Másodlagos gyepi élőhelyfragmentumok biodiverzitás megőrző szerepe - Új cikkünk a Biodiversity and Conservation-ben

Megjelent legújabb cikkünk a másodlagos gyepi élőhelyfragmentumok biodiverzitás megőrző szerepéről a Biodiversity and Conservation c. folyóiratban. 

A cikk ide kattintva szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. 

Citáció: 

Deák, B., Rádai, Z., Lukács, K., Kelemen, A., Kiss, R., Báthori, Z., Kiss, P.J., Valkó, O. 2020: Fragmented dry grasslands preserve unique components of species and phylogenetic diversity in agricultural landscapes. Biodiversity and Conservation doi: 10.1007/s10531-020-02066-7 

A mezőgazdasági tájakban a szárazgyepi élőhelyek sok esetben csak kis kiterjedésű foltokban tudtak fennmaradni. A korábban sztyeppekkel és erdős-sztyeppekkel borított területeken ezen élőhelyfoltok jellemző képviselői a halmok és a mezsgyék. Bár a halmok és a mezsgyék egyaránt fontos szerepet játszanak a gyepi fajok megőrzésében fajkészletük és természetvédelmi funkciójuk is sokban különbözik. Ez a különbség adódik többek között a kétféle élőhely korából és formájából, valamint a rájuk jellemző eltérő mértékű zavarásból. A halmok több ezer éves, kis kiterjedésű, foltszerű élőhelyek, amelyek sok estben már évtizedek óta nincsenek kezelve. A mezsgyék ezzel szemben sok esetben fiatalabb képződmények, "vonalas" alakjuk van és jellemző rájuk az intenzív kaszálás és összességében az emberi jelenlét (közlekedés, taposás, vegyszerek használata). 

Fajgazdag gyep az Erdő-halmon.

Az utak, vasutak mezsgyéje sok gyepi faj számára nyújt menedéket
még az intenzíven használt tájakban is.

Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a jó állapotban fennmaradt halmok és mezsgyék növényzete milyen mértékben képes megőrizni a régió (Hortobágy, Nagykunság és Bihar) nagy kiterjedésű szárazgyepjeinek fajait. Azt találtuk, hogy a halmokon fennmaradt több ezer éves másodlagos gyepek kis kiterjedésük ellenére nagy számban őrizték meg a gyepekre jellemző specialista fajokat, és a gyepi fajok nagy filogenetikai diverzitását tartották fenn. Ennek oka, hogy a halmokon kialakult diverz mikroélőhelyeken számos eltérő élőhelyi igényű, és eltérő leszármazási vonalat képviselő gyepi faj tudott fennmaradni. A vizsgált mezsgyék szintén fontos menedéket nyújtottak a gyepi fajok számára, azonban a generalista és gyomfajok aránya itt magasabb volt, mint a halmokon. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a mezsgyék mintegy átszövik a tájat, így mind a gyepi, mind a generalista és gyomfajok számára is egy "zöld folyosót" biztosítanak. 

Eredményeink rámutattak, hogy mind a halmok, mind a mezsgyék megőrzése igen fontos a táji gyepi fajkészlet megóvása érdekében. Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezen élőhelyek természeti állapota sok esetben sajnos igen aggasztó: a jó állapotú, természetvédelmi szempontból értékes halmok és mezsgyék mellett számos leromlott állapotú élőhely is található. Egy fontos természetvédelmi feladat lenne tehát, hogy a halmokon és mezsgyékben található gyepi élőhelyek helyreállításával növelje a tájra jellemző faji sokféleséget és növelje a tájban található gyepi élőhelyi hálózat területét. 

A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható.

In intensively used landscapes biodiversity is often restricted to fragmented habitats. Exploring the biodiversity potential of habitat fragments is essential in order to reveal their complementary role in maintaining landscape-scale biodiversity. We investigated the conservation potential of dry grassland fragments in the Great Hungarian Plain, i.e. patch-like habitats on ancient burial mounds and linear-shaped habitats in verges, and compared them to continuous grasslands. We focused on plant taxonomic diversity, species richness of specialists, generalists and weeds, and the phylogenetic diversity conserved in the habitats. Verges meshing the landscape are characterised by a small core area and high level of disturbance. Their species pool was more similar to grasslands than mounds due to the lack of dispersal limitations. They held high species richness of weeds and generalists and only few specialists. Verges preserved only a small proportion of the evolutionary history of specialists, which were evenly distributed between the clades. Isolated mounds are characterised by a small area, a high level of environmental heterogeneity, and a low level of disturbance. Steep slopes of species accumulation curves suggest that high environmental heterogeneity likely contributes to the high species richness of specialists on mounds. Mounds preserved the same amount of phylogenetic diversity represented by the branch-lengths as grasslands. Abundance-weighted evolutionary distinctiveness of specialists was more clustered in these habitats due to the special habitat conditions. For the protection of specialists in transformed landscapes it is essential to focus efforts on preserving both patch-like and linear grassland fragments containing additional components of biodiversity.

Halmokat gyepesítettünk a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival

A magyarországi kunhalmok megőrzésének folyamatában egy jelentős lépés volt, amikor a halmok mint védett tájképi elemek bekerültek a területalapú támogatások rendszerébe. Bár a gazdálkodóknak a 50/2008 (IV. 24.) FVM rendeletben foglalt „helyes mezőgazdasági és környezeti állapot” fenntartása érdekében a támogatott területeken fel kell hagyniuk a kurgánok területén a szántóföldi művelést, de ugyanakkor mintegy kompenzációként a halmokon felhagyott területek beszámíthatóvá váltak a kötelezően kijelölendő ökológiai fókuszterületekbe. Ennek révén a halom tulajdonos gazdálkodók magasabb támogatási összegekhez juthatnak, ún. zöldítési támogatás keretében. A fenti rendelkezések értelmében számos halmon hagyták fel a szántóföldi művelést, ami meggátolja a halmok testének további károsodását. 

Ahhoz azonban, hogy a halmok természetvédelmi és tájképi funkciói is helyreálljanak sok esetben további aktív beavatkozásokra is szükség van. A szántóföldi művelésből felhagyott halmok helyreállításának egy fontos lépése a halmok gyepesítése. A gyepesítés által jelentősen csökkenthető a gyomosodás mértéke, és viszonylag kis ráfordítással számos gyepi növényfaj telepíthető meg. A gyomok visszaszorítása növeli a halom tájképi értékeit és csökkenti annak a veszélyét, hogy a halmokról gyomfajok telepedjenek meg a környező mezőgazdasági kultúrákban. A megtelepedő gyepi fajok hozzájárulnak a táji szintű faji sokféleség fenntartásához, és a halmokon kialakult kis "élőhelyszigetek" elősegítik a természetközeli gyepi élőhelyek táji szintű hálózatának kialakítását.

Kutatócsoportunk a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival közösen a Nádudvar határában található két halom: a Hegyes- és a Kishegyes-halom rekonstrukcióját tűzte ki célul. Hasonló projektünkről itt található egy összefoglaló.

A Hegyes-halom vetett gyepje és a távolban a Kishegyes-halom.

A halmokon 2012-ben hagyták fel a művelést, ezt követően barázdált csenkesszel (Festuca rupicola) vetették be. A fűmagvetés egy jól záródó "gyepszőnyeget" hozott létre, amely meggátolta a gyomfajok előretörését. Mivel azonban a halmokat egy hozzávetőleg 50 méteres szántóföldi sáv veszi körül a környező területekből a gyepi fajok betelepedése igen lassú folyamat. A gyepi fajok megtelepedését ezért az idei évben aktív módszerekkel segítettük elő. A halmok zárt gyepjében található kisebb foltokban a térségben található löszgyepi fajok magvait vetettük el. A kis foltok létrehozásában segítségünkre voltak a halmokon gyakran előforduló kisemlősök és rókák, amelyek talajbolygatásuk által felnyitották a zárt csenkesz gyepet, ezek a nyílt foltok kiváló helyszínként szolgáltak a vetésekhez (a rókák kotorékainak a halmok növényzetére kifejtett hatásáról szóló korábbi cikkünk itt olvasható). 

Szakmai tanácskozás a munka előtt.

A kisemlősök által már "előkészített" ágyásokban egy aprómorzsás magágyat hoztunk létre (1).

A kisemlősök által már "előkészített" ágyásokban egy aprómorzsás magágyat hoztunk létre (2).

A fenti módszert korábban nagy kiterjedésű vetett gyepekben már teszteltük, ahol is a gyeptakaró felnyitásával úgynevezett megtelepedési ablakokat hoztunk létre, amelybe sokfajos magkeveréket vetettünk. Tapasztalataink szerint ezekből az ablakokból a gyepi fajok megtelepedésüket követően hatékonyan ki tudtak terjedni a környező gyepekbe (a bejegyzés itt olvasható). A halmokra a Hortobágy, Nagykunság térségre jellemző fajok (taréjos búzafű (Agropyron cristatum), ligeti és osztrák zsálya (Salvia austriaca, S. nemorosa), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), macskahere (Phlomis tuberosa) és magyar szegfű (Dianthus pontederae)) magvait vetettünk. A taréjos búzafüvet a halmok tetején vetettük el, mivel ez a faj a bolygatatlan halmokon is általában a halom "csúcsán" található. A többi fajból egy magkeveréket készítettünk, amit a halmok lejtőjén található alaposan előkészített foltokba vetettük el. Bízunk benne, hogy a vetett fajok jelentős része meg tud telepedni, és az extenzív kezelés (kis legelési nyomással történő alkalmi legeltetés) elősegíti azok kiterjedését a vetett foltokból.

A magkeverék bekeverése (1).

A magkeverék bekeverése (2).

A kézi vetés folyamata (1).

A kézi vetés folyamata (2).

Az elvetett taréjos búzafű.

A vetett fajok magvait beforgattuk a talajba, elegyengettük majd tömörítettük a felszínt.

A gyepesítést végző csapat (balról jobbra: Valkó Orsolya, Deák Balázs, Hoffmann Károly, Lukács Katalin és Kiss Réka).

A munka végeztével megálltunk megnézni a halom felett átvonuló darvakat.

A halmok gyepesítésével kapcsolatos és más aktuális természetvédelmi hírek a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság honlapján olvashatóak ide kattintva.

Nyertes pályázatok

A közelmúltban jó híreket kaptunk kutatócsoportunk tagjainak pályázatairól: Deák Balázs elnyerte az NKFI FK pályázatát, Valkó Orsolya megkapta a Bolyai Plakettet, Kiss Réka és Godó Laura pedig elnyerte a Nemzet Ifjú Tehetségei Ösztöndíjat.

Az alábbiakban röviden bemutatjuk a pályázatok témáit.

NKFI FK 135329: Szárazgyep-fragmentumok fajgazdagsága, funkcionális és filogenetikai diverzitása

Deák Balázs pályázatában a taxonómiai, funkcionális és filogenetikai diverzitás együttes vizsgálatával arra keresi a választ, hogy az élőhelyi és táji változók hogyan hatnak a fragmentált tájakban található gyepi élőhelyek biodiverzitására, valamint vizsgálja az egyes biodiverzitás komponensek kapcsolatát. 

Az elmúlt évszázadok során bekövetkezett tájhasználati változások a természetes gyepi élőhelyek kiterjedésének jelentős csökkenéséhez vezettek az intenzíven használt tájakban. A fennmaradt gyepek sok esetben kis kiterjedésű fragmentált állományokban vannak jelen, melyek azonban nagy természetvédelmi jelentőséggel bírnak. A kutatás során arra keressük a választ, hogy az élőhelyi (élőhely mérete, alakja és az élőhelyi változatosság) és táji (táj kompozíciója és gyepi élőhelyek konnektivitása) változók milyen hatással vannak a fragmentált tájakra jellemző eltérő történetű, méretű és korú gyepek biodiverzitására. A nagy kiterjedésű természetes gyepek, élőhelyszigetek, vonalas létesítményen fennmaradt gyepek valamint a másodlagos eredetű, spontán regenerálódó gyepek biodiverzitásának összevetése során a faji sokféleség mellett vizsgáljuk a növények funkcionális valamint filogenetikai sokféleségét is. Az egyes biodiverzitási komponensek együttes vizsgálata lehetővé teszi a természetes és regenerálódó gyepi közösségek szerveződésére ható változók hatásmechanizmusainak megértését, valamint az egyes biodiverzitási komponensek közötti kapcsolatok feltérképezését. A több térbeli léptéket és nagy földrajzi grádienst átölelő, növényi sajátosságok és filogenetikai kapcsolatokon alapuló elemzések eredményei hozzájárulunk a fragmentált tájakban található gyepi közösségek tudományos tényekre támaszkodó kezelési terveinek megalapozásához, valamint az agrártájak biodiverzitását fenntartó támogatási rendszerek hatékonyabbá tételéhez. 

A kurgánokon sokszor igen fajgazdag gyepek maradtak fent az agrártájakban is. Fotó: Deák Balázs.

Fajgazdag gyepet őrző kurgán a gabonatábla közepén. Fotó: Deák Balázs.

Bolyai Plakett - A magbank szerepe a növényközösségek dinamikájában és regenerációjában

Valkó Orsolya elnyerte a Bolyai Plakettet. Bolyai-ösztöndíjasként 2016-2019 között a magbanknak a növényközösségek dinamikájában és regenerációjában betöltött szerepét kutatta, eredményeit a konzervációbiológiai és restaurációs ökológiai gyakorlatba is átültette. Az MTA Bolyai Plakettel azt a 14 kutatót tüntették ki, akik a 2019-ben zárult összesen 184 Bolyai Pályázat közül a legeredményesebbnek bizonyultak. 

 

Csírázó vadmurok (Daucus carota). Fotó: Miglécz Tamás.

Nemzeti Tehetség Program - Mit tartogat a jövő klímája? Egy fokozottan védett geofiton növényfaj intő példája

Kiss Réka NTP pályázatában az egyhajúvirággal (Bulbocodium vernum L.) foglalkozik, mely jelentős mértékben megritkult és veszélyeztetett tavaszi geofiton növényfajunk. Állományainak száma és egyedsűrűsége az intenzív gyűjtés és az élőhelyvesztés miatt jelentősen lecsökkent. A megmaradt, többnyire kis egyedszámú populációk újabb fenyegetéssel néznek szembe, hiszen az éghajlati változások nem kímélik ezt a rövid vegetációs idejű fajt sem. A faj populációdinamikájának vizsgálata és ennek összevetése időjárási paraméterekkel nagymértékben hozzájárul annak megértéséhez, hogy hogyan reagál az egyhajúvirág a változó éghajlati körülményekre. A vizsgálat eredményei hozzájárulhatnak, az előrejelzett éghajlati változások figyelembevételével, a megfelelő fajmegőrzési stratégia kidolgozásához. 

Egyhajúvirág. Fotó: Radócz Szilvia.

Kiss Réka, Lukács Katalin és az egyhajúvirág :) Fotó: Radócz Szilvia.

Nemzeti Tehetség Program - "Egy fecske nem csinál nyarat": a környezetünkben élő madarak rejtett szerepe

Godó Laura NTP pályázatában a fecskék és a fehér gólya magterjesztő szerepét kutatja. A madarak kiemelkedően fontos szerepet játszanak a növényi magvak terjedésében. Ennek több, rég óta ismert módja van, így a táplálkozás útján való magterjesztés (endo- és szünzoochória), valamint a testre tapadt magvak terjesztése (epizoochória). A magvak fészekanyaggal való terjedése (kaliochória) azonban kevésbé ismert és közismert jelenség. Az NTP-NFTÖ pályázat segítségével a füsti- (Hirundo rustica) és molnárfecske (Delichon urbica), valamint a fehér gólya (Ciconia ciconia), mint közvetlen környezetünkben élő fajok fészekanyaggal történő magterjesztő szerepét vizsgálja. A kutatással arra szeretnénk választ kapni, hogy e fajok hogyan befolyásolják a települések zöldterületein előforduló növényfajok fajösszetételét és borítását.

Fehér gólya (Ciconia ciconia) csőrében a fészekanyaggal. Fotó: Godó Laura.

Füstifecske (Hirundo rustica) sarat gyűjt a fészkéhez. Fotó: Borza Sándor.

Mi történik a ruháinkra tapadt magokkal? Új cikkünk a NeoBiota-ban

Legújabb cikkünkben egy a hétköznapi életben gyakran előforduló jelenséget vizsgáltunk: arra voltunk kíváncsiak, mi történik a ruháinkra tapadt magokkal mosást követően. 

Cikkünk a NeoBiota c. folyóiratban jelent meg, hivatkozása az alábbi:

Valkó, O., Lukács, K., Deák, B., Kiss, R., Miglécz, T., Tóth, K., Tóth, Á., Godó, L., Radócz, Sz., Sonkoly, J., Kelemen, A., Tóthmérész, B. (2020): Laundry washing increases dispersal efficiency of cloth-dispersed propagules. NeoBiota 60:1-16.

A cikk szabadon hozzáférhető és ingyen letölthető a folyóirat honlapjáról ide kattintva.

Kirándulás, terepmunka, szabadtéri sport után gyakran tapasztaljuk, hogy ruházatunkra, cipőnkre és zokninkra számos növényi mag tapad. A magok egy része olyannyira alkalmazkodott az állatok kültakaróján való terjedéshez (epizoochoria-hoz), hogy horgokkal, tüskékkel, szálkákkal vagy ragadós felület segítségével hosszú ideig is képesek a terjesztő vektor kültakaróján utazni, így igen nagy távolságokat is megtehetnek. Ezek a magok az emberi ruházatra is hatékonyan tapadnak és potyautasként utaznak velünk. 

Egy-egy túra után rengeteg magot találhatunk cipőnkön és ruházatunkon.

 

Az epianthropochoria, vagyis az emberi kültakarón és ruházaton való terjedés tulajdonképp az epizoochoria egy speciális esete. Fontos különbség az ember és az állati terjesztő vektorok ökológiai szerepében, hogy az ember egymástól merőben különböző élőhelyek között mozog, például egy zsúfolt nagyvárosból eljuthat egy messzi, akár másik kontinensen fekvő természetvédelmi területre is. A globális népességnövekedés és az egyre nagyobb léptékű mobilitás miatt az emberek potenciálisan nagy számban és messzire terjeszthetnek magokat a ruházatukon. 

Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, mi történik a ruháinkon terjedő magokkal mosógépi mosást követően. Vajon megőrzik-e a csíraképességüket? Hogyan hat a mosási intenzitás és a mosószer a magok csírázására? Különbözik-e a mosás után a csíranövények fejlődési dinamikája a nem mosott magokból fejlődött csíranövényekétől?

Olyan fajokat választottunk a vizsgálathoz, amelyek Közép-Európában elterjedtek és túrák, kültéri programok során jó eséllyel tapadhatnak a ruházatra. A kísérletsorozatban 18 fajt vizsgáltunk. A csíráztatásos vizsgálat során két mosási intenzitás (kímélő mosás 30 C-on és intenzív mosás 60 C-on) illetve három mosószer (víz, mosódió és klasszikus folyékony mosószer) hatásait vizsgáltuk összesen hat féle kombinációban, illetve kontrollként a száraz, kezeletlen magok csírázását vizsgáltuk. Fajonként és kezelésenként öt ismétlésben vizsgáltunk 25 magot.

A fajok magjait ilyen kis zsákokba varrtuk bele, majd kimostuk őket.

Voltak olyan magok, amik már a mosógépben elkezdtek csírázni. A képen a közönséges bojtorján (Arctium lappa) kaszattermése látható.

Mosás után kibontottuk a zsákocskákat és cserepekbe ültettük a mosott magokat.

Ez a több mint 600 cserép esetében elég sokáig tartott :)

Miután az összes magot elvetettük, elindult a kísérlet.

Egy hónappal a vetés után már rengeteg csíranövény kicsírázott.

Voltak fajok, amik a 60 C-os mosást is jól bírták, például a képen látható közönséges bojtorján (Arctium lappa) csíranövények minden gond nélkül csíráztak ez után a drasztikus kezelés után is.

Ezen a csoportképen a meddő rozsnok (Bromus sterilis) csíranövényei láthatók. A bal oldali oszlop a kontroll, utána következő három oszlopban a 30 C-os kezelések, végül a jobb oldali három oszlop a 60 C-os kezelések eredményét mutatja.

Ugyanez az elrendezés a dudatönk (Physocaulis nodosus) esetében. Látszik, hogy itt a 60 C-os mosást követően semmi nem csírázott.

Eredményeink alapján a kímélő mosás egyik vizsgált fajnak sem csökkentette a csíraképességét a kontrollhoz képest. A 60 C-os intenzív mosás a fajok felénél csökkentette a csíraképességet, azonban  9 faj esetében nem volt negatív hatása. Mivel napjainkban egyre inkább a kímélő, alacsony hőfokú mosási programokat választjuk, ez a trend azt jelzi, hogy a kimosott magok jelentős része megőrizheti a csíraképességét.

A mosás nem csak a csíraképességre, hanem a csírázás időbeli dinamikájára is hatással volt. Az egyik legérdekesebb eredményünk, hogy az intenzív mosás 8 faj csírázását deszinkronizálta. Ez azt jelenti, hogy egy új környezetbe kerülve ezek a fajok sikeresebben megtelepedhetnek, mivel ha különböző időpontban csíráznak a magok, nagyobb esély van rá, hogy egy részük pont a megfelelő környezeti feltételek mellett tud kinőni.

Kísérletsorozatunkban azt is vizsgáltuk, hogy a fajok érett magjai mennyi ideig tapadnak a ruházathoz illetve hogy a kimosott magok milyen arányban maradnak rajta a ruhadarabokon. Legtovább a polár szöveten és a pamut zoknin maradtak fent a magok, és a legjobban a függelékekkel rendelkező magok tapadtak. Azt találtuk, hogy a gépi mosást és szárítást követően a magok erőteljesebben tapadnak a ruhadarabokhoz, mint a száraz magok. 

A közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) termésein levő horgas csúcsú serték segítik a tapadást.

A közönséges bojtorján (Arctium lappa) terméságazatán a horgos végű fészekpikkelyek könnyen beleakadnak az emlősök szőrébe vagy a ruhaszövetbe.

Zoknira tapadt vadmurok (Daucus carota) magok.

Vajon hova kerülhetnek a mosást követően a ruházatunkra tapadt magok? Eredményeink arra utalnak, hogy a magok egy része a mosást követően a száradás során lehullik. Így vagy a csírázás szempontjából kedvezőtlen környezetben (pl. lakáson belül) kötnek ki, vagy esélyük van valamilyen városi élőhelytípusban megtelepedni. Ennek ökológiai jelentősége abban rejlik, hogy nagyon sok iváziós folyamat pont az ilyen antropogén, városi élőhelyekről indul, az idegenhonos növényfajok ugyanis sokszor pont ezekre az élőhelyekre jutnak el először. Később aztán ezekről az élőhelyekről kiindulva eljuthatnak távolabbi, természetes élőhelyekre is.

A kimosott magok egy része azonban a mosást és szárítást követően is a ruhákon marad. Mivel terepi ruháinkat általában terepen hordjuk, a kimosott magok többféle természetes élőhelyre is eljuthatnak, úticéljainktól függően. Így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében. Ez a terjesztési mód természetvédelmi szempontból igen jelentős lehet. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a ruhákon terjedő magok legnagyobb része gyom és ez a típusú terjedés szerepet játszhatott az Egyesült Államokban az inváziós fajok 43%-ának megtelepedésében (Ansong and Pickering 2014). Természetesen az inváziós fajok terjedésének számos más útvonala is van. A legnagyobb inváziós folyosók a globális kereskedelmi útvonalak mellett helyezkednek el. Az ember ruházatán való magterjedés jelentősége az, hogy olyan kiemelt jelentőségű természeti területekre, izolált hegycsúcsokra, szigetekre is eljuttathatjuk inváziós fajok magjait, ahová az építkezések és úthálózat révén nem tudnának eljutni.

Ilyen izolált élőhelyekre, mint az Indiai-óceán egy távoli szigetén fekvő izolált hegycsúcsra legnagyobb eséllyel az ember ruházatán juthatnak el az idegenhonos növényfajok magjai.

Az ilyen kiemelten értékes, izolált élőhelyek - magashegységek, óceáni szigetek, Patagónia, Antarktisz -  biodiverzitásukat egyrészt elzártságuknak és az ebből adódó viszonylagos háborítatlanságnak, illetve a jellemzően zord környezeti viszonyoknak köszönhetik. Az általunk leírt terjedési mód ezt az állapotot jelentősen felboríthatja: az emberi ruházaton olyan magok juthatnak el ezekre a helyekre, amelyek más módon nem tudnának odaterjedni; emellett a mosógépi mosást követően megváltozott csírázási dinamika (vagyis a deszinkronizált csírázás) segítheti a magok megtelepedését az új környezeti feltételek mellett. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a kiemelten értékes természeti területek látogatása során lehető legjobban csökkentsük az idegenhonos fajok terjedésének esélyét. Tehetjük ezt a ruházat megválasztásával: a zárt, vízlepergető anyagból készült ruházaton kisebb eséllyel tapadnak a magok. Az is fontos, hogy a ruházatunkon levő magokat ne szórjuk el természetvédelmi területeken.