsősorban mezőgazdasági műveléshez és infrastrukturális fejlesztéshez köthető – földhasználati változások, amelyek egyébként jellemzőek a vizsgált tájakra. Ezt támasztja alá az a megfigyelésünk, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt három évszázadban jelentős tájátalakítások történtek a halmok körül, és sok gyepterületet mezőgazdasági vagy városi területté alakítottak át, a kurgánokon található gyepek gyakran érintetlenek maradtak. Ez valószínűleg a kurgánokhoz kötődő kulturális értékeknek köszönhető, aminek köszönhetően a földhasználók tudatosan döntöttek úgy, hogy kulturális örökségük részeként megvédik ezeket a helyeket. Hasonló jelenség figyelhető meg a világ más „szent helyein” is, mint például az indiai szent ligetekben vagy az olaszországi kolostorok körüli területeken. A vizsgálataink megerősítették, hogy a kurgánok a biológiai sokféleség szempontjából is értékesek, mivel menedékhelyként szolgálnak a környező tájakban az elmúlt évszázadok során veszélyeztetetté vált gyepi fajok számára. A vizsgált halmok viszonylag zavartalan állapota hozzájárult ahhoz, hogy rajtuk egy értékes gyepi vegetáció maradjon fenn.

A nagyiratosi Temető-halom (Iratoșu, Románia).

A kulturális értékek jelenléte a halmokon egyes esetekben azonban nem egyértelműen pozitív. Az újonnan létesített vallási és kulturális építmények, valamint a meglévő infrastruktúra „modernizálása” jelentős bolygatással járhatnak és csökkenthetik a természetes gyepek területét a halmokon. Emiatt ilyen esetekben különös körültekintéssel kell eljárni. A kulturális értékekhez kötődő nem őshonos és/vagy invazív fajok betelepítése (például akác, vagy orgonabokrok telepítése) pedig veszélyeztetheti a meglévő biológiai sokféleséget.

Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy ha a helyi közösségek meg és felismerik a kurgánok kulturális értékeit, az jelentős mértékben hozzájárulhat a természeti értékek megőrzéséhez is. Ez az önkéntes „alulról szerveződő megközelítés”, amelyet a történelmi és kulturális örökség iránti tisztelet vezérel, sok esetben hatékonyabb lehet, mint a hivatalos védelmi intézkedések. Eredményeink rávilágítanak a kurgánokhoz kapcsolódó hagyományos kulturális szokások, hagyományok megőrzésének fontosságára, mivel ezáltal köthető össze a halmokon a kulturális és természeti értékek megőrzése. Ezen kapcsolat mélyebb megértése jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy megőrizhessük ezeket az évezredes tájelemeket.

Humka Kalvarija (Kálvária-halom, Kanjiža; Szerbia).

A cikk összefoglalója alább olvasható.

Abstract

In the Eurasian steppes, ancient burial mounds called ‘kurgans’ are among the most widespread manmade structures. These sacred sites hold cultural values and often provide safe havens for grassland-related plant species. We established links between kurgans' cultural and natural values through a comprehensive multi-layered evaluation of human and landscape history, cultural attributes, and botanical composition on selected mounds in Hungary, Romania, and Serbia. We evaluated factors that can support or endanger the grasslands on kurgans and assessed whether there are synergies or trade-offs between the presence of cultural and natural values. We found that kurgans act as cultural hotspots in transformed landscapes, and we found the following evidence for the synergies between cultural and natural values: i) Extensive land use and management connected to the cultural functions could considerably contribute to the preservation of grassland specialist plants on the mounds. ii) Over the past three centuries, most grasslands we studied were converted to cropland, but the cultural importance of the kurgans could hinder their destruction through ploughing or construction works. However, we also found that built cultural objects decreased the grassland cover area and supported the establishment and spread of several weedy and invasive species. Consequently, to preserve the valuable biocultural systems, it is essential to focus efforts on the maintenance of the already existing traditional cultural functions and not the establishment of new objects.

Gyeprekonstrukció egykori gátak és csatornák helyén - megjelent új cikkünk a BMC Ecology and Evolution-ben

Legújabb cikkünkben a feltalaj eltávolítással és áthordással végzett gyeprekonstrukció sikerességét elemeztük. A közlemény nemrég jelent meg a BMC Ecology and Evolution c. folyóiratban.

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

A közlemény hivatkozása:

Valkó, O. & Kelemen, A., Kiss, O., Bátori, Z., Kiss, R., Deák, B. (2024): Grassland restoration on linear landscape elements – comparing the effects of topsoil removal and topsoil transfer. BMC Ecology and Evolution 24: 112. https://doi.org/10.1186/s12862-024-02299-y 

Vizsgálatunkban a szikes gyepek helyreállításának két ritkán alkalmazott módszerét hasonlítottuk össze. Egykori vonalas tájsebek eltávolítását követően két módszert alkalmaztak a Kiskunsági Nemzeti Park déli részén: az egykori gátak feltalaját eltávolították és az egykori csatorna szakaszokra vitték át. A vizsgálatban az egykori pozitív és negatív felszínformák elmunkálása utáni vegetációfejlődést vizsgáltuk. A feltalaj eltávolítás gyors és sikeres módszernek bizonyult, a kialakult nyílt felszínen számos specialista halofiton faj, és a szikes élőhelyek egyéb jellemző fajai telepedtek meg. A feltalajjal feltöltött csatorna nyomvonalon kevesebb célfaj és több gyom telepedett meg. Mivel a vizsgált módszereket viszonylag ritkán alkalmazták eddig Magyarországon, eredményeink segíthetik a későbbi ilyen beavatkozások tervezését és kivitelezését.

A képen láthatjuk a kiindulási állapotot (2015-ben): a pozitív felszínformákat (gátak) és a negatív felszínformákat (csatornák); ezeket a tájsebeket 2019-ben szüntették meg. Az alsó sorban pedig a  regenerálódó növényzetet láthatjuk a feltalaj eltávolítás és ráhordás utáni 2. év nyarának végén.

A cikk összefoglalója alább olvasható.

Abstract

Artificial linear landscape elements, including roads, pipelines, and drainage channels, are main sources of global habitat fragmentation. Restoration of natural habitats on unused linear landscape elements can increase habitat quality and connectivity without interfering with agricultural or industrial development. Despite that topsoil removal and transfer are widely applied methods in restoration projects, up to our knowledge these were previously not compared in the same study system. To address this knowledge gap, we compared spontaneous vegetation recovery after the elimination of positive (embankments) and negative landscape scars (drainage channels) in lowland alkaline landscapes in South Hungary. The novelty of our study is that we compared the fine-scale and landscape-scale results of both methods. At the fine scale, we monitored the spontaneous vegetation development on the created open surfaces in the first, second and fourth year after restoration in 160 permanent plots per year. For characterizing the habitat changes on the landscape scale, we prepared habitat maps and assigned naturalness scores to each patch before and after the restoration activities. Both restoration methods resulted in a rapid vegetation recovery at the fine scale, progressing toward the reference state. In the topsoil removal treatment, a large part of the soil seed bank was removed; therefore, the colonization of the bare surface was a slower process. Seeds of halophytes, including the endemic and protected Suaeda pannonica, were probably present in the deeper soil layers, and these species became established in the restored surfaces, despite being absent in the surrounding vegetation. For restoring vegetation cover, topsoil transfer was a more rapid option; however, vegetation closure and competition by generalist species and weeds hampered the establishment of target species. The removal of the landscape scars by both methods made the sites accessible for grazing. At the landscape scale, the two methods had different effects: there was a slight increase in the habitat naturalness in the topsoil removal site, and a slight decrease in the topsoil transfer site because of weed encroachment. Spreading an upper layer of nutrient-poor soil with low amounts of weed seeds, direct propagule transfer, and targeted grazing regimes could enhance restoration success.

Új összefoglaló cikkünk a városi gyepek restaurációjáról a Journal of Environmental Management-ben

Megjelent legújabb cikkünk, egy összefoglaló közlemény a városi gyepek restaurációjáról a Journal of Environmental Management c. folyóiratban. A cikk egy szuper kooperáció eredménye: társzerzőink Valentin Klaus (ETH Zürich) és Leonie Fisher (University of Stuttgart) voltak.

A közlemény szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

A közlemény hivatkozása

*Fekete, Réka, *Valkó, Orsolya, Fischer, Leonie, **Deák, Balázs **Klaus, Valentin (2024): Ecological restoration and biodiversity-friendly management of urban grasslands – a global review on the current state of knowledge. Journal of Environmental Management 368: 122220.

 *, **: megosztott első- és utolsó szerzők.

A városi gyepek, mint a parkok, rétek, üres telkek és más zöldterületek gyepjei, döntő szerepet játszanak a városok biológiai sokféleségének növelésében. Az urbanizáció felgyorsulásával azonban ezeket a zöldterületeket egyre inkább veszélyeztetik olyan tényezők, mint az élőhelyek pusztulása, a környezetszennyezés és az emberi zavarás különböző formái. Frissen megjelent áttekintő tanulmányunkban a városi gyepterületek helyreállításának és kezelésének legjobb stratégiáit vizsgáltuk, a világ különböző pontjairól publikált esettanulmányokból levont tanulságokra összpontosítva.

A review eredményei számokban - az áttekintett tanulmányok helyszínei, a vizsgált a városok népessége, az élőhelyek típusai, a vizsgált taxonok és a főbb beavatkozások.

Az áttekintett tanulmányok alapján elmondható, hogy a városi gyepterületek helyreállítására irányuló erőfeszítések jelentősen növelhetik a biológiai sokféleséget, de az eredmények olyan tényezőktől függően változnak, mint például a talaj előkészítésére használt módszerek, a restaurációhoz használt növényfajok és az egyes területek specifikus élőhelyi jellemzői. A restauráció sikerét leginkább a változatos élőhelyekezelés, a kaszálás gyakoriságának csökkentése és a vegyszerek használatának elkerülése növelte, amelyek mind kedvezőbb környezetet teremtettek a fajok széles köre számára.

A review cikkünk egyik legfontosabb ajánlása az egymással összekapcsolt zöldterületek hálózatának létrehozása a városokban. Ez magában foglalja a parkok, üres telkek és egyéb zöldterületek kisebb foltjai közötti összeköttetés javítását, amelyek „ugródeszkaként” szolgálnak a vadon élő állatok számára. A spontán növényzet fenntartása a használaton kívüli területeken, például az üres telkeken, értékes élőhelyet biztosíthat különböző gerinctelen fajok számára, amelyek nélkülözhetetlenek az ökoszisztéma szolgáltatások biztosítása szempontjából. Emellett a talaj állapotának felmérése a helyreállítási projektek megkezdése előtt kulcsfontosságú, mivel a meglévő talaj magbankja és tápanyagszintje jelentősen befolyásolhatja a helyreállítás sikerét.

Az áttekintett tanulmányok alapján fontos lenne a városi gyepterületeken a biológiai sokféleséget előnyben részesítő, alacsony intenzitású gazdálkodási gyakorlatok irányába elmozdulni. Például a kaszálás gyakoriságának csökkentése, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek használatának megszüntetése jelentősen javíthatja a biológiai sokféleséget, miközben a fenntartási költségeket is csökkenti. Az őshonos, szárazságtűrő, kevés öntözést igénylő fajok használata szintén költséghatékony stratégia, különösen a városok éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásai miatt.

Ugyanakkor számos olyan tudáshiányt is azonosítottunk, amelyekkel a jövőbeli kutatásoknak foglalkozniuk kell. Például több tanulmányra van szükség ahhoz, hogy megértsük a városi gyepterületek helyreállításának nagyléptékű hatásait, például azt, hogy ezek az erőfeszítések hogyan hatnak egész városokra vagy régiókra. Emellett a világ bizonyos részein, különösen a globális déli országokban, valamint a különböző méretű városokban (különösen a kisvárosokban és a metropoliszokban) hiányoznak az ilyen irányú kutatások. Annak megértése, hogy a különböző helyi tényezők milyen kölcsönhatásban befolyásolják a helyreállítás eredményeit, alapvető fontosságú a városi gyepek kezelésével és helyreállításával kapcsolatos szélesebb körben alkalmazható irányelvek kidolgozásához.

Ez a fényképgyűjtemény azt mutatja be, hogy milyen változatosak lehetnek a városi gyepek: A) kerti rét (Zürich, Svájc), B) üres telek (Detmold, Németország), C) útszegély (Zürich, Svájc), D) magasfüvű rét egy városi parkban (Gödöllő, Magyarország), E) konténerekben elhelyezett mini rétek (Weesen, Svájc) és F) útszéli gyepsáv (Zürich, Svájc).

A cikk összefoglalója alább olvasható:

In the face of the global biodiversity decline, ecological restoration measures to actively enhance urban biodiversity and options for biodiversity-friendly greenspace management are high on the agenda of many governments and city administrations. This review aims to summarize and advance the current knowledge on urban grassland restoration by synthesizing research findings on restoration approaches and biodiversity-friendly management measures globally. Indeed, we found restoration approaches to be generally effective in increasing biodiversity; yet, there were variations in the outcomes due to the difference in soil disturbance methods, management regimes, the set of species introduced to a site, and the specific local setting. Based on the reviewed studies, we formulated recommendations for maximizing restoration success of urban grasslands through: i) creating a network of heterogeneous urban greenspaces and enhancing connectivity between them; ii) maintaining the spontaneous vegetation in vacant lots and wasteland sites that can provide habitats for various invertebrate species; iii) evaluating actual soil conditions, soil seed bank, and seed rain before restoration efforts take place since these seed sources could considerably affect the restoration outcomes, iv) preserving nutrient-poor conditions in urban greenspaces instead of introducing nutrient-rich topsoil; v) shifting to less intensive, biodiversity-friendly management in urban greenspaces by reducing mowing frequency and avoiding the use of chemicals; and vi) utilizing native dry grassland species for climate adaptation without irrigation. We further identified knowledge gaps regarding i) city-scale and regional-scale effects of restoration, ii) effects of interventions on multiple taxa and multiple ecosystem services, iii) restoration in small versus mega-cities, and iv) in the global south. These gaps should be addressed in future studies for making general guidelines for urban grassland restoration broadly applicable.