A múlt héten Egerben tartották meg az immár tizenegyedik alkalommal megtartott Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciát (MTBK), amely jó alkalmat biztosított az államigazgatásban, civil szférában és a kutatói szektorban dolgozó szakemberek közötti szakmai eszmecserére. A konferencia jó lehetőséget adott a fiatal kutatók számára is, hogy bemutassák projektjeiket. A konferencia zsűrije a kiállított poszterek közül négyet díjazott. Gratulálunk a nyerteseknek!
A poszter versenyben második helyezést ért el a Radócz Szilvia és munkatársai által bemutatott nagykunsági halmok élőhely-rekonstrukcióját bemutató tanulmány (Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék és MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport). A poszter bemutatja és értékeli a halmokon végzett magvetések és növénykiültetések eredményességét.
Kunhalmok élőhely-rekonstrukciójának eredményei a Hortobágyi Nemzeti Parkban
Radócz Szilvia, Tóthmérész Béla, Valkó Orsolya, Tóth Katalin, Kelemen András, Miglécz Tamás, Sonkoly Judit, Kiss Réka, Török Péter, Deák Balázs
Intenzív művelésű agrártájakban a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, kiemelkedő kulturális és tájképi értékeik mellett számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Emiatt a kunhalmok természetvédelmi kezelése és rekonstrukciója a természetvédelem kiemelten fontos feladata, amely leginkább helyi kezdeményezéssel és a civil szervezetek bevonásával oldható meg. Célunk öt nagykunsági kunhalom természetvédelmi kezelése volt. A kunhalmokon inváziós növény irtást, kaszálásos természetvédelmi kezelést, illetve löszgyepi fajok betelepítését végeztük 2011 és 2014 között. Két kunhalmot évi háromszori kézi kaszálással kezeltünk, két kunhalmon évi egyszeri gépi kaszálás, egy kunhalmon pedig extenzív juhlegeltetés volt a kezelés. Az inváziós ördögcérnát (Lycium barbarum) többszöri kaszálással és vegyszeres gyomirtással szorítottuk vissza. A kunhalmokon a gyepi mátrixfajokat (Festuca rupicola, Dianthus pontederae, Filipendula vulgaris, Salvia austriaca és S. nemorosa) kézi magvetéssel, míg a ritkább kísérő fajokat (Anchusa barrelieri, Amygdalus nana, Centaurea sadleriana és Phlomis tuberosa) palántázással illetve veszélyeztetett populációkból való áttelepítéssel telepítettük meg. Az ördögcérnát a három éven át tartó kaszálásos és vegyszeres kezeléssel sikerült jelentősen visszaszorítani. Azonban a faj kiterjedt gyöktörzs-rendszere és jó regenerációs képessége miatt az eredmények hosszú távú fenntartásához nélkülözhetetlen az évi többszöri kaszálás fenntartása vagy a legeltetés bevezetése. Mind a magvetéssel mind a palántázással és áttelepítéssel bejuttatott növényfajok megtelepedési és megmaradási sikere a kézi kaszálással és legeltetéssel kezelt kunhalmokon volt a legnagyobb. Eredményeink alapján elmondható, hogy a kunhalmok megfelelő természetvédelmi kezelése nélkülözhetetlen az invazív fajok visszaszorításához és a gyepi mátrix- és kísérőfajok tartós fennmaradásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése