Szikes gyepek magbankja

A talajban eltemetett, de még csíraképességüket őrző magvak alkotják a természetes magbankot. Ez a szabad szemmel nem látható, rejtett biodiverzitás kiemelt figyelmet érdemel, hiszen lehetővé teszi a magok csírázását és megtelepedését akár több évvel, vagy évtizeddel a magok elszóródását követően. Ennek ellenére számos a megválaszolatlan kérdés a talaj magbank mennyiségével és összetételével kapcsolatban.

A magbank vizsgálata különösen érdekes olyan élőhelyeken, ahol a szélsőséges termőhelyi körülmények sokáig nem teszik lehetővé a magok csírázását. Ilyenek például az időszakosan kiszáradó vagy éppen erősen sós talajú élőhelyek. Ilyen körülmények között a talajban hosszú távon életképes magvak fontos szerephez juthatnak: egy hosszabb kedvezőtlen időszak után is ki tudnak csírázni. A talaj magbankkal kapcsolatos legnagyobb rekordokat sós talajú élőhelyeken mutatták ki. A rekorder fajok egyike a Spergularia marina nevű budavirág faj, amelynek észak-amerikai sós mocsarakban 350.000 és 1.000.000 mag/m2 sűrűségű magbankját találták (Ungar 1991). Emellett ismeretes, hogy a hazai szikeseken igen gyakori libatopfélék (Chenopodiaceae) és disznóparéj-félék (Amaranthaceae) magjai igen hosszú ideig megőrzik életképességüket. Mindezek alapján a szikesek magbankjának vizsgálata számos érdekességet tartogat magában.

A 2017. decemberében induló Magbank és fajkészlet-szerveződés szerepe a gyepi biodiverzitás fenntartásában című pályázatunkban (NKFI KH 126476) ezen különleges élőhelyek vegetációjának és magbankjának kapcsolatát vizsgáljuk. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a szikesekre jellemző speciális környezeti tényezők (talaj só- és víztartalma és a mikro-topográfia, Deák et al. 2014) hogyan befolyásolják a fajkészlet szerveződést.

A pályázatot az Environmental factors driving vegetation and seed bank diversity in alkali grasslands című, Agriculture, Ecosystems and Environment c. folyóiratban megjelent cikkel (Valkó et al. 2014) nyertem el. A pályázati konstrukció az adott tudományterületen legtöbbet idézett, jelentős nemzetközi hatású folyóiratcikkek szerzőinek kutatómunkáját támogatja. A Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékéről két kollégánk, Tóthmérész Béla és Simon Edina szintén elnyert KH típusú pályázatot, amihez ezúton is gratulálunk!

MTBK Konferencia

A múlt héten Egerben tartották meg az immár tizenegyedik alkalommal megtartott Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciát (MTBK), amely jó alkalmat biztosított az államigazgatásban, civil szférában és a kutatói szektorban dolgozó szakemberek közötti szakmai eszmecserére. A konferencia jó lehetőséget adott a fiatal kutatók számára is, hogy bemutassák projektjeiket. A konferencia zsűrije a kiállított poszterek közül négyet díjazott. Gratulálunk a nyerteseknek!

A poszter versenyben második helyezést ért el a Radócz Szilvia és munkatársai által bemutatott nagykunsági halmok élőhely-rekonstrukcióját bemutató tanulmány (Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék és MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport). A poszter bemutatja és értékeli a halmokon végzett magvetések és növénykiültetések eredményességét.

Kunhalmok élőhely-rekonstrukciójának eredményei a Hortobágyi Nemzeti Parkban 

Radócz Szilvia, Tóthmérész Béla, Valkó Orsolya, Tóth Katalin, Kelemen András, Miglécz Tamás, Sonkoly Judit, Kiss Réka, Török Péter, Deák Balázs 

Intenzív művelésű agrártájakban a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, kiemelkedő kulturális és tájképi értékeik mellett számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Emiatt a kunhalmok természetvédelmi kezelése és rekonstrukciója a természetvédelem kiemelten fontos feladata, amely leginkább helyi kezdeményezéssel és a civil szervezetek bevonásával oldható meg. Célunk öt nagykunsági kunhalom természetvédelmi kezelése volt. A kunhalmokon inváziós növény irtást, kaszálásos természetvédelmi kezelést, illetve löszgyepi fajok betelepítését végeztük 2011 és 2014 között. Két kunhalmot évi háromszori kézi kaszálással kezeltünk, két kunhalmon évi egyszeri gépi kaszálás, egy kunhalmon pedig extenzív juhlegeltetés volt a kezelés. Az inváziós ördögcérnát (Lycium barbarum) többszöri kaszálással és vegyszeres gyomirtással szorítottuk vissza. A kunhalmokon a gyepi mátrixfajokat (Festuca rupicola, Dianthus pontederae, Filipendula vulgaris, Salvia austriaca és S. nemorosa) kézi magvetéssel, míg a ritkább kísérő fajokat (Anchusa barrelieri, Amygdalus nana, Centaurea sadleriana és Phlomis tuberosa) palántázással illetve veszélyeztetett populációkból való áttelepítéssel telepítettük meg. Az ördögcérnát a három éven át tartó kaszálásos és vegyszeres kezeléssel sikerült jelentősen visszaszorítani. Azonban a faj kiterjedt gyöktörzs-rendszere és jó regenerációs képessége miatt az eredmények hosszú távú fenntartásához nélkülözhetetlen az évi többszöri kaszálás fenntartása vagy a legeltetés bevezetése. Mind a magvetéssel mind a palántázással és áttelepítéssel bejuttatott növényfajok megtelepedési és megmaradási sikere a kézi kaszálással és legeltetéssel kezelt kunhalmokon volt a legnagyobb. Eredményeink alapján elmondható, hogy a kunhalmok megfelelő természetvédelmi kezelése nélkülözhetetlen az invazív fajok visszaszorításához és a gyepi mátrix- és kísérőfajok tartós fennmaradásához.

„Mosógép Projekt” – újabb fejlemények

Korábbi bejegyzésünkben már bemutattuk egyik most induló kísérletünket, amelyben azt vizsgáljuk, hogy mosógépben történő mosást követően a ruházaton megtapadó magok csíraképesek maradnak-e (NKFI FK 124404 pályázat).

A kezelést és vetést követően nagyon hamar elindult a csírázás. A képen látható, hogy a fedélrozsnok (Bromus tectorum) és a sziki árpa (Hordeum hystrix) magjai csíráztak leggyorsabban, egy héttel a vetést követően már voltak olyan cserepek, ahol az összes vetett mag kicsírázott. Érdekes módon a 30⁰C-on való mosással kezelt magok 3 nappal előbb kezdtek csírázni, mint a kezeletlen illetve a 60⁰C-os hőmérsékleten mosott magok.

Csíranövények 3 héttel a vetést követően.

Az alábbi képeken bemutatott növények magjait a  60⁰C-os hőmérsékleten mosószerrel való mosásnak vetettük alá. A bemutatott fajok csírázását szemmel láthatóan nem gátolta ez a drasztikus kezelés. A legmegdöbbentőbb eredményt a közönséges bojtorján (Arctium lappa) mutatta: itt az elvetett magok közel 95%-a kicsírázott a legdrasztikusabb kezelést követően, ami jelentősen nagyobb arány a többi kezelésben és a kontrollban tapasztalt értékeknél.

Közönséges bojtorján (Arctium lappa).

Sziki árpa (Hordeum hystrix).

Tövisperje (Tragus racemosus).

Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum).

Erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica).

A csíráztatást folytatjuk, az újabb fejleményekről hamarosan beszámolunk.