Másodlagos gyepi élőhelyfragmentumok biodiverzitás megőrző szerepe - Új cikkünk a Biodiversity and Conservation-ben

Megjelent legújabb cikkünk a másodlagos gyepi élőhelyfragmentumok biodiverzitás megőrző szerepéről a Biodiversity and Conservation c. folyóiratban. 

A cikk ide kattintva szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. 

Citáció: 

Deák, B., Rádai, Z., Lukács, K., Kelemen, A., Kiss, R., Báthori, Z., Kiss, P.J., Valkó, O. 2020: Fragmented dry grasslands preserve unique components of species and phylogenetic diversity in agricultural landscapes. Biodiversity and Conservation doi: 10.1007/s10531-020-02066-7 

A mezőgazdasági tájakban a szárazgyepi élőhelyek sok esetben csak kis kiterjedésű foltokban tudtak fennmaradni. A korábban sztyeppekkel és erdős-sztyeppekkel borított területeken ezen élőhelyfoltok jellemző képviselői a halmok és a mezsgyék. Bár a halmok és a mezsgyék egyaránt fontos szerepet játszanak a gyepi fajok megőrzésében fajkészletük és természetvédelmi funkciójuk is sokban különbözik. Ez a különbség adódik többek között a kétféle élőhely korából és formájából, valamint a rájuk jellemző eltérő mértékű zavarásból. A halmok több ezer éves, kis kiterjedésű, foltszerű élőhelyek, amelyek sok estben már évtizedek óta nincsenek kezelve. A mezsgyék ezzel szemben sok esetben fiatalabb képződmények, "vonalas" alakjuk van és jellemző rájuk az intenzív kaszálás és összességében az emberi jelenlét (közlekedés, taposás, vegyszerek használata). 

Fajgazdag gyep az Erdő-halmon.

Az utak, vasutak mezsgyéje sok gyepi faj számára nyújt menedéket
még az intenzíven használt tájakban is.

Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a jó állapotban fennmaradt halmok és mezsgyék növényzete milyen mértékben képes megőrizni a régió (Hortobágy, Nagykunság és Bihar) nagy kiterjedésű szárazgyepjeinek fajait. Azt találtuk, hogy a halmokon fennmaradt több ezer éves másodlagos gyepek kis kiterjedésük ellenére nagy számban őrizték meg a gyepekre jellemző specialista fajokat, és a gyepi fajok nagy filogenetikai diverzitását tartották fenn. Ennek oka, hogy a halmokon kialakult diverz mikroélőhelyeken számos eltérő élőhelyi igényű, és eltérő leszármazási vonalat képviselő gyepi faj tudott fennmaradni. A vizsgált mezsgyék szintén fontos menedéket nyújtottak a gyepi fajok számára, azonban a generalista és gyomfajok aránya itt magasabb volt, mint a halmokon. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a mezsgyék mintegy átszövik a tájat, így mind a gyepi, mind a generalista és gyomfajok számára is egy "zöld folyosót" biztosítanak. 

Eredményeink rámutattak, hogy mind a halmok, mind a mezsgyék megőrzése igen fontos a táji gyepi fajkészlet megóvása érdekében. Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezen élőhelyek természeti állapota sok esetben sajnos igen aggasztó: a jó állapotú, természetvédelmi szempontból értékes halmok és mezsgyék mellett számos leromlott állapotú élőhely is található. Egy fontos természetvédelmi feladat lenne tehát, hogy a halmokon és mezsgyékben található gyepi élőhelyek helyreállításával növelje a tájra jellemző faji sokféleséget és növelje a tájban található gyepi élőhelyi hálózat területét. 

A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható.

In intensively used landscapes biodiversity is often restricted to fragmented habitats. Exploring the biodiversity potential of habitat fragments is essential in order to reveal their complementary role in maintaining landscape-scale biodiversity. We investigated the conservation potential of dry grassland fragments in the Great Hungarian Plain, i.e. patch-like habitats on ancient burial mounds and linear-shaped habitats in verges, and compared them to continuous grasslands. We focused on plant taxonomic diversity, species richness of specialists, generalists and weeds, and the phylogenetic diversity conserved in the habitats. Verges meshing the landscape are characterised by a small core area and high level of disturbance. Their species pool was more similar to grasslands than mounds due to the lack of dispersal limitations. They held high species richness of weeds and generalists and only few specialists. Verges preserved only a small proportion of the evolutionary history of specialists, which were evenly distributed between the clades. Isolated mounds are characterised by a small area, a high level of environmental heterogeneity, and a low level of disturbance. Steep slopes of species accumulation curves suggest that high environmental heterogeneity likely contributes to the high species richness of specialists on mounds. Mounds preserved the same amount of phylogenetic diversity represented by the branch-lengths as grasslands. Abundance-weighted evolutionary distinctiveness of specialists was more clustered in these habitats due to the special habitat conditions. For the protection of specialists in transformed landscapes it is essential to focus efforts on preserving both patch-like and linear grassland fragments containing additional components of biodiversity.