Bulgária - trák halmok felmérése

Az elmúlt napokat Bulgária déli részén töltöttük, ahol a Marica folyó völgyében trák halmok (mogila) növényzetét mértük fel. Bulgária alföldi és hegylábi (sőt, érdekes módon hegyvidéki!) területein számos halom található, melyek jelentős részét a trákok, kisebb részét a Jamnaják és más sztyeppi népek építették. A halomkutatók számára kivételesen érdekes hely Bulgária, mivel az alföldi területeken napjainkig hozzávetőleg 10-15.000 halom maradt fenn (az egykor volt 50.000 halomból), melyek sok esetben igen jó természetességű gyepi növényzetet őriznek. A magyarországi halmokhoz hasonlóan a bulgáriai halmoknak is nagy szerepe van a sztyeppi növényfajok fennmaradásában. 

Szántóföldekkel körülvett halom Rogosh falu közelében

Az általában kisebb méretű (pár méteres magasság), és ritkán csoportosuló (egyedülálló, vagy kettős és hármas halmok jellemzők) magyarországi halmokhoz képest a Marica völgyében található trák halmok merőben más képet mutattak. Magasságuk a legtöbb esetben meghaladja az öt métert (sőt, gyakoriak a több, mint 10 méteres halmok) és a tájban számos esetben halom-mezőkkel találkoztunk, ahol számos, akár tíz halom is előfordult egymáshoz közel. 

Trák halommező

Ennek a mintázatnak az oka a halom funkciójában és építésének módjában keresendő. A késői vaskorban (i.e. 5. század környéke) épült trák halmok különlegessége, hogy elsődlegesen a halmokat nem temetkezési céllal hozták létre (mint például a Jamnaják esetében), hanem szentélyként szolgáltak, melybe később temettek el egy prominens személyt. A szentély általában két kőből épült részből állt: egy déli tájolású első kamrából, mely bejáratként és előtérként szolgált és egy központi elhelyezkedésű központi kamrából. A központi kamra sok esetben kör alapú és boltozatos tetővel rendelkezik, gyakran díszítették faragások, oszlopok és freskók. Régészeti leletek alapján a szentélyekben vallási szertartások folytak, melyek sok esetben kötődtek a szent nedű: a bor fogyasztásához. A későbbiekben a központi kamrát használták temetkezési kamraként és a halom bejáratát teljesen lezárták és betemették. Ekkor nyerte el a halom a most is látható talajjal fedett formáját, mely első ránézésre nem is sejteti, hogy milyen díszes és jól kimunkált belsőt (és kincseket) rejt a belseje. 

Starosel falu közelében található Chetinyova-halom feltárt előtere

Chetinyova-halom belső szentélye

Chetinyova-halom kupola

 

A halomtól nem messze található szent kövek, ahol állati áldozatokat mutattak be az isteneknek

Horizon-halomban található szentély maradványa

A feltárás alatt lévő grandiózus (15 méternél magasabb) halom feltárása Manole mellett

Érdekes módon a Bulgária déli részén található halmokon (a magyarországi halmokkal ellentétben) az emberi eredetű zavarások, mint például az építkezések, szántás, szemétlerakás, utak építése, gyümölcsösök létesítése alig voltak jelen. Ez talán elsősorban annak is köszönhető, hogy a trák halmok grandiózusan nagyok és igen meredek lejtővel rendelkeznek. Van azonban egy szinte minden halmon jelen levő zavarás: a sírrablás. A magyarországi halmokkal ellentétben a Bulgáriában található trák halmok számos esetben gazdag aranykincset rejtenek, amely sajnálatos módon már évezredek óta mozgatja a sírrablók fantáziáját. Az általunk felkeresett több tucat halom sajnos majd mindegyikén találkoztunk a közelmúltban keletkezett "feltáró alagutakkal". A sírrablók két módon igyekeznek a halom kincseihez jutni: vagy dél felől a szentély bejárata felőli oldalról ásnak be a központ felé, vagy a központi kamra feltételezett középpontjához felülről próbálnak bejutni. Utóbbinak nagy veszélye, hogy ha az ásás közben megsérül a központi kamra kupoláját tartó sarokkő, akkor a kupola beomlik és ezáltal megsemmisülnek a leletek és az építmény struktúrája is sérül. Ezek a gödrök egyes esetben akár 5-6 méter mélyek és 1-2 méter szélesek is lehetnek, így a halmok felmérése közben nem árt, ha az ember nem csak a növényeket figyeli, de az árkokra is odafigyel. :) 

Friss sírrablás nyomai

Halomfeltárás közben előkerült ezüstből és aranyból készült lábvért (forrás: http://archaeologyinbulgaria.com)

Az általunk felkeresett halmokon számos sztyeppi faj volt jelen, mint például a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a tatárlelleg (Goniolimon spp.), magas tarackbúza (Elymus elongatus), hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), kései pitypang (Taraxacum serotinum) vagy az Iris reichenbachiana nevű nőszirom faj. 

Hengeres peremizzsel borított halom. Háttérben a Rodope-hegység csúcsai.

A magyarországi halmokon ritkaságszámba menő fehér zanóttal igen gyakran találkoztunk a trák halmokon

A halmok refúgiumként szolgálnak ezen fajok számára, aminek azért is van nagy jelentősége, mert a környező területeken ezek a fajok és maguk a gyepi élőhelyek is igen megritkultak. Ez abban is megmutatkozott, hogy a "felderítési fázisban" a legtöbb időnk azzal telt el, hogy a vizsgálatunkhoz természetközeli gyepállományokat keressünk referenciaként. A mostani vizsgálatunk célja az volt, hogy kiderítsük, hogy a halmok lokális, abiotikus környezeti paraméterei, mint például mikroklíma, a talaj tulajdonságai és a lejtőszög hogyan hatnak a növényzet fajösszetételére és a halom biodiverzitás megőrző funkciójára. A mostani felmérésünk alapján jól látszik, hogy a kazahsztáni eredményeinkhez hasonlóan a halmok biodiverzitás megőrző funkciójában igen nagy szerepet játszik a halmokon található élőhelyi sokféleség, amely lehetővé teszi azt, hogy a halmok viszonylag kis felületén számos eltérő élőhelyhez adaptálódott gyepi faj együtt forduljon elő. 

Ezúton szeretnénk a kutatásban résztvevő bolgár és magyar kollegának és barátoknak megköszönni, hogy lehetővé vált ez az izgalmas és remélhetőleg új és érdekes eredményekkel szolgáló kutatás. 

A terepi felmérő csapat. Balról jobbra: Salza Palpurina, Iva Apostolova, Desislava Sopotlieva, Kiss Réka, Lukács Katalin, Kelemen András, Valkó Orsolya és Deák Balázs

A felmérést az Iva Apostolova Professzor asszony által vezetett "Thracian mounds – biodiversity hotspots and refugee islands for preservation natural flora and vegetation" című projekt keretében végeztük, amelyben van szerencsém kutatóként részt venni. A hároméves bulgáriai projekt során a célunk az, hogy feltérképezzük a bulgáriai halmok élővilágát, valamint vizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják azok biodiverzitás megőrző szerepét. A bulgáriai halmok természetvédelmi szempontú vizsgálata igen fontos és időszerű feladat, mivel bár a trák halmok már 150 éve igen jól kutatottak régészeti szempontból, de botanikai, természetvédelmi szempontból még szinte teljesen feltáratlanok. A felmérés során szerzett terepi tapasztalataink alapján a Marica folyó völgyében szinte kizárólag a halmokon maradtak fenn a jó állapotú szárazgyepi fragmentumok és a ritka szárazgyepi fajok. Ennek oka az, hogy a völgy termékeny talaját már hosszú évezredek óta intenzíven művelik. 

Az expedíció magyar résztvevőit az NKFI KH 130338 és az NKFI FK 124404 pályázatok, valamint az Új Nemzeti Kiválóság Program pályázatai támogatták. 

Hamarosan folytatjuk a bejegyzést a felmérés részletes leírásával és terepi élménybeszámolóval.