Gyöngybagoly általi magterjesztés - megjelent legújabb cikkünk a Global Ecology and Conservation-ben

Nemrég jelent meg Godó Laura és Borza Sándor megosztott elsőszerzőségével legújabb cikkünk egy érdekes magterjedési módról a Global Ecology and Conservation c. folyóiratban.

Godó, L. & Borza, S., Valkó, O., Rádai, Z., Deák, B. (2023): Owl-mediated diploendozoochorous seed dispersal increases dispersal distance and supports seedling establishment. Global Ecology and Conservation 45: e02519. https://doi.org/10.1016/j.gecco.2023.e02519  [IF2021: 3.969] 

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

Egy nagyon érdekes többszintű diszperziós rendszert vizsgáltunk: gyöngybagoly (Tyto alba) köpeteket elemeztünk, és arra voltunk kíváncsiak, milyen magokat képes ez az éjszakai ragadozómadár terjeszteni azáltal, hogy a magokat közvetlenül elfogyasztó rágcsálókkal táplálkozik. Emellett vizsgáltuk azt is, hogy a bagolyköpetek milyen hatással vannak a csíranövények megtelepedési sikerére.

Legfőbb eredményeinket az alábbi grafikus absztrakt foglalja össze:

A cikk összefoglalója alább olvasható.

Seed dispersal is an essential process contributing to the maintenance of plant populations. Zoochory is a widespread way of plant dispersal in every terrestrial ecosystem that can ensure the long-distance dispersal of seeds. Secondary seed dispersal (SSD) by far-ranging raptors is a special type of zoochory, which might have a role in colonizing new habitats. We used the barn owl (Tyto alba) as model species to test the effectivity and seasonality of SSD in open semi-natural landscapes. We collected 582 pellets from six sites in East-Hungary throughout one year. We identified prey items in the pellets and determined the viable seed content of the pellets by germination experiments. We found that herbivorous Microtus arvalis L. was the most abundant prey item through which most of the seeds spread. Owls dispersed the seeds of generalist and disturbancetolerant plants, indicating the habitat type where small mammals occur abundantly. In another experiment we tested the effect of the pellet material on the seedling survival and found that prey remains enhanced establishment of seedlings. Our study suggests that SSD by barn owl is occasional but important event in long-distance seed dispersal. Since the studied owl species uses several habitat types and has larger mobility than the rodents, the revealed dispersal mechanism can considerably increase seed dispersal distance and seed exchange between habitat types.

A helynevek sokfélesége hozzájárulhat a természetes élőhelyek fennmaradásához: Új cikkünk a People and Nature-ben

Megjelent legújabb cikkünk a People and Nature c. folyóiratban, melyben a helynevek diverzitásának konzervációbiológiai jelentőségét elemeztük.

Valkó, O., & Bede, Á., Rádai, Z., Deák, B. (2023): ‘Sense of place’ and conservation: Toponym diversity helps to maintain vegetation naturalness. People and Nature https://doi.org/10.1002/pan3.10476 [IF2021: 7.500]

A cikk szabadon hozzáférhető és letölthető a folyóirat honlapjáról ide kattintva.

A névadás egy hely felismerésének és azonosításának alapvető módja. A helynevek (toponímák) a kulturális örökségünk fontos részét képezik, és tükrözik egy hely kulturális jelentőségét. Keveset tudunk arról, hogy a toponímák sokfélesége (azaz egy adott helynek hány neve van) befolyásolja-e az ember és a természet közötti kapcsolatokat, valamint az emberek döntését a táj bizonyos részeinek használatáról. E kérdés vizsgálatára a társadalomtudományok és az ökológia megközelítéseit kombináltuk egy átfogó multidiszciplináris kutatás során.

A vizsgált tájképi elemek természetesen a kunhalmok voltak. Ezek a több ezer éves temetkezési halmok gyakran a gyepvegetáció utolsó maradványait őrzik, és biztonságos menedéket nyújtanak a gyepekre specializálódott növény- és állatfajoknak Eurázsia intenzíven használt mezőgazdasági tájain. A vizsgálat alapját Bede Ádám a teljes Körös-Maros-közére kiterjedő átfogó halomfelmérése adta: egy átfogó adatbázist állított össze az 5150 km2 nagyságú vizsgált régió halmairól, és különböző írott források felhasználásával összegyűjtötte a halmok 18. század óta feljegyzett  összes toponimáját. Emellett terepi felmérés keretében felkereste az összes halmot, és értékelte a növényzet természetességi fokát, amely a kedvezőtől (magas természetvédelmi értékű gyepekkel borított) a leromlott (degradált, nem termesztett növényzettel borított), átalakított állapotú (felszántott), illetve elpusztult (megsemmisült) halmokig terjedt.

Azt találtuk, hogy a térségben tapasztalható intenzív tájátalakítás ellenére és a topográfiai tényezőktől (pl. a halom magassága, a legközelebbi településtől való távolság) függetlenül a több névvel rendelkező halmokon jobb természetességi állapotú növényzet maradt fent.  Ez az eredmény különösen érdekes, mivel a vizsgált intenzíven használt mezőgazdasági tájban a halmok kulturális elismertsége az elmúlt évszázadokban jelentősen erodálódott, ám hatása még mindig érzékelhető. Eredményünk rávilágít a kulturális diverzitás és a biológiai sokféleség közötti kapcsolatok megismerésének jelentőségére.

A legtöbb - szám szerint húsz - helynévvel a mindszenti Ludas-halom büszkélkedhet (Bede Ádám fotója)

Kert a Köbön Újra - május 13-án az inváziós fajok voltak a középpontban

Május 13-án rendezte meg az Ökológiai Kutatóközpont az idei év első Kert a Köbön rendezvényét, amin természetesen a kutatócsoportunk is aktívan részt vett. 

A rendezvény az Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatásaihoz kapcsolódott, ezeknek a kutatásoknak a jelentőségét és eredményeit mutatta be tudományos ismeretterjesztő formában. Az Invázióbiológiai Divízió honlapján az érdeklődők betekintést kaphatnak az itt folyó kutatásokról, a divízió küldetéséről és feladatairól. A honlap ide kattintva érhető el.

Interaktív tudomány-népszerűsítő bemutatók, érdekes beszélgetés és egy remek koncert volt a program. 

Szokás szerint nagy élmény volt a részvétel :)

 

Konferencia szervezés: Megnyitottuk a regisztrációt a 18th Eurasian Grassland Conference-re

Az idei évben a kutatócsoportunkat érte a megtiszteltetés, hogy megszervezzük az Eurasian Grassland Conference nemzetközi konferenciasorozat 18. eseményét.

A konferencia regisztrációs felületét megnyitottuk, itt érhető el:

https://www.egc2023.hu/.

A négy napos konferenciára 2023. szeptember 25-28. között kerül sor Szarvason, melyet egy opcionális három napos kiskunsági konferencia kirándulás követ (2023. szeptember 29. - október 1.).

Fontos határidők:

IAVS utazási támogatás benyújtási határideje: 2023. május 31.
Regisztráció határideje: 2023. június 30.
Absztrakt benyújtás határideje: 2023. június 30.
A konferencia programjával kapcsolatban részletes információk találhatóak a honlapon (https://www.egc2023.hu/).

A konferencia főszervezői Deák Balázs, Valkó Orsolya, Kelemen András és kutatócsoportunk tagjai (Ökológiai Kutatóközpont) és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. A konferenciának a Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi látogatóközpontja, a Körösvölgyi Állatpark biztosít helyszínt.

Kérdésekkel kapcsolatban az organizers.egc2023@gmail.com emailcímen tudunk felvilágosítást nyújtani.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kutatócsoportunk tagjaival februárban egy csoport kirándulással is összekötöttük a konferencia szervezés munkálatait Szarvason.

Az emberi tényező szerepe az állatelütésekben: Új cikkünk a Journal of Environmental Management-ben

Megjelent Borza Sándor és Godó Laura megosztott elsőszerzőségével legújabb cikkünk a Journal of Environmental Management-ben. 

Borza, S. & Godó, L., Valkó, O., Végvári, Z., Deák B. (2023): Better safe than sorry – Understanding the attitude and habits of drivers can help mitigating animal-vehicle collisions. Journal of Environmental Management 339: 117917. https://doi.org/10.1016/j.jenvman.2023.117917 [IF2021: 8.910]

A cikk szabadon elérhető és ingyenesen letölthető a folyóirat honlapjáról (ide kattintva).

Az utak egyik legfontosabb ökológiai hatása, hogy a természetes élőhelyeket feldarabolják és emiatt a természetes élőhelyek állatvilága számára jelentős veszélyt jelent a gépjárművekkel való ütközés. Kutatásunk célja az volt, hogy egy nagy mintaszámú kérdőíves felméréssel megismerjük az állatelütések hátterében húzódó emberi tényezőket. A kérdőívet összesen 2123-an töltötték ki, ami világviszonylatban is egy kiemelkedő szám. Eredményeink szerint a sofőrök majdnem felének volt legalább egy ütközése valamilyen állattal. Az alábbi grafikus absztrakt összefoglalja a cikk fő üzenetét.

Az ábra megmutatja, hogy a válaszadók az egyes állatcsoportokból mennyit ütöttek el életük során. Az egyes színek jelentése: zöld – nem ütött el; szürke – nem emlékszik, hogy ütött-e el; sárga – egyszer ütött el; piros – többször ütött el. Látszik, hogy a hüllők-kétéltűek és a kisméretű emlősök esetén jelentős a szürke terület aránya, vagyis sokan nem emlékeztek, vagy nem voltak biztosak benne, hogy ütöttek-e el állatot az adott kategóriában. Ennek oka, hogy a két csoport tagjai kis méretűek, a talajszinten közlekednek, gyakran éjszaka mozognak, akár esős időben. Ezek mind megnehezítik az észlelhetőséget. Továbbá, mivel nem jelentenek komoly közlekedésbiztonsági kockázatot, se a járműben nem okoznak kárt, elütésük úgymond feledhetőbbé válik, szemben például egy hangosan a szélvédőnek csapódó énekesmadárral vagy egy háziállattal, amelyre az érzelmi kötődés miatt jobban emlékezhetünk, ha elgázoljuk.

Azt találtuk, hogy életük során nagyobb eséllyel ütköznek állattal a férfi sofőrök, azok, akik éves szinten nagy távolságot tesznek meg, legtöbbet másodrendű utakat használnak és nagy méretű gépjárművet, pl. buszt vagy kamiont vezetnek. Korábbi vizsgálatok szerint a férfiak és nők számos szempontból is nagyon különbözően vezetnek és állnak hozzá a szabályokhoz, korlátozásokhoz, amely kihat a balesetek, így az állat-gépjármű ütközések számára is. Sajnos kijelenthető, hogy aki nagyon sokat utazik, az előbb utóbb el fog ütni valamilyen állatot. Az úttípusok kapcsán, míg az elsőrendű utakat legtöbb helyen kerítés védi és vadátjárók is átívelik, addig a másodrendű utaknál ez nem jellemző. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kerítés sem nyújt 100%-os védelmet, ellenben hamis biztonságérzetet kelthet az emberekben. Még a kerítéssel védett szakaszokon is mindig számolni kell az útra tévedő állatokkal! A nagy méretű gépjárművek azon túl, hogy nagyobb ütközési felülettel rendelkeznek, sokkal kevésbé manőverezhetőek biztonságosan, hogy elkerüljünk egy ütközést. E két tényező együtt jelentősen növeli egy állat elgázolásának valószínűségét.

A sofőrök hozzáállását a természetvédelem fontosságához és a közlekedésbiztonsághoz az állat-gépjármű ütközések kapcsán jelentősen befolyásolta, hogy ütöttek-e el már életükben valamit. Eredményeink szerint az elütött állatok látványa érzékenyítette az embereket, fontosnak érezték, hogy csökkenjen az elütések száma. Nagyon sokan, szám szerint 797 sofőr írt listát saját szavaival azokról a dolgokról, amiket hasznosnak gondol az ütközések megelőzésében. A legtöbben a fizikai védelmet nyújtó védelmi berendezések létesítését javasolták (kerítések és vadátjárók).

Praktikus tanácsként – persze ezzel lehet nem mondunk újat – ha már lehetetlen az ütközést elkerülni, a legbiztonságosabb fékezni és egyenesen tartani a gépjárművet, ahelyett, hogy elkapnánk a kormányt. Sajnos a természetes elkerülő mechanizmus miatt ezt nehéz kivitelezni, de nem lehetetlen és nagyon sokat számít, hogy épségben megússzuk az esetet.

Zólyomi Bálintné Barna Piroska Díj idei díjazottjai

Március 14-én adták át a magyar terepi vegetációökológiai kutatóinak rangos elismerését, a Zólyomi Bálintné Barna Piroska díjat a Magyar Tudományos Akadémián. Az idei év díjazottjai: Deák Balázs, Takács Attila és Tölgyesi Csaba. Mindhármuknak szívből gratulálunk!

A díjazottak: Takács Attila, Deák Balázs, Tölgyesi Csaba

Beporzó-barát városok – a beporzó rovarok támogatásának lehetőségei települési környezetben

Megjelent Kovács-Hostyánszki Anikó szerkesztésében egy tudományos ismeretterjesztő kiadványunk Beporzó-barát városok – a beporzó rovarok támogatásának lehetőségei települési környezetben címmel. A kiadvány szerzői: Kovács-Hostyánszki Anikó, Aszalós Réka, Batáry Péter, Deák Balázs, Máté András, Halassy Melinda, Török Edina, Török Katalin és Valkó Orsolya. A kiadvány a települési környezetben kínálkozó lehetőségeket veszi számba, melyek a beporzók védelmét, a beporzás fenntartását segíthetik.

A kiadvány elektronikus verziója szabadon hozzáférhető és letölthető, az Ökológiai Kutatóközpont honlapjáról, ahol bővebben is lehet olvasni a kiadványról, ide kattintva.