Mi történik a ruháinkra tapadt magokkal? Új cikkünk a NeoBiota-ban

Legújabb cikkünkben egy a hétköznapi életben gyakran előforduló jelenséget vizsgáltunk: arra voltunk kíváncsiak, mi történik a ruháinkra tapadt magokkal mosást követően. 

Cikkünk a NeoBiota c. folyóiratban jelent meg, hivatkozása az alábbi:

Valkó, O., Lukács, K., Deák, B., Kiss, R., Miglécz, T., Tóth, K., Tóth, Á., Godó, L., Radócz, Sz., Sonkoly, J., Kelemen, A., Tóthmérész, B. (2020): Laundry washing increases dispersal efficiency of cloth-dispersed propagules. NeoBiota 60:1-16.

A cikk szabadon hozzáférhető és ingyen letölthető a folyóirat honlapjáról ide kattintva.

Kirándulás, terepmunka, szabadtéri sport után gyakran tapasztaljuk, hogy ruházatunkra, cipőnkre és zokninkra számos növényi mag tapad. A magok egy része olyannyira alkalmazkodott az állatok kültakaróján való terjedéshez (epizoochoria-hoz), hogy horgokkal, tüskékkel, szálkákkal vagy ragadós felület segítségével hosszú ideig is képesek a terjesztő vektor kültakaróján utazni, így igen nagy távolságokat is megtehetnek. Ezek a magok az emberi ruházatra is hatékonyan tapadnak és potyautasként utaznak velünk. 

Egy-egy túra után rengeteg magot találhatunk cipőnkön és ruházatunkon.

 

Az epianthropochoria, vagyis az emberi kültakarón és ruházaton való terjedés tulajdonképp az epizoochoria egy speciális esete. Fontos különbség az ember és az állati terjesztő vektorok ökológiai szerepében, hogy az ember egymástól merőben különböző élőhelyek között mozog, például egy zsúfolt nagyvárosból eljuthat egy messzi, akár másik kontinensen fekvő természetvédelmi területre is. A globális népességnövekedés és az egyre nagyobb léptékű mobilitás miatt az emberek potenciálisan nagy számban és messzire terjeszthetnek magokat a ruházatukon. 

Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, mi történik a ruháinkon terjedő magokkal mosógépi mosást követően. Vajon megőrzik-e a csíraképességüket? Hogyan hat a mosási intenzitás és a mosószer a magok csírázására? Különbözik-e a mosás után a csíranövények fejlődési dinamikája a nem mosott magokból fejlődött csíranövényekétől?

Olyan fajokat választottunk a vizsgálathoz, amelyek Közép-Európában elterjedtek és túrák, kültéri programok során jó eséllyel tapadhatnak a ruházatra. A kísérletsorozatban 18 fajt vizsgáltunk. A csíráztatásos vizsgálat során két mosási intenzitás (kímélő mosás 30 C-on és intenzív mosás 60 C-on) illetve három mosószer (víz, mosódió és klasszikus folyékony mosószer) hatásait vizsgáltuk összesen hat féle kombinációban, illetve kontrollként a száraz, kezeletlen magok csírázását vizsgáltuk. Fajonként és kezelésenként öt ismétlésben vizsgáltunk 25 magot.

A fajok magjait ilyen kis zsákokba varrtuk bele, majd kimostuk őket.

Voltak olyan magok, amik már a mosógépben elkezdtek csírázni. A képen a közönséges bojtorján (Arctium lappa) kaszattermése látható.

Mosás után kibontottuk a zsákocskákat és cserepekbe ültettük a mosott magokat.

Ez a több mint 600 cserép esetében elég sokáig tartott :)

Miután az összes magot elvetettük, elindult a kísérlet.

Egy hónappal a vetés után már rengeteg csíranövény kicsírázott.

Voltak fajok, amik a 60 C-os mosást is jól bírták, például a képen látható közönséges bojtorján (Arctium lappa) csíranövények minden gond nélkül csíráztak ez után a drasztikus kezelés után is.

Ezen a csoportképen a meddő rozsnok (Bromus sterilis) csíranövényei láthatók. A bal oldali oszlop a kontroll, utána következő három oszlopban a 30 C-os kezelések, végül a jobb oldali három oszlop a 60 C-os kezelések eredményét mutatja.

Ugyanez az elrendezés a dudatönk (Physocaulis nodosus) esetében. Látszik, hogy itt a 60 C-os mosást követően semmi nem csírázott.

Eredményeink alapján a kímélő mosás egyik vizsgált fajnak sem csökkentette a csíraképességét a kontrollhoz képest. A 60 C-os intenzív mosás a fajok felénél csökkentette a csíraképességet, azonban  9 faj esetében nem volt negatív hatása. Mivel napjainkban egyre inkább a kímélő, alacsony hőfokú mosási programokat választjuk, ez a trend azt jelzi, hogy a kimosott magok jelentős része megőrizheti a csíraképességét.

A mosás nem csak a csíraképességre, hanem a csírázás időbeli dinamikájára is hatással volt. Az egyik legérdekesebb eredményünk, hogy az intenzív mosás 8 faj csírázását deszinkronizálta. Ez azt jelenti, hogy egy új környezetbe kerülve ezek a fajok sikeresebben megtelepedhetnek, mivel ha különböző időpontban csíráznak a magok, nagyobb esély van rá, hogy egy részük pont a megfelelő környezeti feltételek mellett tud kinőni.

Kísérletsorozatunkban azt is vizsgáltuk, hogy a fajok érett magjai mennyi ideig tapadnak a ruházathoz illetve hogy a kimosott magok milyen arányban maradnak rajta a ruhadarabokon. Legtovább a polár szöveten és a pamut zoknin maradtak fent a magok, és a legjobban a függelékekkel rendelkező magok tapadtak. Azt találtuk, hogy a gépi mosást és szárítást követően a magok erőteljesebben tapadnak a ruhadarabokhoz, mint a száraz magok. 

A közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) termésein levő horgas csúcsú serték segítik a tapadást.

A közönséges bojtorján (Arctium lappa) terméságazatán a horgos végű fészekpikkelyek könnyen beleakadnak az emlősök szőrébe vagy a ruhaszövetbe.

Zoknira tapadt vadmurok (Daucus carota) magok.

Vajon hova kerülhetnek a mosást követően a ruházatunkra tapadt magok? Eredményeink arra utalnak, hogy a magok egy része a mosást követően a száradás során lehullik. Így vagy a csírázás szempontjából kedvezőtlen környezetben (pl. lakáson belül) kötnek ki, vagy esélyük van valamilyen városi élőhelytípusban megtelepedni. Ennek ökológiai jelentősége abban rejlik, hogy nagyon sok iváziós folyamat pont az ilyen antropogén, városi élőhelyekről indul, az idegenhonos növényfajok ugyanis sokszor pont ezekre az élőhelyekre jutnak el először. Később aztán ezekről az élőhelyekről kiindulva eljuthatnak távolabbi, természetes élőhelyekre is.

A kimosott magok egy része azonban a mosást és szárítást követően is a ruhákon marad. Mivel terepi ruháinkat általában terepen hordjuk, a kimosott magok többféle természetes élőhelyre is eljuthatnak, úticéljainktól függően. Így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében. Ez a terjesztési mód természetvédelmi szempontból igen jelentős lehet. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a ruhákon terjedő magok legnagyobb része gyom és ez a típusú terjedés szerepet játszhatott az Egyesült Államokban az inváziós fajok 43%-ának megtelepedésében (Ansong and Pickering 2014). Természetesen az inváziós fajok terjedésének számos más útvonala is van. A legnagyobb inváziós folyosók a globális kereskedelmi útvonalak mellett helyezkednek el. Az ember ruházatán való magterjedés jelentősége az, hogy olyan kiemelt jelentőségű természeti területekre, izolált hegycsúcsokra, szigetekre is eljuttathatjuk inváziós fajok magjait, ahová az építkezések és úthálózat révén nem tudnának eljutni.

Ilyen izolált élőhelyekre, mint az Indiai-óceán egy távoli szigetén fekvő izolált hegycsúcsra legnagyobb eséllyel az ember ruházatán juthatnak el az idegenhonos növényfajok magjai.

Az ilyen kiemelten értékes, izolált élőhelyek - magashegységek, óceáni szigetek, Patagónia, Antarktisz -  biodiverzitásukat egyrészt elzártságuknak és az ebből adódó viszonylagos háborítatlanságnak, illetve a jellemzően zord környezeti viszonyoknak köszönhetik. Az általunk leírt terjedési mód ezt az állapotot jelentősen felboríthatja: az emberi ruházaton olyan magok juthatnak el ezekre a helyekre, amelyek más módon nem tudnának odaterjedni; emellett a mosógépi mosást követően megváltozott csírázási dinamika (vagyis a deszinkronizált csírázás) segítheti a magok megtelepedését az új környezeti feltételek mellett. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a kiemelten értékes természeti területek látogatása során lehető legjobban csökkentsük az idegenhonos fajok terjedésének esélyét. Tehetjük ezt a ruházat megválasztásával: a zárt, vízlepergető anyagból készült ruházaton kisebb eséllyel tapadnak a magok. Az is fontos, hogy a ruházatunkon levő magokat ne szórjuk el természetvédelmi területeken.